Blogbejegyzések megtekintése ebben a kategóriában: Hülye kis életem - Page 6

Nagyon rákattantam a hasonlóan idióta pólok rendelésére. Ezt barátnőmnek találtam
​

A motoros és az akrobata
​

A világ legjobb sós perec receptje! Többszörösen tesztelve!!! De tényleg ISTENI!

​

SÓS PEREC
Hozzávalók:
1 kg liszt
5 dl tej
5 dkg élesztő
2 evőkanál cukor
1 evőkanál só
1,5 dl étolaj
+
3 evőkanál liszt
2 evőkanál só
1 tojás

Elkészítés:
Az élesztőt a langyos tejben felfuttatom, a liszttel, 2 evőkanál cukorral, 1 evőkanál sóval és az étolajjal összegyúrom. Letakarva kicsit pihentetem, majd 32 darabra vágom. Egyenként perecet formálok belőle, és olajjal megkent tepsibe teszem. Tetejét egész tojással megkenem, és nagyon forró (villany sütőben 230 fok) teszem.
Addig a 3 evőkanál lisztet és az 2 evőkanál sót annyi vízzel
elkeverem, hogy folyós massza legyen. Ha a perec színesedni kezd, a tetejére csorgatom, és még pár percig visszateszem a sütőbe.

Vigyázz, ne száradjon ki!

James Cooper

Az egyetlen macsek a világon, akit nem csak, hogy megtűrök, de még szeretgetem is ​

Fater szerint idén költözünk. Várom is meg nem is. Imádok itt lakni, imádom a szomszédaim, imádom hogy gyalog is közel van minden, de közben várom hogy a saját kuckónkba legyünk és elkezdhessem tervezni a gyerekszoba kinézetét <3

​

Sokmindent láttam már az irodában, de '30-as születésű tulajjal rendelkező kocsival nem találkoztam, illetve ilyen autóval sem

Datsun-Nissan


És meghallgatások is elkezdődtek
​

Kiss MAMA féle paradicsom. A kezemben a fele alig fért el
​

​

Nekem vannak a legjobb barátaim!!!





​

... hogy kaptam Szőrmóktól Nőnapra, és akkor is voltak virágai, de hamar ledobta. Szorgosan öntözgettem, pakolgattam, igyekeztem nem kidobni nagyon szar állapotában sem, bár mindenki mondta, hogy nem fog sokáig élni, mert Őt ki kellene ültetni.
Láss csodát! Beindult

​

Mai napom (péntek)...

Holnap indulunk Palics mellől Erdély fele. Ma itt alszunk mamáméknál, meg közbe elintézzük a tompai rokonság meghívását is az esküvőre.
Unokaöcséim másztak fel a motoromra. Vittem őket egy kis körre. Azért kicsit meghúzattam, hogy érezzék a törődést

​

• elindítva az új okmányaim készítése, talán már holnapra is meglehetnek
• megvan az esküvői ruhám
• megvannak a meghívók
• és a nagy részük kiszórva!

​

• sikeresen letettem a vizsgákat szombaton, így már csak egy szóbeli van hátra a felvételiből

De még nincs meg Szőrmók öltönye, se gyűrűje és fogalmam sincs mikor tudunk menni nézelődni. Egyedül péntek érnék rá a következő 2 hétben... Majd lesz valahogy...

És itt van Stewie!!!
​

Még hétvégén gyorsan elruccantunk egy kis motorozásra, mert megint nem volt rá úgy idő egy ideje. Aztán megint majd két hét múlva, de akkor már egy teljes hétre

Ja... És két éve nem ettem ilyet, de végre megint találtam

​

Jövőhét:

• meg kell csináltatnom az új papírjaim (Horváth Emese lettem)
• gyakorolnom kéne a nagykategóriás vezetést, mert
• szombaton reggel 9-től du. fél 5-ig vizsgázom gyakorlatból
• be kellene vásárolnom a kútra...
• az esküvői meghívókat meg kellene rendelni...
• MÉG NEM NÉZTEM RUHÁT AZ ESKÜVŐRE
• és a többi.............

A hétvégére elutaztak a szüleim. Közben már megvolt beszélve a balcsis hétvége, de rám bízták Bobit. Meg is mondtam Szőrmóknak, hogy nem lesz egyedül hagyva, úgy megyek Balcsira, ha csak olyan helyekre megyünk, ahova Őt vihetem magammal. (Főképp azért is volt a félsz, mert Sógornőmék kiskutyáját múlt hét szerdán ütötte el egy autó...)
Megkérdeztem Nővérem, hogy nem-e lehetne, hogy egyszer Ő vigyáz a kisöcsire, erre kifakadt, hogy akkor éjszakára biztos bedobja a szülői házba, mert Ő nem tud a kutyától aludni, ha az véletlenül felkel és kikéredzkedik pisilni (nekem SOSEM szokott éjszaka). Na mondom ezzel az erővel inkább elviszem, mert szegény öcsi SOSEM volt egyedül hagyva éjszakára, még a végén begolyózik (elvileg ez a fajta hajlamos is rá).
Szépen összecsomagoltam mindenét, megfőztem a kis husiját a hétvégére, megfürdettem (ezt a kutyát bakker csak én fürdetem, annyi mocskot hoztam le róla... 2 hónapnyi mocsok... NEM ÉRTEM), bedobtuk a kocsiba és vittük. Teljesen jól tűrte az autót, hisz' napi szinten hozzá van szoktatva. Fél úton azért megálltunk egy pisilésre és itatásra.

Ismerkedik a nagy kerttel
​

Leértünk, tök boldog volt a kutya. Nagy kert, új szagok, új hangok. Mindent körbepisilt, körbeszaglászott és csóválta a farkát. Szerintem ilyen boldog még nem volt, komolyan. Este még egy séta is volt, mert elmentünk hambizni. Este mikor már a többiek is jöttek, ott volt a 10 m-es körzetünkben és aludt, néha odament simiztetni magát valakihez. Alváskor meg szóltam, hogy tente és követett is be a szobába. Hiába vittem a párnáját, velünk aludt az ágyba
Másnap reggel kelt velem, bekajált mint az állat és mentünk is a partra, a kutyásstrandra. Egész nap henyélt, megszaglászott 1-2 kutyust, aki odament hozzá (pórázon volt, annyira nem bíztam benne, mert nem hallgat senkire, ha Őkelmének olyan kedve van). Órákon át lenn voltunk, semmi probléma nem volt vele. Jó kiskutya volt.
Felmentünk, nyársaltunk, ettünk. Megjöttek Sógornőmék. Elkezdtük a legyeket öldökölni a légycsapóval. Bobi egy ideig ott volt a lábamnál, reszketett. Gondoltam, nagy baj nem lehet, nem tud hol kimenni, majd megnyugszik. A fiuk kitalálták , hogy elmennek éjszakára fürdeni a Balatonba. Akkor elkezdtem hívni Bobit, hogy megfogom, amíg a fiuk kiállnak a kocsival. Akkor láttam meg: Peti nem csukta be rendesen a kaput. Bobi sehol. Max 10 perc alatt tűnt el. 6-an 6 fele mentünk. Sehol senki nem látta. Kiborultam. Dusa vígasztalt, hisz' Ő most élte át alig egy hete a pici "gyereke" elvesztését. Nekem is a legrosszabb dolgok jutottak egyből eszembe. Minden fiú szart arra, hogy benne van néhány sör, kocsiba is pattantak. Sehol nincs. Gondoltuk a polgárőröknek szólunk, hátha. 2 óra volt mire kiderítettük a telefonszámukat....... Nevetséges. Mikor kerestük őket, Szőrmók bement a helyi benzinkútra, hátha ott tudják merre találjuk Őket. Akkor mondta a benzinkutas, hogy valaki nemrégiben bejött egy kis vizet kérni, mert találtak egy fehér kiskutyát, kinn a prérin valamerre. BASSZUS LEHET AZ A BOBI!!! És elvileg azt is mondta, hogy kichipelteti. Még jó, hogy van is benne.
Nem találtuk, nyitva hagytunk éjszakára mindent, hátha hazajön. De tudtam, hogy nem fog. Meg volt ijedve, ilyenkor világgá mennek... Főleg, hogy jött éjszaka a vihar, attól is fél, mégjobban megijed, mégmesszebbre elmegy. Aludtam egy kicsit, de nem sokat. Ha sikerült elaludnom, sírva keltem fel, mert azt álmodtam, hogy felugrik mellém. Egyszer sem volt ott......... Este felhívtam Nővéremet... Annyit tudott mondani, hogy "Akkor haza se gyere... a kutya b*zdmeg eltűnt... mi a f*sznak vitted el? Vigyáztam volna rá! ... Keresd Budapest fele, biztos ösztönösen hazaindult, úgysem megy vissza..." (Rohadtul a másik irányba találták meg........)
Reggel hívtam anyámékat. Mit mondjak? "Anya, boldog születésnapot, a Bobi eltűnt."??? A születésnapot kihagytam. Anyám zokogva dobta el a telefont.... Szőrmók hirtelen le is b*szott, hogy ezt miért kellett? Mondom holnap este hazajönnek, mit mondok? Meg így feltehetem facebookra és nem onnan tudja meg... Jogos.... Na de apámnak is volt lélekjelenléte és esze. Menjünk vissza a benzinkútra, kérjük ki a kamerafelvételt, fizessünk érte ha kell. Visszamentünk, nagyon segítőkész volt a lány. Nem Ő volt az éjszakás, de képes volt felhívni az alvó kolléganőt is bővebb infóért. 1,5 órán keresztül lestük a monitort mire meglett a nő és nagy nehezen az autó is, így a rendszáma. Hívtam apám, hogy megvan az a hölgy, aki kiskutyát talált. Megtudtuk a nevét, irány a facebook, onnan meglett, hogy hol dolgozik és így megtaláltam a telefonszámát is.
Jaj amikor mondta a telefonba, hogy "igen, barna nyakörv... igen, kicsi bichon... igen, megtaláltam a kis drágát, itt van nálam a telken..." sírva fakadtam örömömben, a nő csak nevetett, hogy most már ne aggódjak. Egyből indultunk érte.
Kiderült, hogy kiment az erdőn keresztül, a búzatáblákon keresztül az elkerülő, gyorsforgalmira és majdnem BALATONFŰZFŐIG elment ez a kis lüke. Ez kb 10 km. 1 óra alatt. Elvileg többen majdnem elütötték, mire a lányának meg neki volt annyi esze, hogy vészvillogó, megálltak és megfogták szegényt. Teljesen kimerült. A kis hülyém. (Ezt persze anyámnak nem mondtam el, csak hogy az út mellett volt valahol messze. Nem kell tudnia, hogy majdnem kilapították a szívtelen rohadékok, akik leszarják, hogy egy nyakörves kiskutya egymaga kóborol a 110-zel közlekedő kocsisorok között.)

A saját párnáján, benn a kocsiban, hazafele ♥
​

A lányának nem tudtuk személyes megköszönni, de KEDVES VÉCSEI ÉVA ÉS LÁNYA! SOSEM FOGJUK TUDNI MEGHÁLÁLNI, AMIT TEGNAP ESTE ÉRTÜNK TETTEK! KÖSZÖNÖM!!!

Nehéz volt ez a közel 20 óra mindenkinek, úgyhogy jót aludtunk itthon​