Blogbejegyzések megtekintése ebben a kategóriában: nemmotor

Nagyjából ez az üzenete az elmúlt 4 hétnek, amit a cím közvetít...

(Frissítve)

Már a csattanás előtti két hétben feltűnt, hogy gyanúsan megszaporodtak az elém akár szándékosan, akár vakságból bevágó emberek, körforgalomnál, kocsibeállóknál, kereszteződéseknél, amit az ember csak el tud képzelni (meg amerre jártam, ugye ). Aztán szökőnap kedvéért jött a puszi az Ivecoval, amivel annyira mégsem lettem karcmentes, mint az a minap kiderült, két bordám azért csak igényel most némi töredezettségmentesítést. A bevágások ezután is folytatódtak, a múlt hét végén már egészen extrém módon, ott a szétnyíló sávoknál még balról rámhúzta egy Merci a kormányt az utolsó métereken, a 60-as útszakaszon legalább 110-zel, hogy ő még befér elém. Nem kellett 40 centi távolság, hogy kiüssék alólam a Yamahát is, a változatosság kedvéért most Düsseldorfban (ez a D lesz az új mumusom, a múltkor Dormagen volt). A kolléga még kérdezte is, miért nem mentem utána, ő mögöttem előbb látta, mi készül, reflexből kapcsolt vissza kettőt büntetni indulni. Mesélte, amit ő látott, sokkal meredekebbnek nézett ki, nem számított rá, hogy érintés nélkül elmegy a kocsi mellettem.

Ezek után kb 20 perccel sem beadta a navi is a kulcsot, amit a kawás túrákhoz szereztem még be magamnak, és ami kétszer járt velem eddig Magyarországon is. (többször láthatóan nem akar, rasszista kötsög )

Tegnapelőtt jött a kárbecslő Bismarckot nézni (tényleg, mint a fjordokban, a fal mellett egy lakókocsi és egy utánfutón fekvő csónak közé bedugva), direkt olyant kerestem, aki érti a motorok baleseti problematikáját. Megvan a gazdasági totálkár, és azt mondja ugyan, hogy meg lehetne próbálni a vázat húzópadra rakni, de olyan helyen kapta a pofont, hogy nagyon valószínű a húzópadon történő repesztés.

A céghez az Ördögűzővel mentem, mivel először is 18 fok volt, másodszor az autó kagylós üléstámlája annyira most nem esik jól. Hazafelé kicsit kujtorogva mentem, élvezkedjünk...

Tegnap is gurulgattam még egy két órácskát (a kötelező agyatlan két elémugrás is megvolt, tudnám, mi a francnak szerelnek némely autókra tükröt meg idexet), és már hazafelé menet megálltam egy cigiszünetre. Amikor is feltűnt, hogy furcsán néz ki egy kicsit a vas, feltűnően koszos helyenként. Na igen... a friss, még csillogó villaolaj elég könnyen begyűjt minden szemetet, port stb. Nem csak úgy könnyezget, de szinte (na jó, ez tényleg durva túlzás lesz) sugárban pisálja körbe a szoknyát. Máról holnapra. És nem padkáztam, nix fekvőrendőr, semmi ilyen.
Persze, most, szezonkezdet kedvéért, amikor a műhelyek fuldokolnak a munkában.
Szóval most elgurulok vele szépen lábujjhegyen szervizbe (3 km a háztól, a franc megeszi, ha itt lesz valami nyavalya), és remélem, hogy a nagypénteki Riders kirepülés előtt visszakapom.

Meglátjuk, meddig leszek sarokba állítva. Mert ez már nem célozgatás, itt már üvölti az életem az arcomba, hogy üljek le, és gondolkodjak. (csak azt nem mutogatja, hogy min is...)

Update: Yamaha szervizben, a villatömítés mellé esedékes egy kormánycsapágy is, és ugyan még nincs a halálán, de akkor már kap egy új gumit is előre.

Egyre inkább visszahúzódtam, lényegesen kevesebb kontaktom maradt.
Még ha senki nem is támadt rám, nem dobtak-utáltak ki sehonnan, nem igazán tudom elfelejteni, mit is műveltek velünk embertársaink 3 éven keresztül. Erre az életben nem számítottam volna. Mi mindennek el lettünk gyalázva, mire rákényszerítve, és miket tettek volna velünk a legszívesebben... Mind részt vettek benne...
Ha ma erről megkérdezed őket, mint nemrég a főnökömet, csak feszengve a cipőjüket nézik, és semmit nem akar tudni senki a dologról. De mind hagyták, hogy minket be akarnának zárni, a pénzünket (bért, munkanélkülit, nyugdíjakat) blokkolnák, mert mi oltatlanok vagyunk. Követelték, hogy saját zsebre álljuk az orvosi költségeinket, netán egyáltalán ne juthassunk orvosi ellátáshoz. Most, hogy éppen ők azok, akik tömegesen halnak, vagy épp a kórházban fekszenek, , munkaképtelenek lettek, erről már senki nem beszél (valójában mégis, most ők követelnének kártérítést, természetesen állami, azaz adópénzből, azaz az enyémből. Amit ÉN MÉG MINDIG TUDOK FIZETNI!) A zárójeles rész tőlem, a blogtulajtól van.

A korona-időszak hihetetlen gyalázatos eljárásai után már amúgy is kikérem magamnak, hogy egy ilyen társadalom tagja legyek. Nem vagyok szívesen egyedül, de inkább magam maradok, mint hogy ilyen emberekkel vegyem magam körül.
Másrészt ezt egyben önvédelemnek tekintem. Ez az őrültekháza ugyanis már elviselhetetlen.

(VK-n találtam, németül. )