Blogbejegyzések megtekintése ebben a kategóriában: Konyhai kísérlet

Az év első két hónapját elbetegeskedtük rendesen, szóval nagy bulik nem voltak a farsang alkalmából. Azért az utolsó (mármint a farsang utolsó) hétvégén készült fánk is, ahogy a korábbi évekből is van rá bizonyítékom.



Még mindig ugyanaz a bevált recept.

Természetesen nem maradhatott ki az idei karácsonyi repertoárból a motoros mézeskalács, habár akármilyen formája van, mindig lelkes rajongókra talál a mézeskalács.



Amúgy miért csak karácsonykor szoktuk csinálni?

Most, hogy már nincs az a fenennagy kánikula odakint, és időnként már a fűtést is beindítota a termosztát, újra képbekerült a sütő is. Már nem baj, ha egy kicsit befűtjük vele a konyhát.

​

Természezesen a kedvenc a pizza nálunk is - ahogy szerintem sok gyerekes családnál ugyanez van - úgyhogy a rendelés helyett a sütést választottam. Második alkalommal már pizzaprofesszornak kiáltottak ki, szóval vagy tényleg ilyen jólsikerült vagy már nagyon éhesek voltak.


Csak hogy legyen valami értelme is a posztnak, a tésztához ezt a receptet használtam:

Pizza Tészta

3 dl meleg víz
500 g liszt (fele sima fele rétes)
1 csomag szárított élesztő
kb. 1 dl olaj,
só (bors, oregano) ízlés szerint

Ezeket össze kell gyúrni, kicsit hagyni megkelni, és mehet a menet. Én az élesztőt kicsit hagytam felfutni a meleg vízben, amit a lisztre öntöttem, így szerintem jobban megkel a tészta.

Na én ebből dupla adagot csináltam, és abból 3 tepsinyi pizza jött ki olyan 1 cm vastag tésztával.

Azért hasznos, ha az ember nem foglalkozik eleget a gyerekeivel, mert így sokkal önállóbbak lesznek, mintha folyton ki lenne nyalva nekik a s.... fenekünk.

​

Gondolom nem csak az enyémek vannak itthon túúúúl sokat mostanában, ami egyszerűen összeegyeztethetetlen a saját munkámmal. Mivel én alapból is itthon dolgozom, és én vagyok a saját főnököm, folyamatosan van mit csinálni.

Azt nem kell elmondanom, hogy a gyerekek nyüsztetése, hogy tanuljanak, majd a folyamatos etetésük és a háztartás viszonylagos fenntartása mennyi időt vesz el. Sokkal többet, mint ha nincsenek itthon. Nagyjából folyamatosan lehet takaratani utánuk.

Aztán a héten el kellett mennem itthonról mert máshol volt dolgom. És arra jöttem haza, hogy a kilencéves fiam pizzát sütött. Megtalálta a receptemet egy cetlin és feltalálta magát. Ráadásul nemcsak finom lett, hanem ilyen kis kedves is.

Azt mondják, később elmúlik náluk az efféle érdeklődés, most még tapasztalják a világot... viszont van olyan barátnőm, akinek a fia szakács lett. Nem múlt el.

Még bármi lehet, addig is élvezem az előnyeit. Meg a hátrányát, mert pont úgy főz, mint egy férfi: finom, de a konyhában lévő összes eszközt felhasználja és összekoszolja közben.

Mert olyan nincs, hogy csak a motoros szezon kezdődik el. Ráadásul ha már úgysem mehetünk sehova (most a gyerekek voltak hasfájósak), akkor legalább zabáljunk egy jót! Hát nem? Hát de.

​

Idén is ugyanezt a receptet vettem elő, mert nagy igény mutatkozott. Már 3 adagot sütöttem. Azt hiszem, holnap van az utolsó lehetőség, mert szerdán már vége a farsangnak. Nem tudom lesz-e még kedvem...

​

Buli az nem volt, úgyhogy fánkba fojtottuk a bánatunkat. Most meg jöhet a böjt.

Szoktatok böjtölni?

Mióta karanténban vagyunk, olyan terülj-terülj asztalkám van nálunk, mint ide Lacháza. Hétvégén pl. egyik nap almás rizskoch volt a desszert, másik nap kókuszgolyó.

A férjem már korábban feladta a húsvéti nagyböjtöt, mondván erősnek kell maradnia, hogy ne fogjanak rajta a vírusok. Most mégis eszik húst és édességet, amiről le szokott mondani ilyenkor negyven napra, és mivel nincs a heti háromszori edzés, igencsak kigömbölyödött. A Rizskochból simán lecsúszott neki egy fél tepsi a nagyobbik fajtából.

​

Nekem az első két hét húzós volt az otthonoktatással, háztartással, napi szintű főzéssel két gyerekkel, meg a saját munkámmal. Akkor fogytam két kilót, de már összeszedtem magam, alkalmazkodtam az új kihívásokhoz. Vagy a stresszt próbálom evéssel levezetni. Hiába napi online edzés is, visszanyertem a korábbi téli (vágó)súlyomat.

Most olvastam, hogy a karanténból majd csak azok jöhetnek ki, akik kiférnek az ajtón... Szerintem ezt olvasva sokan elgondolkodtak, hogy véletlenül nehogy úgy járjanak, mint Micimackó.

​

Neked hogy alakul a karantén súlyod? Ki fogsz férni?

A karácsonyi készülődésben kicsit elúsztam, főleg, hogy a gyerekeknek már péntektől szünet volt az oviban meg a suliban. Így aztán nagyon megörültem, amikor hétfőn a facebookon valaki feldobta a zserbógolyó ötletét. Egyből elrohantam a boltba a hozzávalókért és hamarosan meg is volt a karácsonyi csemege.

​

Imádom a zserbót, úgyhogy nem kellett sokáig győzködnöm magam, hogy nekem ilyen kell karácsonyra. Sütni sem kell... az egyetlen bonyodalmat a csoki okozza. Ez is volt a leghosszadalmasabb tortúra. Viszont a meztelenre vetkőztetett és sorsukra hagyott csokimikulásoknak is méltó befejezése lett így.

Az elkészítése tök egyszerű:

össze kell keverni a darált kekszet darált dióval és baracklekvárral, vagy nagyjából bármilyen lekvárral gondolom, de a zserbóban baracklekvár van.

Olyan állagú tésztát kell kapni, ami jól gyúrható és összetapad. A receptben ez 400 g keksz, 300 g dió és 3 evőkanál lekvár volt, de nyilván nem fogok otthagyni 10 dk kekszet a fél kilós zacskóban, és a lekvárból is több kellett, hogy összetapadjon a cucc. Ja meg eleve dupla adagot csináltam, mert a 25 golyót kevésnek ítéltem meg, ha netán sikerül a megvalósítás.

A kókuszgolyóhoz hasonlóan golyókat kell gyúrni belőle, majd kis hűtőben pihenés után olvasztott csokiba (1 ek. olajjal összekeverve) kell mártogatni őket fogpiszkáló segítségével.

Eredetileg étcsokival készül, de mint említettem rengeteg csokimiki várakozott a szekrényben csupaszon, szóval maradt a tejcsoki.

Először nem akartam elhinni, hogy a csoki valaha is meg fog dermedni, de reggelre tök jó lett, és az eddigi tesztek alapján mindenkinek ízlik. Tényleg zserbó íze van.

Kellemes Ünnepeket mindenkinek!
Tudom, le vagyok maradva a jókívánságokkal, de most netdetox van. Nem jószántamból...

Így a Halloween utózöngéjeként itt az idő, hogy felfaljuk a tököket. Ha már mást nem lehet csinálni... legalább a tűzhely meg a sütő is melegít, amíg kinn szakad az eső.

​

Ennek a szezonnak ez a slágere nálunk. Meg a padlizsánkrém. Mindkettőtől jó meleg lesz a konyhában és annyira még nem is hizlal, mintha egyfolytában sütit ennénk.

Lehet, hogy inkább arra kellene beruháznom, egy NDK, levehető ajtajú turmixgépre (hú de öreg vagyok). Ugyanis úgy jártunk, hogy a hiper-szuper, amerikai "blender" beadta a kulcsot. Egyelőre nem sikerült házilag megjavítani, és így nem tudom, hogy pl. holnap mivel csinálom meg a zöld turmixot, és hogy mi lesz a csicseriborsóval, ami kicsinálta.

​

Nekem ilyen problémák jutottak erre a hétvégére, míg mások motoroztak. Na jó, egy kicsit kirándultunk is, legalábbis végre meglegeltettük a gyerekeket a természetben mind a két nap. Ez már úgy néz ki, hogy a tavasz jómaga.

Ti motoroztatok a hétvégén valamerre?

Mivel a motorozás mostanában részemről kizárt, mással próbálom elütni az időmet. Meg amúgy is karácsony volt, amikor adja magát, hogy az ember a konyhában tevékenykedjen.

​

Gyerekek mellett nem vállalok túl bonyolult ételeket (nélkülük meg minek), így maradnak azok, amikkel ők is elszórakozhatnak. Így tudjuk helyettesíteni a gyurmázást a mézeskalács készítéssel például.

Idén olyan mézeskalács receptet sikerült találnom, amibe több tojássárgája kellett, mint fehérje, így a négy adag elkészítése után már jelentős mennyiségű tojásfehérje várta a hűtőben, hogy kidobjam. Vagy nem. Mert nincs tékozlás-pazarlás, szóval valamire el kell használni. De vajon mire?

Na ekkor jöttem rá, hogy van egy cukrászati melléktermék, amiről sosem gondoltam volna, hogy megpróbálkozom vele. Főleg, mert tömény cukor az egész, és azt kb. olyan lelkesedéssel enném meg, mint a vattacukrot... de kiderült, hogy a férjemnek az egyik kedvenc édessége a habkarika.

Tehát fogtam a maradék tojásfehérjéket, és egy gyorsnak és egyszerűnek titulált recept alapján el is készítettem őket. Amíg be nem raktam a sütőbe ígéretesnek tűnt a vállalkozás, de a 180 fokon 10 percig sütés már az első néhány percben hülyeségnek tűnt. A habcsókok megbarnultak, amikor pedig 10 perc után kivettem őket a sütőből, kilapultak. Az ízük meg olyan volt, mint egy cukrozott tojásrántotta... fehérje. Viszont voltak rajtuk díszek.

​

Ahelyett, hogy örültem volna, hogy megszabadultam a fölösleges tojásfehérjéktől, nem hagyott nyugodni a dolog, és már a férjemet is sikerült felcsigázni, szóval tettem még egy próbát.

Kerestem egy másik receptet, amiben 60 fokon 3 óra sütést javasolnak... ez már sokkal reálisabbnak tűnt, bár mivel már elég késő volt, erőt kellett vennem magamon, hogy éjszakába nyúlóan figyeljem a sütőt és ne aludjak el, mielőtt a habcsókok elkészülnek.

​

Az eredmény tökéletes lett. Állítólag olyan, mint a cukrászdai, szerintem még puhább és finomabb is. A titok mindössze annyi volt - a sütés technikáján kívül - hogy a tojásfehérje súlyát lemérve dupla mennyiségű porcukrot egy kevés kukorica keményítővel vertem kemény habbá.

A habkinyomót már vagy egy éve vettem, és azóta még nem is használtam semmire. Úgy látszik, tudat alatt készültem rá, hogy egyszer habcsókokat sütök a férjemnek.

A héten betegeskedtünk... folytatódott a dögrovás, úgyhogy semmi érdemlegesről nem tudok beszámolni. Készülünk az ünnepekre és gyógyulunk. Szerintem ez a kép volt a legviccesebb ezen a héten.

​

A héten mézeskalács készült. Most, hogy visszanéztem, két héttel korábban, mint tavaly, pedig ennyire nem állok jól amúgy a karácsonyi készülődéssel.

​

Mondjuk a mézeskalács készítés inkább a gyerekek lefoglalására jó, amire nagy szükség van, amikor már egy hete itthon vannak betegen. Most viszont van még két hetem ezek szerint, hogy szerezzek új kiszúrókat, mert így legalább az is kiderült, hogy a motoros kollekcióból immár csak egy darab maradt, és a többi is megcsappant a sok gyurmázástól.

Ja, míg el nem felejtem: a tavalyi receptet nem találtam, de a pinterestről mentettem egy újat, ami nagyon jól sikerült. Gyors is, és nem kemény, nem kell napokig állnia, rögtön ehető, és most még több nap után sem száradt ki. Sajnos az eredeti receptet nem tudom linkelni, szóval ide másolom a cetlimről:

300 g finomliszt
50 g rétesliszt
150 g akácméz (termelői) ez kb. 3 evőkanálnyi jól megmerítve, púposan
100 g porcukor
1-2 teáskanál porkakaó - elhagyható, de szebb színe lesz vele
1 teáskanál szódabikarbóna (nem púpos)
60 g vaj vagy zsír (margarin nem jó)
1 tojás + 1 sárgája
1/2 kávéskanál őrölt fahéj
1/2 kávéskanál őrölt szegfűszeg
csipet őrölt gyömbér - elhagyható
Esetleg kevés hideg víz

A sütőt 180 fokra begyújtjuk, egy-két sütőlemezre vagy tepsire sütőpapírt vágunk. A liszteket, kakaót, porcukrot, szódabikarbónát és a fűszereket alaposan elkeverjük. A vajat meglágyítjuk, belekeverjük a lisztbe, elmorzsoljuk. A mézet kézmelegnél valamivel jobban felmelegítjük (kb. 50-60 fok), hozzákeverjük a lisztes keverékhez. Beleadjuk a tojást és a sárgáját, majd fakanállal alaposan elkeverjük-dagasztjuk. Ha nem állna össze, pár csepp vízzel segíthetjük.
Hagyjuk hűlni 5-10 percig. Ezután szilikonos sütőlapra borítjuk. 3 részletben dolgozunk vele tovább. 3-5 mm vastagra nyújtjuk, kiszaggatjuk, és az előkészített sütőlemezre tesszük őket. Nagyon pici lisztet szórhatunk alá és fölé, de nem mindig szükséges.

Díszítéshez pedig ezt ajánlották, de ezt még nem tudtam kipróbálni:

120-150 g porcukor, 1 tojásfehérje

Az 1 tojásfehérjéből egy kis tálban nagyon kemény habot verünk, ez 5-6 perc is lehet, vagy még több is. (Olyan kemény legyen, hogy késsel ki tudj vágni a habból egy darabot.) Egy evőkanál porcukrot adjunk hozzá, és mixeljük el vele, ezután még két részletben adjuk hozzá a többi cukrot is, folytonos habverés mellett. Előfordulhat, hogy nem kell az összes (150 g) porcukor. Egyszer csak jó lesz. Fényes, sűrű, tartós hab. Ezt nylonzacskóba töltjük, a sarkán nagyon ici-pici lyukat vágunk, tetejét összecsavarjuk. Ezzel írókázhatunk. A díszített kalácsokat száradásig hagyjuk az asztalon. Pár óra alatt megszilárdul a díszítés. Ezután tegyük fémdobozba.

Ezt a hétvégét itthon töltöttük, betegeskedtünk, és amúgy is rossz időt mondtak. Mondjuk az idő annyira nem volt rossz végül, úgyhogy szombaton még kimerészkedtünk a kertbe, behordtuk a virágokat meg felkerült a kocsira a téli gumi is.

​

A téli hangulathoz a sütés is hozzá tartozik, úgyhogy a sütőtök mellett süti is készült a kb. 2 éve megvásárolt, de azóta még soha nem használt kuglóf formában.

Bár keresgéltem a neten jó receptet, végül maradtam a jól bevált, megszokott banános piskóta receptnél, azt tuningoltam fel kandírozott gyümölcsökkel meg narancshéjjal. Nagy sikere volt.

Mondjuk így utólag belegondolva csinálhattam volna motoros sütőformában, és akkor járgánykuglóf lenne a neve.

(A járványkuglóf nevet Cziráki Viktortól kölcsönöztem. Mikor Regölybe jártunk, mindig azt sütött az anyukája, pedig ott senki nem volt beteg.)

Ez a hét elég húzós volt egyedül két gyerekkel, úgyhogy fényképek sem nagyon készültek, főleg nem motorosak. Persze a gyerekeket agyba-főbe fotóztam, ahogy szoktam, de ez most nem az a blog.

A mai napon azzal ünnepeltem az uram hazaérkezését, hogy elkészítettem egy másik rég tervezett finomságot.

​

A tápióka pudingról talán amerikai ifjúsági filmekben hallottam, és mindig nagyon kíváncsi voltam rá. Már néhány hete annak,hogy megvettem egy csomag tápióka gyöngyöt, hogy majd kipróbálom. Most jött el az ideje.

Azt kell hogy mondjam, hogy nagy sikere volt. Az összes azonnal elfogyott.

Egyébként tök egyszerű elkészíteni, ha valaki rászánná magát.

100 gramm tápiókla gyöngyöt beáztatunk 10 percre 3 dl vízbe, majd hozzáöntünk még 6 dl tejet, és feltesszük főni. Mehet bele fahéj, vanília és cukor is ízlés szerint. Én egy csipet sót is raktam.

Amikor a gyöngyök átlátszóak lesznek, és az egész cuccnak puding állaga van, kiraktam tálkékba áfonyával rétegezve, de bármilyen gyümölcs mehet bele.

Amúgy a legtöbbhelyen kókusztejjel írják, így gondolom kókusszal is finom lehet.