Blogbejegyzések megtekintése ebben a kategóriában: Emberek

  • Yamina
    Épp vidékről városba visszaköltöző barátom posztjába futottam bele a facsén, miszerint belefutott egy rövidgatyás nyilvános rejszolóba, és félviccesen körítette, hogy nahát, ő mennyire elszokott a várostól...

    Ennyi. Mondjuk nekem ambivalens egy kicsit ezzel poénkodni, mivel megéltem 6 évesen a tömött HÉVen egy fejem mellett rejszoló hímpéldány közelségét, de anyám szerencsére elvonta a figyelmem és egyedül ő volt képes kinyitni a 20 centis bicskáját fenyegetően, és elküldeni az életformát a közelemből. Úgy tűnik 30-40 éve se voltak bátrabbak az embertömegek, ha valami csúnyát láttak, vagy nem helyénvalót, inkább elfordították a fejüket, csak hogy ne nekik kelljen konfrontálódni.
    Egy teli HÉV kocsi kb 150-200 embert jelent. Akik mondjuk látták a jelenetet, az legalább 30-40 fő volt, és írd és mond egy fő volt az, amelyik a saját kölykét védendően hajlandó volt megszólalni. Ha anyám nem a vérmesebb típus, ki tudja, lehet rajtam landolt volna az anyag végül...

    Aztán tinilányként fél éven keresztül az iskola körül őgyelgett egy mutogatós, végül harmadmagunkkal megkergettük lányok, utána eltűnt, és többé nem jelent meg. De fél éven keresztül a tanárok hozzáállása annyi volt, hogy ha felhívnánk a rendőrt, hát mit tudna vele tenni? Mit, hát legalább a rendőr jelen van, és eltakarodik legalább. Ha meg megfogják, bónusz, hogy a sitten a többi megadja neki a magáét, mert odabent nem szeretik az ilyesfajta életformát. De nem történt semmi fél éven keresztül, a saját osztályfőnököm, Márta néni is csak tanácstalanul annyit mondott, hogy szaladjatok el, ha meglátjátok. Ötletük nem volt a környezetemben lévő fölnőtteknek, hogy mit kéne egy beteg állattal tenni.
    Végül a mi kis vadállat három gráciánk poénból kitalálta, hogy megkergetjük a beteg fószert, de ha mostani eszemmel belegondolok, azért ennek lehetett volna rossz vége is. A fickó hálistennek úgy megijedt, hogy sose többet nem láttuk a suli körül.

    Nos, a világ ma sem változott. A kommentek nagy része poénnal ütötte el a dolog élét:

    - Fiatalság, bolondság. (férfi)
    - Miből maradtam ki! (nő)
    - Eszem-faxom megáll. (férfi)
    - A városi élet már csak ilyen. nincs hol kiverni magányosan, nálatok ott vannak a tágas libalegelők, de nekünk a körönd, meg az oktogon, meg az üteg utca. (férfi)
    - ...így jártam anno én is dolgozni amikor bent laktam a városban korábban (maga a posztoló, férfi egy poénosnak szánt szóváltás végén) - no comment, esetleg tegyük kötelezővé?

    Élnék akkor én is Hofi poénjával: régen büntették a homoszexualitást, ma eltűrik, de én nem várnám ki míg kötelezővé teszik...

    Volt még két monitorhuszár aki azonnali fogkiverést és egyebeket vizionált, az egyik ropitestű titán, a másik jóléttől jól fejlett informatikus. Ezzel egy kicsit összevitatkoztam, mert szerinte a realitás talaján úgyse tudsz ellene mit tenni, de ha látja hogy egy nőt zaklatna épp, ő bizony agyonverné és blablabla, de így, hogy épp nem volt ott semmi, úgysincs tennivaló... meg én vagyok az űberbuta, mert a rendőr úgyse foglalkozik vele.
    Vázz, akkor hagyjuk is, ne is szóljunk rá... csinálja csak, kit zavar... Ne is jelentsük be, még véletlen se kezdje el senki keresni és eltakarítani az utcáról...

    Nem átallottam rá azt reagálni, hogy a hasonló hozzáállás miatt lesz bajban egyik kedves nőrokonod, mert az ilyen gyökereket a magadfajták hagyják grasszálni az utcán. Minek megvárni, míg belefut egy oviscsoportba az ilyen barom és ott lengeti majd nekik a lompit?

    Aztán tovább fokozódott a szitu, beszállt a buliba akivel a sztori megtörtént, és mint fotós, kifejtettük az elkövető jogait, hogy nincs jogod lefotózni őt közben, mert a személyiségi jogai... Közterületen. Maraggyunkmá.
    Végül elkezdtünk egy mutogatós jogairól vitatkozni...!
    Aztán kiderült, hogy az ő napját egyébként se basszák el azzal, hogy a rendőrkapitányságon tanúskodnia kelljen...
    Hm. Ne is, ne tanúskodj egy kezdődően beteg deviáns ellen, lépj tovább, mintha mi se történt volna....
    Végül is nem a te gyereked előtt fogja lengetni a lompit az utcán, oda fogsz költözni, vagy nem...?

    Aztán jött a férfisirám, hogy a diszpécser úgyse tud mit tenni... Heee? Miért is, mit kéne a diszpécsernek tenni? Mert nem működik a 112 és én biztosan biciklibelsőben élek, mert senki sem segít, csak magadon segíthetsz... Aha, pont ezért kéne a magadfajta kétajtós ruhásszekrényeknek kettéroppantania a mutogatós bácsi gerincének helyét, de legalább beszólni egy fenyegetőt, hogy ez a szituáció ki se tudjon alakulni, eltakarodjon az utcáról verni a répát a rötyibe.
    De az ő jogai... vááázeee.... Most tényleg, a mutogatósnak vannak jogai? Hol vannak az én egészséges élettérhez való jogaim, hol vannak a gyerekeknek egészséges környezethez való jogai és egyebek?

    Nos, ekkor felhomályosítottam, hogy nem is a 112-t kell hívni, hanem a helyi rendőrörs számát, mert onnan előbb ki fognak jönni és előbb fognak reagálni, mint a köztudottan nem működő központi segélykérőn.
    Kismillió rendőr, tűzoltó és mentős haverom magyarázta már el kétpofával, hogy googlizd ki a helyi illetékes örs, kapitányság, tűzoltólaktanya, mentőállomás számát, és onnan előbb kapsz segítséget, mint a 112-ről, mert az tényleg nem az igazi, és inkompetens hülyék ülnek a telefon mellett.

    Aztán végre hozzászólt egy másik nő is, hogy de igen, ő bejelenti a mutogatósokat, és idáig mindig komolyan vették, és igenis, a rendőrök segítenek, csak nem hőbörögni kell, hanem segíteni kell nekik megtalálni az elkövetőt.

    A "férfiak" siránkoznak, hogy nem védik meg őket a rendőrök, és a mutogatósnak meg jogai vannak...
    Ez a világ tényleg kezd kifordulni magából. Tanulják a tehetetlenséget.
    bocsi, NaNa és Zsolt73 kedveli ezt.
  • Yamina
    Anno gondolkoztam rajta, hogy lehet kint kéne külföldön melózni, világgá menni. Még húszas éveim elején, amikor is különösebben semmi nem tartott itt, csupán a nyelvismeret hiánya, meg a jogi környezet ismeretlensége, minden lehetőségem adott volt, hogy összecsomagoljam azt a pár ruhámat ami volt és felkerekedjek.
    Anyám nem tartott volna vissza, Mama jó szerencsét kívánt volna, más meg nem nagyon volt, akiért maradni lett volna érdemes, a barátságok akkoriban olyan szorosak még nem voltak. De mégse mentem. Később mehettem volna Belgiumba, aztán adódott Olaszországban is lehetőség, Angliában is volt kint évfolyamtárs, aki után könnyebben lehetett volna megindulni az ottani nulláról. Mert kimondhatjuk, ha kimegy valahová az ember, a nulláról kezd. Már egy országhatár is más kultúrkör, más szokások, más poénok, más nyelv, más jogrendszer és sorolhatnám még mi minden...
    Mert szeretek itt. Szeretem a nyelvet, amit használunk, szeretem a hegyeinket, az embereket, a Dunát, a lehetőségeket, hogy itthon is van belőlük, csak észre kell venni őket. Azóta lettek mély, szoros barátságaim, egzisztenciám, ügyfélköröm, nyelvismeretem, és megszereztem mindazt a magabiztosságot, amivel azt mondom, ha most mindent mégis valami miatt borítani kéne, tudom, hogy a földgolyó bármelyik csücskében megállom a helyem. Csak hiányozna az itt.


    Időnként beszélgetek messzibe szaladt barátaimmal. Mondják itthon nincs lehetőség, nincs ebben az országban fantázia. Hogy a boltban lehúzzák, a haverok átverik, és vállalkozni se lehet normálisan az adóterhek miatt, és aztán kiderül, hogy otthon a szülőkkel is gáz a szitu valahol, és valójában ők csak békében és nyugalomban akarnak élni, kevesebb kínnal... Odakint munkásszálláson, szobabérlésben, másokkal megosztott lakásokban laknak olcsóbb rezsiért, keccsölnek gyárakban, multiknál, és a nyári időszakban fél vagyonokat költenek el arra, hogy hazajöjjenek. Itthon ugyanígy bérelhetne szobát kevesebb rezsiért, ugyanúgy alkalmazkodnia kéne valakihez mint odakint, ugyanúgy megtanulhatna takarékoskodni, mint odakint (bár itt tuti nem lesz kényszerítő erő az apuanyuhotelben), mégis nekik ezer kilométerek kellenek, hogy saját lábra álljanak, egy idegen környezetben, hol ettől, hol attól ugyanolyan függő játszmákban (ismerőstől kapott meló, szállás kérdések, stb) amit itthon pepitában mással játszanának, csak itthon többen tudják és lehet az úgy derogál...
    Mintha a saját privát kínjaink elől megváltás lenne, ha párezer km-rel arrébb megyünk... a probléma meg ugyanúgy megy velünk tovább, mint migránssal az öngyilkos robbantás. Borzalmas gettószerű helyeken jártam én már a fényesnek álmodott nyugaton, ott is van szar hely, csak arról kevesebb infó jön. Az amerikai álom nagy része se annyira vattacukor, a világ minden sarkában van nyomor, maximum nem látjuk. Munkával jár leredukálni a gyökereket a környezetünkből, legyen az lehúzós barát, vámpír szülő, vagy bunkó boltos, aki miatt messzebb kell menni a másik üzletbe, vagy egy jó könyvelő, aki képes megmondani a tutit, hogy az aktuális gazdasági környezetben melyik adózási forma a neked való... De a jó életet sehol se adják ingyen. Se itt, se más országban, mindenütt dolgozni kell érte, ha nulláról indulsz, felesleges ezért a tudásért ilyen sokat utazni...

    Kérdezem mik az álmaik, miért mentek el: új motor, magasabb életszínvonal, nyugodtabb élet. Itthon hány ember él ugyanígy, hajtva a pénzt a gyerek új ájfónjára, alig látva a gyereket, aki aztán az ájfónról küldi majd el a picsába, amikor nem maradt idő őt nevelni és nem alakult ki köztük emberi kapcsolat... Saját magunk elől nem menekülhetünk. A nyugodtabb életet magadnak kell megteremtened, bárhol is vagy. Mert belül van a nyugalom, nem odakint. A magasabb életszínvonal meg sok munkával itt is megteremthető: mitől magasabb az életszínvonal, ha ugyan meg tudod venni a drága vackokat, de nem látod a szeretteid, nem látod ahogy a gyereked felnő, az életed minősége leredukálódik a megélhetés és az útiköltségek vagy drága vackok megvásárlására. Hol az életszínvonal, amikor nincs privát élettered évekig, amikor nem látod a számodra kedveseket, és nem az a nyelvet beszéled, amelyiken jó megszólalni, ahol mindig másodrendű állampolgár vagy mert bevándoroltál, hol van ilyenkor az élet minősége, ezt nevezzük életszínvonalnak? Hol az ölelés öröme, hol a kedvesek mosolya, az esti beszélgetések, közös kirándulások, a közös barkácsolás, a saját fészek együtt építgetése, a táj illata, a otthon melegének érzése?
    Beváltható mindez pár drága kacatra? Az ájfónon a gyereked hangja jobban esik a távolból, mint az ölelése? Változik a cél, ha az úton drágább motorral hajtasz?
    Mi a célod, és merre tartasz? Mi az amire valóban vágyakozol?


  • Yamina
    Szokták mondani, hogy nem hisznek semmiféle babonában meg ezoterikában meg spiritualitásban, de azért a baleseti, kriminológiai és születési statisztikákból masszívan kiolvasható mikor van holdtölte és durva időjárási front...

    Ezen a héten nem tudom mi van, de az tuti, hogy minimum holdtölte. Az egy dolog, hogy végigmelóztam a hétvégét két hosszú éjszakázós műsorral, plusz egy betonozással. Meg az is egy dolog, hogy mostanában már úgy várom a hétfőt, mint más a pénteket, mert hét közben "csak "szaladgálnom kell és papírmunkát végezzek. A csak szaladgálás napi 3-400 km-t jelent motoron vagy autóban, 3-4 óra gép előtt kotlással kombinálva.
    Mostanában egyre többet autóban vagyok, mert az időjárás kiszámíthatatlan, és ha már ügyfélhez megyek, csak nem kéne csapzottan beállítani, könyörögve egy kis meleg teáért... Tehát kilométerben nincs hiány, a tapasztalat meg ugye azzal gyűlik. A jó meg a rossz is.

    A héten az alábbi körülmények valósultak meg vezetés közben:
    - kialvatlanság,
    - tartós fejfájás,
    - időjárási frontok, és ezzel együtt kómás légyként szédelgő közlekedőtársak,
    - mobilozva kacsázó marhák az úton (egyre több),
    - holdtölte.

    A következmény: részemről egy szálszakadt gumi cseréjével megúsztam a dolgot, mert egy padkát azért csak sikerült benézni, de volt már azért rosszabb.

    Amit szoktam tenni a gyépésedős dolgok ellen:

    - a kialvatlanságot ha tudom, hogy az lesz, igyekszem megelőzni korai fekvéssel, de egyre több idő kell kiheverni az éjszakázós melókat, ez az életkorral jár. Igyekeztem nem rászokni a kávéra, ezért ilyenkor jól jön. Nem csak az, hogy megiszom és feldob, hanem az is, hogy addig átmozgatom magam a kávézókban, kicsit tompul a monotonitás, ami az autópályákon van. Több időt számolok az odaérésre, inkább lassabban, de egészben, kapkodás nélkül. A kapkodás fáradtan egyenlő a belassult, rossz reflexekkel, amivel vész esetén nem sokra lehet menni.

    - fejfájás ellen a bogyó a legjobb. Esetleg sok folyadék, koffein. Lehet akármilyen gyógyszerellenes az ember, de ha fél évente egyszer be kell venni egy bogyót a megdöglés vagy kórházi ellátás ellenébe, azt gondolom ez még beleférhet,

    - időjárási frontnál, amikor az orvosmeteorológia is bemondja, már eleve óvatosabban megyek az úton, számítva a sok támadó zombira, meg arra is, hogy akár még én is elzombulhatok: hagyok jó nagy féktávolságokat, még a városban is, ahol ez sokakat bosszant. Felőlem ő bemalusozhat, én maradnék a bonus 10-ben, jobb ott nekem.

    - a mobilos köcsögökre csak dudálni lehet. De az esetek nagy részében az se segít...
    - a holdtölte az is kikerülhetetlen, 2-3 napig olyankor naplemente utáni szürkületkor látom én a legtöbb megvadult barmot tőle, de lehet, hogy az a farkasvakságukkal együtt kijőve ultrabrutál, de van amelyik az kocsiban a volánnál olyankor télleg farkasemberré válik...

    De azt gondolom a legdurvább balesetveszélyes tényező a saját lelki tényeződ. Mert amíg a többire kell figyelni, addig még mindig ott van 50% lehetőség a szituációk megoldására részedről, de ha te sem vagy ott,
    a másik hülyeségével együtt 100% a baj. Sőt, még egyedül is simán fel lehet tekeredni a fára, nem kell hozzá segítség... A leg hétköznapi rutinútvonalon különösen sok veszély leselkedik ilyenkor, mert tuti hogy ott és akkor fog valaki felhívni keringőre, ahol addig sose: mondjuk egyirányú utcából épp akkor fog kihajtani egy olyan, aki elbacta az irányt és épp a világát ő se tudja...

    Amikor nem vagy ott az úton, amikor nem figyelsz, amikor megy odabent a mozi, hogy mit hogyan kellett volna, mit hogyan lehetett volna másként, mit fogsz majd mondani, mi volt, mi lesz és mi kéne hogy legyen, meg egyébként is, az a bizonyos nyuszika bassza meg az ásócskáját...

    Amikor egyszerűen nem vagy JELEN az úton. Amikor nem figyelsz!

    34351

    No olyankor jön a baj, de csőstül. Az én tapasztalataim a saját emberi tényezőimből, az utóbbi 20 év úti eszenciái:

    - gyanakodjál a saját hülyeségedre, amikor nem esik jól felvenni a protektort "csak ide megyek a közelbe" szituációknál, amikor útközben többször satuznod kell és egyre- másra meglepnek az autósok: na olyankor nálad is hiba van a készülékben, próbáld meg összeszedni magad és odatenni a motorra magadat és a gondolataidat is,

    - fáradtan, betegen tudnod kell a határaidat. Hol van az a pont, amikor már nem ülsz motorra. Mindenkinek van az a pont, csak máshol maximum. Van akinek amikor a taknya-nyála egybefolyik még a figyelme ép marad, de egy fél fokos hőemelkedésnél már az agya 30%-on dolgozik csak. Tudni kell hol a SAJÁT határod, nem a másé! Hol az a pont, amikor megállsz az autóval/motorral egy autópályapihenőben, iszol egy kávét, átmozgatod magad, vagy lehajtod az ülést és alszol inkább egy órát. Ahol hagyod inkább elmenni az útitársaidat ha nem veszik észre hogy lemaradtál. Mert ha nem veszik észre, nem is az útitársaid.

    - műszaki problémák: tudnod kell, hogy mivel indulsz el és milyen messzire tartasz, kibírja-e odáig az utat. Nem lehet egyik cél se annyira fontos, hogy beledölgölj. Képezd magad. Az a tudás ami fejedben van, sose vész el: a kopogó, új fura hangok, félrehúzó kormány tűnjön fel, ismerd a járgányodat!

    -a fáradtan és műszaki problémákkal terhelt járművel sem indulunk el sehová! A motorozás veszélyes üzem, és amikor az ember nincs a toppon, simán befekszik egyedül is a szalagkorlát alá motorral, pláne ha nem hajlandó megállni megigazítani a műszaki bibit

    - még ezzel a defekttel még elmegyek eddig vagy addig ilyen pótmegoldásos stoppolással... Aha, autóval okés, van még három másik támasztó kerék, meg pláne a pótkerék cseréje után oda mész ahová akarsz. Motorral más a buli. A motoros fórumokon elég kiterjedt vitákat lehet indítani a hogyan foltozzam meg a gumimat témakörben: boldog boldogtalan mondja a tutit, hogyan heftöld meg átmenetileg a gumit, de egyik se megy be látogatni a kórházba, vagy fizeti a motor javítási költségeit, ha az mégse úgy sikerül... Pláne utassal meg felpakolva cinkes odafeküdni egy kanyarba... Annyira sehová se kell sietni, hogy megdögöljetek.

    - lelki zűrök, fájások, idegesen elindulás: amikor megy a mozi a fejedben és nem figyelsz oda (nem küldött az ex a szülinapra sms-t, anyós beszólt, apósnak beszólnék, és egyéb köcsögfa szökevénységek). Nőknek pasigond, pasiknak nőgond, társbajok, hülyeszülők, hülyefőnök, stb. Ha már a lelked romokban, a motorodra vigyázz legalább. Maradj otthon, igyál egy sört, nézz meg egy akciófilmet félrészegen, vagy egy romantikus szipogóst, és egyél a tábla csokit, tortát (kinek mi szimpi). Ha nagyon menni kell és aszondják most már ki kéne mozduljál mielőtt teljesen befordulsz, vedd rá a haverokat, hogy ők vigyenek. A barátságba belefér. Egy párkapcsolat se ér annyit (pláne egy zűrös), hogy miatta összetörd magadat vagy bármiféle kedves jószágodat. Amikor idegesen elporzol valahonnan és utána nem hívnak fel, nincs érdeklődés, hogy egyben landoltál-e, oda ne menj vissza. Úgyse várnak ott, keress olyan helyet, ahol várnak, ahol szeretnek, ahol kíváncsiak Rád.
    De azért neked is tenned kell.
    Oda kell tedd magad.
    A motorra, az útra.

    34877105_1810847338970698_5047306512398024704_o
    Te, Vidék, Ritababa és 1 másik tag kedveli ezt.
  • Yamina
    Nem tudom merre megy a világ, de most ilyen nagyon kétpólusúra képződnek a napok. Na szóval délelőtt drogprevenciós konferencia, ahol megerősítést nyertem, hogy jó az irány amit csinálunk a HERO-in droprevenciós lézer show-nkal. Meg már a tudósok is rájöttek arra amire én is: a nem jól működő családon belül termelődik ki az a jelenség, hogy a gyerek valami vegyszerhez nyúl: tudományosabban megfogalmazva a diszfunkciós család jele a függőségek megjelenése. A megoldást meg abban látják, hogy a családot, a társadalom egységét kell javulásra bírni, hogy ez a jelenség megálljon: csak a függőt kevés kezelni, a környezetével is foglalkozni kell. Hallelúja.

    Aztán gondoltam mennyire fasza napom lesz, elmegyek a Kassai Lajos: Levelek című könyvének bemutatójára és milyen jól meg fogja koronázni a napot egy értékes ember mondanivalója. Ő is ugyanazt elmondta egy más szövegkörnyezetben, ami délelőtt kiderült: az egyént kevés javulásra bírni, a környezetét is be kell fogni egy pozitív változási folyamatba. Hallelúja, egy másik módszer, de vannak emberek és csinálják. Nincs elveszve a világ!

    Aztán ott volt a Puzsér is. Az meg hozta a szokásos kocsmafilozófiáját, hogy jajdeszaravilág, hozta a szokásos kocsmai demagóg kesergőt. Kassai próbálta finoman oltani és terelgetni, átadni neki pár informális jellegű értéket: pl hogy képes legyen megkülönböztetni a szektát a harcművészettől, meg ilyenek. Már kezdett némi reménysugár csillanni, kezdett Puzsér kiesni a romkocsmák médiaagymosott sötétségéből, mikor is megint 3-4 percnél több időt kapott, és ismét belelovallta magát, hogy a bolsevisták, és félni kell-e ma Magyarországon, mert itt ma tömegek rettegnek, nyomta a demagóg szarokat, amikor is eldurrant az agyam.
    Ez a gyökér ne nyilatkozzon már tömegek nevében, ezt senki nem kente fel hangszórónak... Felálltam, és megkértem, hogy a saját nevében nyilatkozzon, mert az én világom biztos nem ilyen, mint amiről ő beszél.
    A vége az lett, hogy egy másik néző közbeszólt, hogy akkor most le kéne zárni a vitát és a Puzsér buliján elemezni az ő nyomorult lelkivilágát. Ezzel maximálisan egyetértettem, csak hát no, ennek nem nyilvános beszéd kéne, hanem egy terapeuta, vagy egy évnyi falusi/tanyasi élet, internet és tévé nélkül, hogy a világ dolgai helyére rázódjanak a fejében.

    No mindegy, röviden lezárták a vitát, képződött némi röhigcsélés, azt hiszem a Kassai nem erre számított amikor a Puzsért meghívta az ő könyvét ajánlani... Nem is tudom mit várt ettől a jószágtól, mert ezt az embert még értéket közvetíteni sosem láttam, inkább csak mocskolódni... A beszélgetés normálisabbik medrében a Kassai mondott egy jópofa dolgot a harcművészetről, és nem is értem, hogy ezt az elvet másban miért nem használja az élete más területén is. A harcművészeteket harcosoknak találták ki, nem mindenkinek ez az útja, nem kell mindenkinek ezt csinálni. Költői a kérdés, hogy miért is nem egy írót, vagy bármiféle írásban járatost hozott ajánlani egy könyv bemutatójára...? (Ki tudja, lehet meg akarja menteni ezt a nyomorult denevért...?) Az emberek, a tömeg, meg hogy tompítsák a nagy dinamikákat, elővették a kedves gesztusokat, megköszöntek néhány dolgot ami a könyvvel kapcsolatos volt. Azt gondolom, hogy az emberek ilyenek, alapvetően kedvesek és jóindulatúak, ha szépen fordulsz hozzájuk. Nem rettegnek és nem félnek, csak élik az életüket békésen, csöndben. Végre a könyvről volt szó és nem a privát démonokról. Puzsér nem maradt smúzolni a végén senkivel, azt hiszem érezte, hogy ez itt nem az ő romkocsmai akolmelege. Aztán a Kassaival aláírattam az egyetlen hibás és engem megtaláló fordítva kötött könyvét, és még a csajokkal fél órát röhögcséltünk mindenféle baromságokon a Gellért előtt...
    Aztán kitaláltuk, hogy lemegyünk a Völgybe megint egy nyílt napra, mert ők még nem voltak ott.
    csacskamacs, Zsolt73, Vidék és 1 másik tag kedveli ezt.
  • Yamina
    Tegnap egy jövőkutató meetupon jártam, volt mesterséges intelligencia, gép-ember átmenet, syngularitás, robotlány, amit akarsz.

    Ahogy ücsörögtem az előadás előtt, egy fiatal csitri elnézést kért, hogy szabad-e a hely mellettem. Persze, rámosolyogtam, leült. Aztán azt vettem észre az előadás közben, hogy a fotós nagyon lábmagasságban fotózza a soromat, ez kissé fura volt, mert annyira nincs jó lábam, hogy azt fotózzák, tehát más lába lesz a szenzáció, így lepillantottam. A mellettem ülő kis hölgy lába gépláb volt, és a fotós épp elcsípte a pillanatot, hogy az én meztelen, kétszer akkora egészséges lábam mellett hogy fest egy gépláb, géptérd és valószínűleg azt komponálta össze.
    Kicsit csodálkoztam, a lány mozgásán, ahogy bejött a sorok közé, abszolút nem látszott, hogy protézise van. A fekete nadrág mellett, amit viselt a fekete gépláb nem tűnt fel. Próbáltam diszkréten megbámulni, de tuti hogy észrevette. Aztán a szünetben lecsaptam rá, mert Csepel Laci barátunk decemberben a bal lábát, februárban meg a jobb lábát veszítette el üszkösödés miatt, így megkérdeztem, honnan szerezte ezt a frankó cuccot. Nagyon kedves volt, megadta a rehabilitációs központjának és a dokijának az elérhetőségét.

    Aztán ment tovább az előadás.
    A számomra leginkább maradandó élményt egy mérnök, Lévai György adta. A fiatal mérnöknek volt egy karcsonkja meg egy robotkarja. Magának építette. 6-7 évvel ezelőtt egy bakteriális agyhártyagyulladás közben elvesztette a két karját, és mivel épp mérnöknek tanult, gyorsan átnyergelt vezérléstechnikára, hogy a hiányzó kar kérdését megoldja. Nem halt bele a karja elvesztésébe, megoldást keresett és mivel nem talált, ezért csinált.
    Épp most ott tart a dolog, hogy a jobb karcsonkjára wifis érzékelőket húz amivel leolvassa a szándékozott mozgás adatait, és a másik karjával azt a mozgást végrehajtja, letükrözi. Így meg tud fogni egy poharat, el tud csomagolni, stb. Meglátása szerint még legalább 20 év, hogy a gép-ember átmenet meglegyen, mert nagyon nehezen tudják leolvasni azokat a mintákat amiket az idegrendszer küld.
    Az előadásának az apropója az volt, hogy az érzékelőpántot ráhúzta egy random kiválasztott emberre a közönségből, és az ő mozgási adataiból mintavételeztek (mindenkié más), ami alapján a másik ember az ő karját mozgatni tudta. Még az érzékelők nem képesek reprodukálni a finommotoros mozgást, de már az alapok megvannak. Véleménye szerint kb még 20 év, hogy az ilyen jellegű protézis ember-gép átmenetek létrejöjjenek.

    Aztán volt egy beszélgetés még az ember-gép-informatika találkozásáról, hogy a géplábat mikor érezzük magunkénak, hogy ő mennyire fogadták el magukat és a társadalom mennyire fogadta el őket, mennyi munka van abban, hogy egy protézist használni tudnak. Amikor a mérnök srác azt találta mondani, hogy valójában mi vagyunk a kisebbség a protéziseinkkel és nekünk kell dolgozni azon, hogy mi jóban legyünk magunkkal és a társadalom ezt a helyén kezelje, akkor úgy virtuálisan megemeltem a kalapomat az embersége előtt. A robotlány beszélt a fantomfájdalmakról, hogy hogyan él mégis aktív teljes életet, hogyan kapta meg egy kisfiútól a robotlány nevet a rehabilitációs központban, és hogyan tart kisiskolásoknak érzékenyítő előadásokat.

    Elvesztették a karjukat, lábukat, mégis teljes értékű életet élnek. Élnek. A szó nagyon klasszikus, nagyon is klasszikus értelmében: szeretnek, vannak kapcsolataik, kínlódnak - sokkal jobban mint mi bármikor is gondolnánk, és mégis tartalmat adtak az életüknek azzal, hogy olyan dolgot művelnek amivel jobbá teszik a világot. (Az megvan, hogy mekkora kín amikor kidörzsöli a cipő a lábad? - na az nem kín, az kellemetlenség abból a sarokból nézve, amikor mondjuk nincs lábad.)

    Aztán elmentem egy barátom fellépésére. Félplayback sztori volt, ment a cd-ről a zene, ő pedig énekelt rá. Az a sanda gyanúm, hogy direkt engem vártak már csak, mert korábbra lett kiírva a sztori és páran még nem voltak ott, de ahogy megérkeztem, kezdődött is a buli.
    Ideges lettem a végére tőle. Udvariasan meghallgattam aztán olajra léptem, mert a kontraszt túl durva volt.
    Ő már hónapok óta fetreng a lelki fájdalomban, hogy otthagyta a csaja, és az énekek meg az összekötő szövegek nagy része is arról szólt, hogy ő mennyire szenved és mennyire fáj az élet. Miközben ott volt az egész családja, a csodálatos egészséges, jó képességű gyerekei, az exfelesége (baszki, hát én egy ilyen dologra oda nem mentem volna a helyében - nem semmi), néhány barátja és tolja ezt a mártír szarságot, hogy neki mennyire fáj az élet....
    Legszívesebben nekiálltam volna vele kiabálni, hogy vedd már észre, milyen kurva jó életed van! Nem meghalt az a nő, csak elment! Itt van, köztünk jár, csak már nem kíváncsi rád, majd lesz másik, akár még jobb is, másban, máshol, másmikor, ilyen a világ rendje.
    Nem beteg egyik gyereked se, a gyerekeid anyja is full toleráns, hogy itt van és végignézi ahogy egy másik nő miatt nyilvános hasfájol, itt vannak a barátaid, egészséges vagy, egészségesek a barátaid és ha egy kicsit is jobban odafigyelnél a jó dolgokra az életedben, meg kicsit lazulnál a saját fájdalmad komolyan vételében, lehet, hogy még akár jól is érezhetnéd magad.
    A saját korlátaink, a fájások komolyan vétele, azok valami piszkosul szarrá tudják tenni az életet...

    Annyi jó dolog van az életben, soha nem tudom megérteni, miért kell csak a szarra koncentrálni. Nem értem miért kell elveszíteni szerveket, hozzátartozót, miért kell óriási veszteségeket megélni, hogy az emberek nagy része eljusson oda, hogy értékelni és élvezni tudja amit kapott:
    az Életét.
    Te, csacskamacs, Vidék és 2 másik ember kedveli ezt.
  • Yamina
    Hali bográcsolás nálam május 20-n!
    Hozzátok magatokat, állom a kaját-piát.
    Ajiba betonozzuk ki a konyha födémet :D
    (Betonkeverő van, a födém már a helyén, csak keverni kell és feldobálni)
    A jányok segíthetnek a főzésben! :)
    Desszertet hozhattok :D
    Ott is lehet aludni. :D
    Visszajelzéseket privibe kérek, ki jön, hogy mennyi emberre számíthatok.
    (Hétfőn ünnepnap, nem dolgozós.)
    Zsolt73, bocsi és NaNa kedveli ezt.
  • Yamina
    " Édesanya " - A szó maga a mindenség. Az élet és a szeretet forrása. "Ki a bölcsőt ringatja - a világot igazgatja" tartja a mondás, mégis rohanó világunk lassan elfeledi őket, akik első lépéseinket kísérték a nagyvilágban óvó pillantásaikkal, védelmező ölelésükkel. Őket, akik viselkedése meghatározza egy életre a világhoz való hozzáállásunkat, akiktől a szeretet tanuljuk, a türelmet, az odaadást, az önként nyújtott áldozatot, a példaként mutatott kitartást, életük alapköveit.Előadásunkban törekedtünk mindazt a szeretetet és küzdelmet bemutatni, amit az édesanyák értünk tesznek. Előadásunkat a hála és a köszönet ihlette. A látványvilágot Simon András nagyszerű lézergrafikái teszik feledhetetlenné.

    Előadásunkban arra törekedtünk, hogy hálánkat fejezzük ki azok iránt akiket a társadalom szinte észre sem vesz, mert jelenlétük annyira természetes. Az édesanyák munkáját magától érthetőnek, végtelenül fogyaszthatónak, és korlátlan erőforrásként kezeljük. Miközben az édesanyák munkája megfizethetetlen: egy személyben pedagógusok, pszichiáterek, konyhafőnökök, és tisztasági managerek, egyedi igényekhez alkalmazkodva. Azt gondoljuk, erőforrásaik végtelenek: mert ők édesanyák, miközben ők is emberek. Vannak vágyaik, lehetnek fáradtak, kimerültek lélekben és testben, és szenvednek még ha nem is látjuk, mert gondosan elrejtik szemünk elől, ahogy igyekeznek a világ minden szemetétől megóvni minket.

    Szeressük őket, akik értünk éjjel-nappal szolgálatban vannak, akik minden rezdülésünket figyelték, évtizedeket áldoztak életükből arra, hogy fejlődjünk, gyarapodjunk. Szeretetük végtelen, örömük fejlődésünk által való, kínjaik számunkra ismeretlenek. A fénnyel kísért gondolatok és hangjátékok, versek Mária gondolatait, az ő szenvedését is megelevenítik, amint a keresztúton kíséri fiát.

    Fogadják szeretettel, és hozzák el édesanyjukat hálájuk jeleként erre az előadásra.

    2018. május 12. Este 20 óra
    Angyalföldi Szent Mihály Templom,
    Édesanya c. fénygondolatok
    1131 Budapest Babér u. 17/B.


    Forgatókönyv és rendező: Csömör Hermina
    Zenei rendező: Gera Zoltán (NOX)
    Lektorálás és próza: G. Lantos Judit
    Lézer interferenciák: Balczer Sándor
    Lézergrafikák: Simon András
    Lézer effektek: Török András

    Az előadás honlapja: http://fenyszinhaz.hu/musornaptar/aktualis/edesanya/
    Fb event:https://www.facebook.com/events/1940626989599224/

    Jegyek a helyszínen, és az előadás napján is válthatók:
    Online jegyértékesítés: https://oneticket.hu/edesanya-1483
    https://tixa.hu/edesanya
    FenyszinhazEdesanya.jpg
    Vidék és bocsi kedveli ezt.
  • Yamina
    ...hát megint eldobom a hajamat... hogy most akkor én vagyok a repülő, vagy télleg meghülyülnek egyesek pár év alatt... :D Vázzze, el kell ezt is meséljem...

    Szal adva van jóképességű, értelmes-kedves ügyfelem, imádnivaló ügyfél, még 5-6 éve robogózgatott. Nemrég összefutottam vele, örülés, jajdejó, anno elmászkáltunk társasággal, toleráltuk a kicsiségét (125 ccm) majd aztán elkavarodott a társaságtól, külföldön is élt, nemrég került haza. Most már megnőtt, komolyság van, 600 ccm menőség meg minden, és itt jön a csavarintása a sztorinak. Anno, egy csomó infót a motorozásról úgy szívott magába mint a szivacs, mindenki örült neki, hogy hasznosul az infó, örültünk, hogy sikerült még egy életképes kollégát "kinevelni". Lelkesen mesélt, hogy volt néhány vasa, szépen végigjárta a ranglétrát, és nemrég belefutott valami ultradrágán eladott divatos épített szuperszép de motorozásra használhatatlan szarba, áradozott róla egy sort, meg hogy kb 3000 km-t nem tudott beletenni, de most inkább eladta és vett egy gyári széria motort és azóta mekkorákat tekereg.
    Húdejó, örülés egymásnak, guruljunk megint, de jó lenne, perszehogyne mondom én.
    Itt ugrik a majom a vízbe: és milyen motorod van most, kérdezte ő. Mondtam megvan még a Lóóó is meg azóta a 250-es Ubi, és ekkor vágott a szavamba. Mert tovább nem tudtam neki mondani, hogy egyébként meg a 600-as Hornival mászkálok. Ugyanis mint kiderült, ő akármilyen motorokkal nem motorozik együtt, és hát a stílus és a külső nagyon fontos lehet hogy ez most nagyon sznobul hangzik, de neki igenis fontos, hogy kivel hogyan jelenik meg.

    :mad:
    Hát rohaggyámeg ha bármikor is bármelyik velem lévő motor mellé mersz gurulni a fostalicskáddal majomarc. Ezzel motorozni? Vázze, hát ez se velünk motorozna, hanem a törzskönyveinkkel vazze.... Mennyél keressél káférészer utitársat, kitámasztjátok a Starbuck elé a roncsaitokat és ott fognak ájuldozni a kiscsibék nektek. Ja nem, azok már a négykerekű zsírúj mergákra meg a bömbikre buknak, nem a használt szériamotorokra.

    :cool: Ez is fog még velem szembe jönni amikor 8 millás tesztvas fog pucsitani a popóm alatt, mer az élet már csak ilyen kegyetlen, én meg azt találom majd mondani neki, amikor motorozni hív, hogy bocsika, nekem fontos, hogy ki hogyan jelenik meg, milyen motorral... ;)
    Te, Betti364, Ritababa és 2 másik ember kedveli ezt.
  • Yamina
    Az udvaron sitt, homokdomb, sóderdomb, a betonbunker garázs még visszatúratlan. Mögötte virágzik a nárcisz, az ibolya pedig egybefüggő pázsitkén illatozik. A fenyők épp újra feslenek, a meggyfa hópihét hullajt, már van konyhafal és a lépcsőház is növekszik. A sóskúti mészkőfal belül csodaszép, fugára vár, meg csaptelepre a konyha...

    Süt a nap. Kórusban üvöltenek a nyitnikék.
    Ülök a teraszon, mögöttem három köbméter sóskúti kőtégla pakolás.
    Szikrázóan napfényes-illatos.
    Vidék és NaNa kedveli ezt.
  • Yamina
    Olvastam egy tökjó kifejezést: liberálfasiszták. Annyira ambivalens a két szó együtt, de tökjól kifejezi az általam véleménynáciként megjelölt életformát, amelyik habzó pofával üvölti hogy diktatúra van és korlátozzák alkotmányos jogait (mint például a szólásszabadság ugye?), és mindenki hülye aki nem úgy csinálja az életét ahogy ő jónak találja. Mi lenne-ez ha nem a megtestesült demokrácia, hogy az ő akarata érvényesül? Nyilvánvaló, hogy csak egyféle igazság létezhet... ami kizárólag az övé. De hogy 40 éve egy fél rosszul megfogalmazott mondatáért hónapokig verték volna a sitten, és hogy a diktatúra ma nem egyenlő azzal, hogy el kell fogadni mások véleményét, az meg sem fordul a fejében.
    Nos. Még egy nap, és vége az össznépi intézményesített mocskolódási ámokfutásnak. Vagy nem, mert azoknak a véleménynáciknak akiknek nem sikerült, elmennek kukát borogatni mert felállnak a fotelforradalmár státuszból. Vagy ki tudja, lehet csak írnak egy újabb világfájdalmas posztot a terrorról, ami körbeveszi őket... ez lenne a jobbik eset.

    Mi a jó abban, ha minden négy évben újrakezdjük a nulláról?
    Miért kell mindig lemenni erre a szintre....?
    Új utcanevek, új intézmények, új törvények, új államforma...? Kinek van erre fedezete? Ja, hogy fizesse az állam. Az államot te fizeted, akkor ezekért újra megint zsebbe nyúlsz?

    Nemrég olvastam egy cikket egy matematikusról. Valószínűségszámításról írt, és az ő elmélete szerint mindenkinek három szavazatának kéne legyen: egy arra, akit nagyon szeretne, egy második alternatívaként és egy arra, akit meg nagyon nem szeretne. Véleménye szerint így sikerülne eltalálni egy olyan középutas döntést, ami a legtöbb embert boldoggá tenné. A nagyon szélsőséges indulatok kioltanák egymást, és mindenkinek lenne egy javaslata alternatívára. Tehát, magát a kompromisszumra való hajlamot törvényesítené.
    ...hol van ez még a tömegkultúrában...?
    storm, NaNa és Vidék kedveli ezt.
  • Yamina
    Na szóval, besokalltam, vettem két repülőjegyet az első 10 fokkal melegebb országba, meg bookingoltam egy szállást és a helyi motorbérlős árakat átböngészve végül a szokásos variációnál maradtunk, béreltünk 125-ös robeszokat itt: https://www.rentriders.pt/
    A repjegy (wizzair) és a szállás (booking) még a neten foglalódott, és a google találatok között mind árban mind ajánlásban a helyszínen álmodtuk meg, honnan bérelünk végül robeszkákat. A számítás bevált, napközben 18-19 este 8-12 fokok voltak, olyan napos április hangulat volt, néha széllel, sok napsütéssel, egyszer szemerkélő esővel.

    A környéken elérhető gyalogjárásra kb 3 motorbérlő hely volt, az első helyen már nem volt kiadó motor csak autó, a második helyre az árak miatt nem mentünk oda, meg messze is volt gyalog, így elzarándokoltunk a szállástól 3-4 utcányira lévő picike boltba és az ajánlások alapján egy ultrajófej fickó fogadott minket, a Jose és mondta el a lehetőségeket. Az ő beceneve egyszerűen :D
    A fickó jópofa, nagyon kedves és segítőkész, a bérlési papirokat angol és portugál nyelven megkapod, a forgalmiban pedig egy üzemanyagkártyával amivel olcsósítva vásárolhatod a benyát az AB kútjainál. Mondjuk ez sokat nekem nem számított, mert amint megláttam, hogy itt vannak REPSOL kutak, nekem oda kellett menni tankolni :D
    [​IMG]

    (Az megvan, amikor tél közepén csak azért járatod meg a motort, hogy legalább a benzinszag legyen? - naa, itt legalább normális, benzin szaga van a benzinnek, és nincs etanolbűze mint otthon nálunk egyre több kúton... nem is beszélve az üzemanyag energiatartalmáról... A járgány bérlésénél biztosítéknak lefoglalnak a bankártyán 250 eurót/motor, ez ügyben érdemes felkészültnek lenni (pl erre én nem számítottam, még sehol se kértek ilyet tőlünk mediterrán országokban). Zé ellátott minket jótanácsokkal, hová érdemes elmenni motorral, adott egy térképet is amiről lementünk :D, mert az már nem volt rajta a térképen, de ráírta az irányt :D

    Térjünk is rá a városra, Lisszabonra. A város hegyes-völgyes-viaduktos (a metróknak is van), alagutas autópályákkal sűrűn szaggatott, többszintes, hatsávos körforgalmakkal, régi macskaköves és ultraszuper új betonos, ennek megfelelően a közlekedés tájékozódás szintjén brutál. Nem az van, hogy csak úgy átcsapatsz abba az irányba, és megnézed azt a szépen feszítő kastélyt ott a hegy tetején! A légvonalra 3 km-nyi távolságra lévő objektum és teközted van 3 viadukt, egy autópálya és a fennmaradó utcák másfél-két méter szélesek macskakővel és villamossínnel vannak kombinálva, úgy, hogy azt mi itthon zergebaszta ösvénynek hívjuk, mert ott ránézésre csak a zergék járnak. Na ott náluk simán élnek emberek, járnak autók, villamosok, tuktukok ezrei, stb., ahogy azt egy rendes mediterrán térségben szokták :D Tehát, első kanyarban ráfutottunk erre a dologra, hogy akkor menjünk oda, aztán amikor már másfél órája keringtünk a robeszokkal, akkor engedtünk a google maps csábításának, és rádugtam a fülest a telefonra, hogy mondja nekem a tutit. Nos, a 3 km-re lévő objektumra 17 perces menetidőt írt :D de persze mivel az itt "fordulj jobbra" rendszerint minimum két lehetőség volt (mert nem ritka hogy 3-4-5 utca találkozzék és nem körforgalomban, az egy idő után ösztönös választás alapján működött, mert ha mindig megállsz és előveszed a telefont megnézni, soha a büdös életbe nem érsz oda, vagy viszel egy telefontartót a motorra és rászereled. :D Ilyen a régi óvárosi rész. A modern városrész ultraszuper sima aszfalt, szervizutak mindenütt, mélygarázsok mindenütt, nem ritka a 4 sávos lámpás körforgalom és nincs benne óbégatás meg dudálás, szép tempósan halad mindenki. Baromi jó a város szervezettsége, gyakorlatilag alig láttunk dugót, azok legfőképp este 5 után képződtek. A téli Lisszabonnban az emberek legtöbben 16 óra után és 22 óra között vannak utcán. Nyáron gondolom ez jobban kitolódik amikor meleg van és ők se fagynak rá a 11 fokban a kinti kiülős helyekre.

    Amikor landoltunk alkonyatkor, a város dimenzióit és domborzatát elnézve azt gondoltuk, hogy itt aztán éjjel-nappal tuti hogy dugó van, és nem. Az autópályák a városban ingyenesek, a gps ha teheti azzal oldja meg az útvonalat és joggal. Ahol fizetni kell ott fizetőkapuval oldják meg (jellemzően a városon kívül is ritka, inkább hidakon van), nincs kamerás baszakodás, hogy belefussál a büntibe tuti. Térfigyelő kamerák vannak persze, érdemes azért a szabályokat betartani, de alapvetően nem szivatásra mennek. A közlekedésben részt vevők nagyon jóindulatúak, még a fővárosban is belefér az, hogy a zebránál szinte kivétel nélkül megálljanak az autók ha ácsorog ott valaki. Aki átcsapat a zebrán az vagy külföldi, vagy mentő, még a sziréna nélkül közlekedő rendőrnek is belefér, hogy átengedjen. A város nagyon tiszta, ez különösen tetszett. Olvastam útleírásokban, hogy sok a szemét, de hogy ez februárban nincs így, valószínűleg a túristáknak köszönhető leginkább.

    A portugálok mindenütt jó fejek, kedvesek, segítőkészek, sehol se rohannak. Azt mondják mindenütt beszélnek angolul, de ez inkább a túristákban gazdagon látogatott helyekre igaz, vagy ahol sok fiatal van. Az idősebbek és eldugottabb helyeken élők nem beszélnek annyira angolul, de ugyanolyan kedvesek és jóindulatúak mindenütt. Jellemzően ebben az esetben magyaráznak kézzel lábbal a saját nyelvükön, és előbb-utóbb megérted mit akarnak :D Nagyon sok negroid származású fekete nép van, de itt nem az utcán koldulnak és zaklatnak, hanem dolgozós fajta. Elég kevés seftelőt láttunk, leginkább csak a túristás helyeken volt "zaklatás", hogy vegyünk napszemüveget, szelfibotot vagy kasmírsálat, de elenyésző volt az efféle árusok száma is. A portugál életstílus hótnyugis, képeslapot feladni, úgy hogy előtted ketten állnak, az minimum 20 perc, mert mindenki vált még pár szót, és ugyanannyi idő feladni egy hűtőszekrény méretű dobozt mint egy képeslapot: 10-10 perc. Reggeli fél 9-től 11-ig (azt hittem éhen veszek addigra, a félhatos ébredéseimmel), a motor bérlés számláját 12:15-kor "jó reggelt" köszönéssel küldik :D Szóval nem idegbajosak, mindenre ráérnek, lazák, és ha 10 négyzetméteren 10-nél több portugál van, abból 2-3-4 fő hamarosan zenélni fog, a többi meg táncolni. :)
    A kaják jók, a külvárosi részen még olcsóbbak is, kevés kütyüárusuk van, nem kell árus sátrakon áttörjél egy nevezetesség megtekintéséhez. Ha ilyenkor megy az ember, télen, elviselhető a túristák száma is. Aki most megy, az nem a hőzöngő német sörturista, vagy probémás angol legénybúcsús csapat, hanem a jóval szerényebb, nyugis fajta.

    Amit érdemes megnézni Lisszabon környékén:
    Cascaisban jópofa kis kikötő van, felette tovább isteni jó békés homokos tengerpartok és sziklás vadregényes partok váltakoznak,
    Sintrában annyi szuper kis palota van, hogy ott két napot is eltöltöttünk, baromi jó falmászó sziklák is vannak, ott kajáldának kis eldugott helyet érdemes választani, olcsóbbak és finomabbak mint a szem előtt lévő túristacsalogatós kiülős helyek,
    Cabo de Roca a nyugati világvége (Európa legszéle), baromi szeles,

    Lisszabonban:
    Nagyon sok múzeum van, mindenki megtalálja az érdeklődési körének valót (hajózási, kocsi, hadi, stb)
    az Április 25-e híd előtt lehet Golden Gate-s fotót küldeni a földrajzból kevésbé jól felkészült haveroknak :D
    Oceonárium cápás szelfikhez,
    a kikötőkben régi fa fregattok, tengeralattjárók is találhatók teljes felszereléssel, berendezéssel korhűen (mi a Cacilhasban lévőket néztük meg, csak mi voltunk)
    A Christo Rei szobornál is baromira fúj a szél, az amelyikre rá kell támaszkodni, hogy tudjál előrébb lépni,
    Torre de Belém (Belém tornya) jópofa kis vár, és van a belémi süti is amit meg kell kóstolni
    a közelben van a Szent Jeromos kolostor
    Castelo de S Jorge vár kilátással a torkolatra és az egész városra körpanorámával.

    Portugália  125 ccm-vel
    by Yamina
    2018 Portugália, Lisszabonn
    Vidék, Hajos, tt100 és 1 másik tag kedveli ezt.
  • Yamina
    Bogarászok mindenféle utazós csoportban, és az egyikben épp a repülés előtti estén olvastam az légi útitársak elemzéséről, miszerint volt aki különösen durva helyzetbe került: az egyik oldalán zabáltak, a másikon meg épp hánytak, aztán volt kényszeres, pörköltös, rántotthúsosszendvicses, hisztis, neveletlengyerekes, neveletlenszülős és a ki tudja még milyen képességekkel megáldott humanoid életformák felemlegetése. Jót vigyorogtam egyik-másik sztorin, magamban meg rálegyintettem, mert valahogy nekem mindig full unalmas repülőútjaim vannak. A legdurvább még a múlt században volt, amikor is egy orosz vadászpilótát kaptunk a TU134es utasgépre pilótának (aeroflot mond valamit valakinek?), és ő kifejezetten függőlegesen szeretett fel és leszállni is, meg is tapsolta mindenki az indulást meg az érkezést is. Azóta a legdurvább az volt, amikor mellém ültettek egy 10 évest Belgiumban, hogy vigyáznék-e rá, és egész úton a belga csokoládékat végre becsületesen ki tudtam elemezni egy szakértővel, forgatta is a szemét a mellettünk ülő rendesen. :)

    Szóval tegnap éjjel erre Lisszabonból hazafelé említésre méltó utastársakat nyertem. A felszállás után közvetlen jobbra szendvicsezés indult, aztán a balunkon ülő zacskós gyorslevest kért a légilédiktől... hát a wizzair nem tudom mit árul a fedélzeten, de a három napja ázó kivert kutyának is jobb illata van. [​IMG]:D A hatévesforma előttünk ülő gyerek csak kétszer sírt fel üvöltve álmában, csórikámat felébresztették mindig, aztán visszaájult, vele volt a legkevesebb gáz. A mögöttünk ülő krónikusan beszélgetni akart, végül hálistennek talált beszélgetőtársat és kielemezhették közösen a portugáliai élményeiket. Aki kettővel előttünk ült, olyan piaszagú volt, hogy szerintem aki előtte ült, simán ingyen bekarmolt a leszállásig. De a legcsúcsabb begyomirtózott "kislány" volt, aki nagytotálban nyomta a mérgezett egeret... Szóval a tünetek: kényszeres állandó jövés-menés a gépen, gyöngyöző homlok, füldugóban csapatós zene, ásványvizes palack többszöri töltögetése a rötyiben, táncolás az ülések között, merev tekintet, a táncok időnként lopakodó zombijárással fűszerezve. Az egyik naívabb utas elment szólni a személyzetnek, hogy nagyon rosszul lehet a kislány, és nem érti miért az a protokoll, hogy amíg nem szól az utas, hogy rosszul van, addig nem tehetnek érte semmit.... Végül leszálltunk, rászóltak a mérgezett egérre, hogy menjen vissza az üléshez és vegye fel a cipőjét. Mondjuk még ennyire éjszaka se repültem, ez lehet az alkonyzóna a gépeken. [​IMG]
    Hajos, Vidék és NaNa kedveli ezt.
  • Yamina
    Minden évben előkerül a naptár téma így most szerkesztettem egy letölthető verziót. Offkorsz SEO optimalizáltam, hogy az igen tisztelt google robot oda lökdösse a jónépeket hozzánk :D
    http://fenyszinhaz.hu/2018-letoltheto-nyomtathato-naptar/

    Tehát aki idén naptárat szeretne, az itt megtalálja, jól letöltheti és átszerkesztheti magának akár családi vagy motoros verzióba. Vagy csak úgy nyomhatja nekem is a reklámot :D
    Köszike :D
    tt100, NaNa és Vidék kedveli ezt.
  • Yamina
    Ha az ember motoros, a google is tudja, a facebook pláne és hát az se kivédhető, hogy előbb-utóbb be ne rántsák az embert valami motoros online közösségbe. Van egy szociológiai megfigyelés, miszerint a tömeg értelmi színvonalát a legostobább jellemzi leginkább, és bizony a falkatörvény miatt általában a legostobább üvölt a leghangosabban, ezzel adva meg az alaphangot, és persze az alap hangulatot.

    Mondjuk ki, hogy a motorosok évről évre szaporodnak, és elérte a motoros társadalom azt a mennyiséget, ahol már bizony a nagy számok uralkodnak: megjelentek a végletek, a nagypofájú kezdő nagyonhülyék és a különösen bölcs túlélők, de ők rendszerint hallgatnak, békésen somolyogva valami motoron ezerkétszáz km-el arrébb, ügyet se vetve az online tér csudálatos vívmányaira és az ott folyó eszmecserékre/szakértésre.

    Történt a napokban, hogy felhördült az egyik haver az online térben, hogy miért törölték az ő katasztrófamotoros videóját, mert alatta ment a szakértés és a nagy testrész biztos figyel, és kinek az érdeke lehet, hogy a szakértést letiltsák és biztos a tömeggyilkos politikusok nem akarják hogy erről az eszmecsere történjen, és kinek érdeke hogy még több motoros haljon meg, stb stb... Na ekkor elszakadt a cérna nálam, és belevau, hogy már marhára elegem van, hogy az összes motoros csoportban csak a katasztrófa videók mennek "a hogyan lehet megdögleni 220-al az aszfalton" témakörben.

    Szerintem baromira felesleges ezen szakérteni, mert akit elkapott a gépszíj azt nem három facebook posztja fogja visszatartani attól, hogy megdögöljön. Pláne a kis gyakorlatlan gyíkoknak meg itt az jön le az eszmecseréből, hogy aki nem tud 180-al a körúton a nyugatinál lapra téve a vasat megfordulni egykeréken a felüljáró előtt fekete plexiben éjjel, az egy lúzer. Ki a franc kíváncsi a hullákra, ki az a beteg barom, amelyik ebben leli örömét, hogy azt nézegeti mások hogyan halnak meg? Ha annyira népet akar menteni, miért nem a motoros vezetéstechnikai tréningek videóját osztogatja meg? Vagy miért nem képes önállóan összelökni a videós mobilok korában egy Dodor féle népizgató videót ahol megmondja a frankót, hogy ha ezt vagy azt csinálod, jó eséllyel megdöglesz, így meg túlélheted?

    Aztán eltelt két nap, és ömlik a hülyeség a motoros hírportálokról is, most épp arról megy a tuti, hogy ha 120-al is megy valaki lakott területen, azért még nem kell őt elütni.... Backiiii, értem én hogy ha 120-al csapatsz és kikanyarodnak eléd, akkor meg fogsz dögleni a matek alapján, de azt is meg kéne érteni, hogy ha egy gyerek fog kirohanni eléd egy labdával, akkor bizony meg te leszel a gyilkos. Kezd ez a liberális safespace baromság ide is begyűrűzni: én vagyok a hülye, de azért te vigyázzál rám/legyél te a felelős ha barom vagyok...

    :karomkodik2:
  • Yamina
    Aludtam, és azt álmodtam: az élet öröm.
    Felébredtem, és azt láttam: az élet kötelesség.
    Dolgoztam, és azt láttam: a kötelesség öröm.

    Rabindranath Tagore


    Ezt az idézet már elég régóta elkísér... Nyolcadikos ballagásra kapott mindenki az osztályból egy idézetet, az énektanárunktól. Megnéztük egymásét, ki mit kapott, és jókat vigyorogtunk egyik-másiknál, mert értettük ki miért kapta azt amit. Az enyémet és néhányakét nem értettük, így szépen elraktam a ballagós cuccok közé, amik már elvesztek egy költözésnél, de a memóriából nem tudott törlődni... Időnként felbukkant az életemben, és rácsodálkoztam egyes soraira, megérkezett az "AHA!" élmény

    Aztán most ülök egy klasszikus, fővárostól távolabbi, presszóként üzemelő szórakozóhelyen, és hallgatom az embert. Fáradt. Nagyon. Leginkább a lelke. Elengedett egy csomó mindent, hogy magának hagyjon időt, regenerálódni fájó veszteségből, tanulni elfogadni, letenni kardot, szépen lépni tovább... Beszél az új családjáról, egy kallódó gyerekről, akinek most jobb egy kicsit, hogy ő van. Neki pedig örömet ad, hogy szépen fejlődik a gyerek, a mindennapi kínlódások között... Egy gyerek óriási munka, kötelesség - és neki öröm.

    A kötelesség öröm.
    A kötelesség az élet.
    Az élet az öröm.

    Kati néni, értelek....:love:
    ekime6, Vidék, bocsi és 1 másik tag kedveli ezt.