Blogbejegyzések megtekintése ebben a kategóriában: Konyhai kísérlet - Page 3

Egy amerikai blogon olvastam ezt a receptet. A csaj, aki megosztotta, egyébként a harmincas éveinek az elején jár és máris négygyerekes anyuka. Szóval gondoltam, ha neki bevált (márpedig azt írta, hogy előfordul, hogy hetente többször is elkészíti ezt az ételt), akkor talán nekünk is ízleni fog.

Nem vagyok egy gasztroblogger, sőt a gasztronómia, mint olyan, legtöbbször a "na nézzük, mi van itthon" típusú kajákban merül ki nálam. Nincs türelmem főzni, és valljuk be, fölösleges időpocsékolásnak tartom, mert több órai munkám tíz perc alatt köddé válik.

Lehet, hogy majd az anyaság megváltoztatja ezt, de egyenlőre szerencsém van, mert a férjem így is szeret(i a főztömet), és úgy tűnik, Lőrincnek sem okoz gondot az evés - bármilyen furcsa kevercset, rosszul kinéző, ronda de finom kaját megeszik rövid gondolkodási idő után.

​

Szóval a múltkor pont volt itthon egy csomó répa, mert nyáron salátát szoktam belőle csinálni: lereszelem a répát a nagy lyukú reszelőn, összekeverem mustárral és olívaolajjal, és csoda finom kaja lesz belőle.

Közben egyik napról a másikra elmúlt a nyár, és nem volt kedvem hideget enni. Épp akkor bukkantam rá erre a receptre, ami épp nekem való, mert nagyon egyszerű, gyors, ronda, és finom.

Szóval kell hozzá pár répa, 5-6, nagyobb, de amikor másodszorra készítettem, már nyolcból csináltam, mert túl hamar elfogyott. Kell egy fej vöröshagyma, tyúkhúsleves kocka (szerintem bármilyen jó, de Miss James a Bleubird blogon állította, hogy így a legfinomabb), meg egy kis borsot is tettem bele.

A hagymát felvágjuk, kevés olajon megpirítjuk, a répákat megmossuk, megpucoljuk és felaprítjuk, majd a hagymához tesszük. Kicsit együtt pároljuk őket. Ezután felöljük annyi vízzel, hogy ellepje, és beletesszük a leveskockát, annyit amennyit kell, a csomagolásán úgy írja, hogy fél literhez egy kocka. Nekem három kocka elég volt.

A végén, ha a répák puhára főttek, botmixerrel összeturmixoljuk.

Az enyém inkább főzeléknek nézett ki. Azon azért meglepődtem, hogy a férjem egy fél lábossal megivott belőle, mikor hazaért a munkából, ellenben Lőrincnél mindenféle trükköket kellett bevetnem, hogy megegye.

Ti szoktatok az internetről főzni? Mi a kedvenc receptetek?

Imádom a dobozokat. Például a szép kis régi bádogdobozkákat, de az sem baj, ha fából faragott, kicsit nagyobbacska, vagy netán fonott. Szeretem még a cipősdobozokat is. Igazán szép dobozuk a jó drága cipőknek vannak - már arra is gondoltam, hogy nem is a cipőmánia miatt veszem a cipőket, hanem a dobozmánia miatt - de egy sima rénós doboz is megteszi.

A baj csak az, hogy a dobozok túl nagy helyet foglalnak. Egy idő után pedig nem praktikus a cipőket a dobozukban tartani, mert ha nem látod a cipőt, elfelejted hordani. Persze van az a kategória cipőből is, amit jó ha egy évben egyszer felveszel - nekem van olyan is, amit ennyiszer sem - és azoknak jobb a dobozban.

A legtöbb doboz tehát üresen foglalja a helyet szerte a lakásban, és ugyanígy vagyok az üvegekkel is. Nem a visszaváltásra váró sörösüvegekre gondolok, hanem a különleges, szép, formás vagy színes (vagy minkettő), retro hangulatú üvegekre. Ezekből is összegyűlt már egy jó csomó.

A legszebbek szerintem a pálinkás üvegek között vannak. Szép nyúlánk az alakjuk, van köztük kék is, de odavagyok a csatos üvegekért meg a dombormintás befőttesekért is.

Az ilyen gyűjtögetési mánia egy idő után konfliktusokat okoz a családtagokkal. Én is rengeteget hallgattam, hogy miért nem dobom már ki őket, és persze a szívem szakad meg, ha egy cipősdoboz összegyűrődik a rakosgatásban vagy eltörik egy üveg.

Viszont végre pár éve rájöttem a megoldásra. Mindegyikbe teszek valamit, és ha kérdeznek felőlük, azt válaszolom, amit Micimackó is mondana: "Roppant praktikus és hasznos kis csupor ez, az ám!" A dobozokban tartom pl. az ékszereimet, az öveimet, zoknikat és más apróságokat, de akár a kisebb motoralkatrészek vagy szerszámok is elférnek bennük. Bár azoktól esetleg elkoszolódnának...

Csatolás megtekintése 13784 ​

Az üvegekbe pedig azt teszem, ami beléjük való. Na nem pálinkát! Most például a bodzaszezonban bodzaszörpöt, a befőttesekbe mondjuk kicsit később lekvárt... és ha már ilyen finomságok vannak bennük, a család is könnyebben megbékél, és már nem is tűnik olyan fölöslegesnek a gyűjtögetés.

Azért a befőzés végére is mindig marad még egy halom üveg, ami csak úgy kallódik a lakásban itt-ott. Azoktól nehéz szívvel búcsút veszek, hiszen tudom, hogy a következő szezonig lehet, hogy még sokkal szebb üvegeket gyűjtök majd.

Te is gyűjtesz valamit? Sikerül valamennyire a gyűjtőszenvedélyedet kordában tartani?

A mai napot is a honlap javítgatásával töltöttem - még koránt sincs kész az új verzió, de nekem már nagyon tetszik - de azért szakítottam időt még erre-arra...

Például tojást festettem. Évek óta lilahagyma héjával festem a tojásokat ilyen... színűre, ami nem piros, de mégis valamilyen, látszik hogy dolgoztam velük, ha netán valaki meglocsolna. Ebben az évben még egy kis csavart is beletettem a dologba, pontosabban befőttes-gumikkal csavartam körbe a tojásokat, így lett rajtuk ez az egyszerű minta.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket, holnapra sok locsolót sok sonkát, és finom kajákat kívánok mindenkinek!

​

Jobb (idő) híján eszünk. De mivel próbálunk egészségtudatosan enni, mindenféle reform cuccokkal kísérletezem. Ez pl. csicseriborsó fasirt lesz.

Közben persze az énekelgetés sem maradhat el:

"Csicseriborsó, bab, lencse,
Fekete szemű menyecske,
Ne menj haza este, mert megbök a kecske,
Kapd szoknya!"

(Ez az utolsó sor mit jelent?)



Tanulság: talán jobb lett volna olajban kisütni kis gombócoknak, de pont a sok zsírt akartam megúszni. "Sajnos" így nem sült ropogósra a formában lévő része, és elég morzsálódós, úgyhogy nehéz volt vágni.

A mai konyhai kísérletem fő motivációja az volt, hogy fel kell dolgozni azt a 6 db szikkadt kiflit, amit a kánikula miatt nem ettünk meg (mostanában csak dinnyét meg főzeléket eszünk jó hidegen), és az ajándékba kapott tököket... Kellett nekem dicsekedni, hogy mostanában minden másnap tökfőzeléket főzök, kedves ismerősünknek egyből felcsillant a szeme, hogy akkor megszabadulhat a kertjében teremő óriási zeppelinektől.

Az interneten való keresgélés után találtam a vega töltött tökre, aminek a töltelékének a nagy része száraz kenyérből van. Szóval megpucoltam és kivájtam a tököket, közben a száraz kifliket összetörve tejbe áztattam, majd amikor megszívták magukat és megpuhultak, összekevertem hagymával, juhtúróval fűszerekkel, a tegnapelőttről maradt rizzsel és 4 tojással, és visszatöltöttem a tökökbe.

A tökök tetejére paradicsomkarikákat és füstölt sajt szeleteket tettem. Most benn vannak a sütőben, és várom a kísérlet eredményét.

​

Az igazság az, hogy a recept szerint elő kell főzni a tököket, és én ehhez lusta voltam... gondoltam majd megsülnek együtt a sütőben. Szóval azt hiszem, így egy kicsit nehezítettebb a pálya, és izgalmasabb a kísérlet is... előfőzött tököt bárki meg tud sütni puhára.

Viszont a tejbe áztatott kiflik fele megmaradt... és így nem maradhatott a dolog. Kidobni nem fogom, és a kutyáknak is túl jó lenne.

Szóval fogtam a kiflitrutyit, megszórtam vaníliás cukorral, főztem egy vanília pudingot, és felöntöttem azzal. Barackot és banánt vágtam bele és összekevertem mazsolával. Most várom, hogy kihűljön. Leginkább a nagymamám missz-massz tortájára hasonlít, amit annyira imádtunk gyerekkorunkban. Az pudingba áztatott babapiskótából készült, mindig a szezonnak megfelelő gyümölccsel, de volt hogy zselés cukorkával.

​