Blogbejegyzések megtekintése ebben a kategóriában: DIY - Csináld magad!

A motoros túra után úgy gondoltam, hogy 8 év után ideje lenne kimosni a motoros kabátomat. Mivel nagyon bátor vagyok, bele is vágtam a mosógépbe.

​

Na ennek nem örült annyira... Sajnos a rányomott minta a hátáról majdnem teljesen lejött. Egyébként videón is megörökítettem ezt a vakmerő tettemet.

​

Mióta karanténban vagyunk, olyan terülj-terülj asztalkám van nálunk, mint ide Lacháza. Hétvégén pl. egyik nap almás rizskoch volt a desszert, másik nap kókuszgolyó.

A férjem már korábban feladta a húsvéti nagyböjtöt, mondván erősnek kell maradnia, hogy ne fogjanak rajta a vírusok. Most mégis eszik húst és édességet, amiről le szokott mondani ilyenkor negyven napra, és mivel nincs a heti háromszori edzés, igencsak kigömbölyödött. A Rizskochból simán lecsúszott neki egy fél tepsi a nagyobbik fajtából.

​

Nekem az első két hét húzós volt az otthonoktatással, háztartással, napi szintű főzéssel két gyerekkel, meg a saját munkámmal. Akkor fogytam két kilót, de már összeszedtem magam, alkalmazkodtam az új kihívásokhoz. Vagy a stresszt próbálom evéssel levezetni. Hiába napi online edzés is, visszanyertem a korábbi téli (vágó)súlyomat.

Most olvastam, hogy a karanténból majd csak azok jöhetnek ki, akik kiférnek az ajtón... Szerintem ezt olvasva sokan elgondolkodtak, hogy véletlenül nehogy úgy járjanak, mint Micimackó.

​

Neked hogy alakul a karantén súlyod? Ki fogsz férni?

A kép senkit ne vezessen félre, nem hédereltem egész hétvégén a nyugágyban. Csak arra a fél órára ültem le egy kicsit, míg a gyerekek délutáni alvás helyett randalíroztak a kisszobában.

​

Egyébként nyaralás helyett terepet rendeztem, ide-oda hordtam a földet meg a sódert a kertben két napon keresztül. (Hajrá gyereknap!) Próbálom rendbe hozni a tavalyi kertépítés eredményét és végre egy használható és szép kertet varázsolni, ha már van egy kis darab saját vízpartunk.

Mindeközben a férjem a házat díszítette az általam vásárolt színes lampionokkal. Már olyanok vagyunk, mint a karácsonyfa, de jólesik kicsit megőrülni hétvégére.

(Közben persze próbáltam elintézni, hogy a következő hétvégén valaki bevállalja a gyerekeinket, hogy motorozhassunk is egyet végre.)

Habár két héttel ezelőtt még igen távoli jövőnek tűnt a karácsony, mostanra azért kezd már a körmömre égni a tennivaló. Az időközben arcüreg gyulladássá erősödő megfázás igazán nem támogat ebben, de ha jobban belegondolok, tavaly decembertől májusig szinte folyamatosan arcüreg gyulladásom volt, úgyhogy ha meg nem is gyógyulok egyhamar, biztos hozzászokom megint, hogy nem kapok levegőt és folyamatosan fáj a fejem.

​

Az azért megnyugtató, hogy - a tavalyi évvel ellentétben - most időben megérkezett minden, amit a webáruházból rendeltek, és fel is tudtam adni őket. Aki ez után rendel, az nyilván tisztában van vele, hogy már igen szűkös az idő úgyhogy ezt a felelősséget már könnyedén elhárítom magamról. Innentől tényleg a családi karácsonyra fókuszálok elsősorban.

Bár szombaton munkanap volt, így még fel tudtam adni a csomagokat, a gyerekek itthon voltak, mert nekik viszont oviszünet volt. Mindegy, a napot megkoronáztam azzal, hogy a magamnak rendelt motoros LED fényfüzért is felapplikáltam az irodába, hogy itt is átjárjon az ünnep hangulata.

Míg a gyerekek a frissen hullott hóban hancúroztak, bekevertem a mézeskalács tésztáját, de végül én voltam az, aki lefújtam a sütögetést, és helyette indítványoztam, hogy nézzük meg a Reszkessetek Betörők második részét. Múlt hétvégén megnéztük az elsőt, és a 6 éves fiamnak nagyon bejön, így mi is jót szórakoztunk rajta, hiszen már évtizedek óta nem láttuk.

​

A mai napra maradt a mézeskalács kiszaggatása és sütése, így előkerültek a motoros mézeskalács formák is. (Amiből amúgy dupla készlet van, mert tavaly nem találtam meg csak karácsony után, ezért vettem még egy csomaggal.) Mivel a gyerekek kitartása nem tartott soká, nekem meg nem volt türelmem szarakodni velük, a végére már egyre kevesebb lett a motor, és egyre több az egyszerűbb, kevésbé problémás forma.

Amúgy teljesen mindegy, mert ahogy szedtem ki a sütőből folyamatosan fogytak, szóval lehet, hogy jövő hétvégén készül még egy (dupla) adag. Mert valamilyen csoda folytán reggelre már a negyede hiányzott a hűtőben tárolt bekevert tésztának is, így mostanra a dupla adagból már csak egy szimpla adag maradt.

Így telt nálunk az advent harmadik hétvégéje. Mindjárt meg is gyújtom a harmadik gyertyát, mert a múlt hétvégén is majdnem elfelejtettük.

Nálatok hogy telik a karácsonyi készülődés?

Egyelőre próbáltam ignorálni, hogy közeledik a karácsony, épp elég egyéb teendőm van anélkül is. Az advent azért kicsit fejbe kólintott. El sem hiszem, hogy már csak 3 hét van hátra... Ki kéne találni, hogy ki mit kapjon ajándékba.

​

Hétvégére sok mindent terveztem, de végül megint nem úgy alakultak a dolgok. Azért vasárnap este felújítottam a tavalyi (vagy ki tudja hány éves) adventi koszorút, így végül estére már nálunk is világított az első gyertya.

A héten meglátogatott Attila, alias @Alien , akinek sok cikket köszönhetünk a Csajokamotoron.hu-n, és aki régi motoros. Egész nyáron tervezgetjük, hogy majd gurulunk egyet együtt, lévén a motorjaink is egyformák, de sajnos most is egyedül maradtam a gyerekekkel a hosszú hétvégére, úgyhogy csak ő gurult, én meg megcsodáltam élőben a motorját.

​

A röpke fél óra alatt, amíg itt volt, ismét betekintést nyerhettem, hogy milyen aprólékos figyelemmel válogatja össze a felszerelését figyelve a praktikumra és a jó árra is. A motoros farmerját, pl. ami rajta volt, maga alakította motorossá egy egyszerű, olcsó farmerből, és a motorja plexijét is saját maga vágatta és csiszolta olyanra, hogy az tökéletesen passzoljon a motorjához és az ő igényeihez is.

​

A legnagyobb döbbenetet azonban azzal tudta kiváltani belőlem, hogy míg mindenki a egyre nagyobb és okosabb telefonokat vásárolja, neki olyan telefonja van, ami kisebb, mint a motorja kulcsa. Ne kérdezzétek, hogy bírja megnyomni a gombokat, de a saját szememmel láttam, hogy telefonált és SMS-t olvasott rajta...

Kevés bosszantóbb dolog van annál, mint mikor a legjobb és legdrágább farmered olajos lesz. A férjem erre persze csak annyit mond: "Most mit izgulsz? Motoros vagy, nem? Lehet olajos a farmered!" De ez a magyarázat mégsem nyugtat meg. Amellett, hogy nem esztétikus látvány még igénytelen benyomást is kelt. Szóval a fejembe vettem, hogy valahogy kitisztítom.

​

Az olaj makacs folt. Egyrészt fekete, másrészt zsíros, amiről mindenki tudja, hogy nem oldja a víz, tehát egy sima mosás tuti nem elég hozzá. Mindenképp kell valami vegyi és valami fizikai erőhatás, hogy eltávolítsam - ez volt az elméletem legalábbis.

​

Aztán arra jutottam, hogy az Ultraderm az, amit a legtöbb szervízben arra használnak, hogy a szerelés után a zsíros szennyeződést a kezükről eltávolítsák, tehát valószínűleg van benne valami vegyi cucc, ami oldja ezt a gépzsírt vagy mit. Mondjuk a kéz az viszonylag sima, tehát legtöbbször elég vízzel lemosni az Ultradermet, de ha nem, akkor ott a körömkefe.

Szóval ezen logika mentén fogtam az Ultradermet és a körömkefét, és nekiestem a foltoknak.

​

Persze mikor már habzott a cucc, nem látszott a folt, úgyhogy nem voltam teljesen biztos benne, hogy mennyire volt eredményes az akció, de egy alapos öblítés után kiraktam száradni a gatyát. Csodák-csodájára sikerült a mutatvány.

Most már csak egy alapos gépi mosásra lesz szükség, mert most meg az Ultraderm hagyott foltot, úgyhogy úgy sejtem, ha eláznék ebben a gatyában, akkor nem lennék éppen fékezett habzású...

​

Készülünk a tavaszra, úgyhogy karbantartjuk a járgányokat. Egyenlőre a bringákon a sor, a szerelésben az ifjúság is aktívan segédkezik.

​

A héten még mindig az ágyat nyomjuk. Persze a gyerekek sokkal jobban vannak, mint mi, úgyhogy próbálom őket a lehetőségekhez képest kreatívan lefoglalni. Mármint én vagyok a kreatív.

Tegnap azt találtam ki, hogy nyomtatunk tetoválást, és mindenkit teleragasztgatunk.

​

Ahogy látszik, egyenlőre a technika még kísérleti stádiumban van, de a gyerekek már így is jól szórakoznak.

Ha minden igaz, mindennel megvagyok, bár a klasszikus értelemben vett készülődésre alig maradt időm. A bejglit meg a zserbót idén cukrászdában vettem (lehet, hogy majd két ünnep között még nekiállok feldolgozni a megvásárolt alapanyagokat), de az ajándékok be vannak csomagolva.

Tegnap este még mézeskalács is készült.

​

Azt nem tudom, hogy a motoros pogácsaszaggató készletnek hova lett a két harmada... a hatból így csak két motortípust tudtunk megformázni (és a nyuszi meg a kacsa sem kifejezetten karácsonyi motívum, de sebaj). Talán majd megtaláljuk őket tavasszal a homokozóban.

Remélem nálatok is minden sínen van!

Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!

Már csak egy hét. Valahogy muszáj hangulatba hoznom magam. És mivel vannak szabad éjszakáim, valamivel el kell foglalnom magam.

​

A család megbeszélte, hogy idén - végre - csak a gyerekeket ajándékozzuk meg, és mivel az ő ajándékaik le lettek egyeztetve a szülőkkel, egy csomó energiám szabadult fel azáltal, hogy nem kell mindenféle "valamit" vadásznom meg kiötölnöm a felnőtteknek, akiknek amúgy mindenünk megvan már.

Arra gondoltam, hogy a karácsonyi hangulatot azzal fokozzuk majd, hogy a család minden tagja egyforma mikulás sapkát visel majd az ünnepek alatt. Ma készült el az utolsó.

A fogadtatás még nem egyértelmű. Vannak lelkesek és kevésbé lelkesek, de talán szentestére megszokják a gondolatot.

Már kétszer láttuk Vitéz Lászlót a gyerekekkel, és mindkétszer úgy láttam, hogy elsőszülöttem nagyon élvezi, ahogy Lájszló agyabugyálja az ördögöket az öreganyám báli legyezőjével. Arra gondoltam, pszichológiailag lehet, hogy jót tenne neki, ha otthon is levezethetné a felhalmozódott feszültséget, tehát kéne neki valami Vitéz László Baba vagy báb vagy valami.

​

Természetesen szerettem volna a könnyebbik megoldást választani, de nem egyszerű Vitéz László babát találni a neten. Végül találtam kesztyűbábot a Meskán, de 10 000 Ft egy VL és egy ördög együtt, és karácsony előtt már nem lehet kapni.

Eszembe jutott, hogy amúgy sem biztos, hogy egy kesztyűbábbal tudna még kezdeni bármit is egy négyéves, ellenben a fakanállal báb nélkül is jól eljátszik... és annak az előállításával talán még én is megbirkózom.

Tehát reggel elővetem két használaton kívüli fakanalat, túrtam elő piros és fekete maradék anyagokat, és nekiláttam. Ez lett belőle.

Persze két gyerek mellett kihívás bármit is csinálni... Vitéz László már kész volt, mikor a szurtos képűt elkezdtem. Mire a ruhájához értem, Vitéz Lászlónak már nem volt sapkája és szeme. Miközben őt renováltam, az ördögnek letört az orra és a szarva, majd Lenke lenyalta a képéről a festéket. Természetesen fekete lett a szája és a nyelve és hörögve beszél azóta. Lehet, hogy hívnom kell hozzá egy ördögűzőt?

Ha a kórkép még a délutáni csendes pihenő után is fennáll, átgondolom ezt a lehetőséget. Addig is kihasználtam az időt és befejeztem őket. Kívánság szerint Vitéz Lászlónak fekete cipője is lett, és remélem, hogy a csufipofának elég lesz ez a pendely, mert én már késznek tekintem őket!

Hétvégén sapkát kötöttem magamnak. Habár még @birge is megjegyezte, hogy épp most panaszkodtam, hogy mindenem rózsaszín, hát ez is az lett.

​

Van rá magyarázat: a fonalat még tavaly vettem, és most úgy döntöttem, hogy végre felhasználom. Az viszont nem esett le akkor, hogy ez igazából egy láthatósági sapka. azok a fehér szálak ugyanis valójában nem fehérek, hanem fényvisszaverő cérnából vannak, úgyhogy világít a sötétben.

Szóval így még a motorozáshoz is kapcsolódik, ugyanis jól látszik éjszaka (bár éjszaka még csak a szobában próbáltam), mert még csak tegnap éjjel lett kész. Mondjuk a bojt kicsit nagy lett, úgyhogy a sisak alá nem fér be..., de lehetne csinálni fényvisszaverő bojtot a sisakra, ahogy copfot meg nyuszifület is raknak rá... Vajon szabadalmaztassam?

Erre a hétvégére azt a házi feladatot kaptuk, hogy készítsünk őszi termésekből dekorációt az oviba. Az elkészült művekből kiállítás is lesz. Persze nem akarhatom, hogy csak az én gyerekemnek le legyen kiállítva a családi alkotása, úgyhogy próbáltam összeszedni magam, meg persze a gyerekeket is.

Ez sült ki belőle. A festést ők csinálták.

​

Persze nem hagyott nyugodni az a levélrózsa sem, amit @Babulu tett fel a fórumba, úgyhogy extraként azt is elkészítettem.

​

Egyedül egy majdnem kétévessel belevágni a sütés-főzésbe kemény bevállalás egy nappal az amúgy is fárasztónak ígérkező 10. Nemzetközi Női Motoros Nap előtt. De legalábbis erős mazochista hajlamra utal. Na én bevállaltam. Mentségemre szóljon, hogy mivel holnap egy egész napra magára hagyom a családomat, gondoltam legalább kaja legyen itthon.

​

Az egy dolog, hogy a kis csaj segít. Nagyon cuki. De ha egy pillanatra félre nézek, akkor vagy beletenyerel az addig elkészített kajába, vagy magára is borítja, vagy ad-hoc jelleggel belerak dolgokat, amik a keze ügyébe akadnak. Vagy kiszedi, és átcsoportosítja egy másik edénybe.

​

Szóval a konyhai mérleg funkcióját veszti, szinte mindegy, hogy mibe mennyit raksz és miből. A végeredmény úgysem az lesz, amit kitaláltál, vagy amit a receptben írtak. (Mondjuk ez az egész gyerekezésre igaz... sose tervezz előre, úgysem az lesz, és főleg nem te döntöd el. )

Szánom-bánom, de a brokkolikrémleves vége felé kicsit rázártam a gyerekszobát, hogy a forró leves botmixerelése közben ne borítsa magára és rám az egész ebédet. Az almás sárgarépa tortánál pedig csak reménykedtem, hogy végül legalább torta formája (meg íze) lesz. Végül legóemberke nem került bele... a többit meg szerintem jobb, ha nem tudom.

​

A leves ehető lett, és végül a torta is, bár 5 perccel azután, hogy beraktam a sütőbe, már égett szaga volt, pedig 55 perc sütési időt írt a recept. Kb. fél óra múlva vettem ki, így csak az alsó 1 cm lett szenes. Amúgy a többi része ehető, sőt finomnak mondanám annak ellenére, hogy répa is van benne (amúgy nem is érződik).

Persze, ha nem sikerült volna, akkor sem a gyereket hibáztatnám: az igazság az, hogy sima cukor helyett barna cukrot tettem bele, rétesliszt nem volt itthon, ahelyett finomra őrölt tönkölybúza darával csináltam, és mivel sütőport sem találtam, szódabikarbónával pótoltam. Végülis, ha úgy vesszük, volt kitől örökölnie a kreativitását a gyereknek is.