Blogbejegyzések megtekintése ebben a kategóriában: 52/2021

Boldog Új Évet Kívánok Mindenkinek!



A szilveszter ezúttal rajtunk kívül álló okok miatt nem úgy alakult, ahogy azt elterveztük. Keten is lebetegedtek a csapatból, igy a buliban egyedül maradtunk kisgyerekes családként. Mivel így - gyerektársaság nélkül - nem lett volna igazi a kikapcsolódás, mi is kihagytuk, és hagytuk a többieket mulatni.

Szerencsére a kis házikónk most is ott volt menekülő útvonalnak, így ott töltöttük a két ünnep közötti idkolamentes időszakot a gyerekekkel. Amíg mások a 15 fokban motorozni mentek, addig mi kirándultunk egyet a szigeten, és néztük, ahogy előbukkannak a vízi madarak a kisdunán.

Jó volt így is. Vagy már megszoktuk, hogy az utóbbi időben nem rólunk szól a buli.

Szilveszter napján gyerekpezsgővel festettük kékre a nyelvünket, sorozatokat néztünk, aztán sötétedés után csodáltuk a tűzijátékokat, amiket a Csepel-szigeten lőttek. Kb. éjjel egyig bírtuk józanul, ami máris egy órával több, mint tavaly. Akkor a gyerekek 5 perccel éjfél előtt aludtak el, és egyedül kellett pezsgőznöm a stégen.

Remélem mindenkinek jól telt az év vége, és mitagadás, az elmúlt kettőnél idén sokkal jobb évet remélek. Ezt kívánom nektek is!

Karácsony előtt kicsit fellélegeztem. Vagy nem... A gyerekek elmentek végre iskolába a szünet utáni utolsó héten, így maradt egy hetem a karácsonyi készülődésre. Közben a CsamShop is csúcsra járt, minden nap rohangáltam a postára, hogy még az ünnepek előtt mindenkinek rendben odaérjen az ajándéka.

​

De aztán nem mindenkinek ért oda. Mondjuk egy-egy ilyen mindig belecsúszik, de ez a törött bögre azért lett különös szívfájdalom nekem, mert nem csak az tört össze, amit eredetileg elküldtem, hanem még az is, amit cserébe postáztam. Ez volt az utolsó darab belőle.

A fura az, hogy eddig is postáztam már jó sok bögrét, de sosem történt még ilyen. A reklamációra pedig azt a választ kaptam a GLS-től, hogy mivel nem volt jól becsomagolva, nem vagyok jogosult kártérítésre. Hát így jártam.

Legközelebb majd műanyag bögréket csináltatok, hogy ne tudják összetörni...

A Karácsony egyébként rendben lement. Hatalmas bogrács töltöttkáposztát főztunk (még mindig van belőle), íg ynem kellett főzőcskéznem pár napig. A családot is végiglátogattuk, akit meg nem, azokkal beszéltünk Viberen.

Nálatok hogy teltek az ünnepek?

A héten végre kimozdultunk. Az első hét volt, hogy a gyerekek iskolába mentek idén decemberben, így lett még egy kis időm karácsony előtt a készülődésre.



Végre egy hónap után lejutottunk a kicsi háikónkba is. Jó volt egy kis levegőváltozás ennyi bezártság után.

(El sem hiszem, hogy már csak két hét van ebből az évből. Jó lesz túllenni rajta, bár nem sok remény van rá, hogy a következő sokkal jobb lesz. )

A héten ismét semmi motoros témájú kép nem készült. Igazából fénykép sem nagyon, miután harmadik hete vagyunk itthon összezárva a családdal. Azért már sütöttünk mézeskalácsot, és van pár kép a cicáról meg a gyerekekről.

​

A kirendelt covid PCR teszttel remek kis kalapajkába kerekedtem. Kiderült, hogy én is elkaptam, pozitív lett, de a teszt valamilyen oknál fogva mégsem az én neveme szól, ezért valószínűleg nem kapok kártyát. Viszont három hét után meguntam, hogy itthon dekkolunk.

A gyerekek szinte végig egészségesen unatkoztak és hiányolták a sulit, de a gyerekorvos azt mondta, hogy a beteg családtagok utolsó tünetes napja után 10 napig kell még otthon maradni... ami azt jelentené, hogy idén már nem mennek iskolába, pedig decemberben még egy napot sem voltak.

Úgyhogy pénteken felkerekedtem velük, hogy leteszteljék őket is, hogy hétfőtől - az utolsó héten a téli szünet előtt - mehessenek iskolába.

Ha már ott voltam, engem is letesztelt a gyerekorvos. Igazából a jelentősége csak annyi, hogy én sem vagyok beteg, tehát miattam már mehetnek. Amúgy is itthon dolgozom és a munkáltatóm is én vagyok, engem meg nem érdekel, mert betegen is meg kell főzni meg ki kell takarítani és cikket is kell írni... csak szolidáris voltam a gyerekekkel.

Szóval túl vagyunk rajta. Valószínűleg nem először és nem is utoljára. Először 2019 novemberében voltak a férjemnek ugyanilyen tünetei, csak akkor még senki nem tudta, hogy mi ez. És ha igaz, hogy a védettség csak néhány hónapig tart, akkor mindenki biztos lehet benne, hogy előbb-utóbb el fogja kapni.

Kitartást mindenkinek az év hátralévő részére!

Igazából nem akarok beszélni róla. Millió jobb dolgom lenne, mint az egész decembert karanténban tölteni és itthon írni-olvasni tanítani az elsős gyerekemet.

Pusztán csak azért mentem bele, hogy leteszteljenek, hogy hátha pozitív lesz, kapok whitecardot és akkor elmehetek végre fogorvoshoz betömetni a fogamat meg megnézhetem a lányom táncbemutatóját februárban.

​

Vagy negatív lesz, és akkor mehetnek a tök egészséges gyerekeim iskolába ahelyett, hogy az egész decembert a tévé meg a számítógép előtt a lakásba bezárva töltenék, miközben az összes karácsonyi és mikulás programról lemaradnak.

A gyorsteszt negatív lett, és azt mondták a PCR eredménye 1-2 nap. Mit mondjak? A türelem tornaterem. Na azzal már dunát lehet nálunk repeszteni.

Az megvan, hogy a gyerekek minden második héten itthon vannak egy hetet? Nekem úgy tűnik, idén még alig jártak suliba.

​

Szóval Anyuék kedden visszamentek. Szerencsére a covid tesztjük negatív lett, így nem volt gáz. A férjem vasárnap óta gyengélkedett, a lányomat másnap (szerdán) hazaküldték a suliból, azzal, hogy "nem érezte jól magát" (hát én sem, de nekem nincs hova menni, mert itthon dolgozom). Szóval innentől ez a hét kuka. Legközelebb hétfőn mehet legkorábban.

A férjem belázasodott hétvégén, én csak az orrom fújom. Amúgy a hugom is taknyos lett, mire visszaértek Floridába, de ő nem a szülinapi bulira, hanem a "repülő klímájában ülésre 10 órán keresztül" fogta. Tényleg azt mondom, hogy mákjuk van, hogy vissza tudtak menni.

A lányom köszöni jól van. A Floridából kapott pillangószárnyakban táncol és énekel. Mondjuk azt nem tudom, hogy hogy fog így megtanulni írni meg olvasni...

Ez a hét (is) sűrűre sikerült. Az pedig, hogy szombaton születésnapom volt, nem egyszerűsített a helyzeten.

​

Anyuék két hétre hazajöttek Floridából a covid ellenére. Két éve nem voltak itthon. Már voltak elintézendő ügyek, meg persze a honvágy, szóval bevállalták a tortúrát. Folyamatosan ügyeket intéztek, hivatalokba, orvosokhoz jártak, és nálunk laktak hárman. A húgom meg a fia az irodámban, anyu meg a gyerekszobában. Többek között ezért is vagyok eltűnve egy kicsit...

Véletlenül az unokatesóm Olaszországból is hazajött hétvégére (ő nem nálunk szállt meg), így a család többi itthon élő tagjával együtt összesen 17-en ünnepeltük a szülinapomat. Én mondjuk egyáltalán nem akartam ünnepelni, de jó ürügy voltam, hogy összejöjjön a család apraja nagyja. Végülis jól sikerült a buli és a torta is finom volt és megdöbbentően piros. Én választottam.

Jöhet a következő félszáz!

Kimondottan jól jött, hogy megérkezett a rokonság az USA-ból. Így legalább kirándultunk egyet együtt. Hétköznap, így aztán a tömeget is elkerültük.



Sopron belvárosát ugyan nem sikerült megnézni, mert addigra besötétedett és még előttünk volt majd' 3 órányi út haza, de legalább megnéztük a fertődi Esterházy-kastélyt kívül-belül. Mondjuk belül épp felújítás zajlik, de azért így is láttunk ezt-azt.

Igazából három egymás utáni nap este készült el, összesen kb. 6-7 óra munkával, ami szerintem elég szép teljesítmény.

​

És most nem magamat sukarasítom (vagyis csak közvetve), hanem a fiamat. Ugyanis ő kapta ezt a készletet a 9. szülinapjára, és teljesen egyedül rakta össze. (Mondjunk az első legója 4 évesen egy 8 éveseknek való Ferrari készlet volt, ami kb. ugyanennyi idő volt neki akkor.)

Amúgy mondtam már, hogy utálom a LEGÓ-t? És közben csodálom a marketingjüket meg az üzleti modelljüket.

Nem akarom tudni, mennyibe kerül ez a készlet, de gondolom olyan 30 000 Ft körül lehet. Nem tőlünk kapta, én sosem vennék ilyesmit. Nagyjából három jelentős méretű ládányi legó van ugyanis a lakásban mindenfele (nem mind a ládában - ugye nem meglepő?). Mindegyik úgy kezdte, hogy egy jó drága készlet alkatrésze volt.

Egyszer összerakják, ami nehézségi foktól függően fél és három óra közötti elfoglaltság, aztán elkezdenek vele játszani, és játék közben atomjaira hullik. Onnantól soha többé nem veszi fel az eredeti funkcióját. És persze ahogy kész van, kezdődik, hogy vegyek még egyet. Na persze.

Amikor megunom, hogy mindenfelé a lakásban belelépek, akkor összesöpröm az alkatrészeket és beleszórom valamelyik legós ládába.

Valamikor előálltam egy olyan ötlettel - amit motivációnak szántam - hogy rakjuk össze a készleteket az eredeti papírjuk alapján és adjuk el. A bejövő pénzből pedig olyan legót vesznek, amilyet csak akarnak. Aztán egy fél délután válogattam Darth Wader darabjait (azok eléggé elütnek a többitől) a szőnyegre kiszórt kupacból - egyedül.

Egyelőre nem tudom, mi lesz a legók sorsa, de most úgy jártam, hogy vettem egy könyvet, hogy motiváljam az olvasási hajlandóságot, erre egy este meg egy reggel alatt kiolvasta és reggel közölte, hogy jöhet a következő rész. Ha jól láttam, van vagy 6 része a sorozatnak, ami 3000 forintjával megint csak egy kisebb vagyon. Javasoltam, hogy vegyük ki könyvtárból inkább, de ő többször végig akarja olvasni a sorozatot.

Ez tök jó. Ezek szerint jó könyvet választottam, csak most ugyanabba a csávába kerültem, mint a legókkal.

Ez a hét is jó sűrű volt, annak ellenére - vagy éppen azért - hogy őszi szünet volt az iskolában.

Erre a hétre esett a nagy fiam kilencedik szülinapja, és persze a Halloween is.

​

Leköltöztünk a nyaralóba, de a szülinapi buli miatt hazajöttünk, aztán újra vissza, és akkor faragtunk tököt, meg kirándultunk...

Elkezdődött az őszi szünet a suliban, szóval az indián nyarat ismét nem motorozással töltöm. Helyette csodálom az élővilágot a teraszról a nyaralóban, amíg a gyerekek teljes erőbedobással játszanak, a férjem meg betegen szenved a kanapén.

​

Ez a mókuska majdnem a fejem fölött repült el. Éppen szökik a dióval.

Később a hattyúk is előkerültek. Egész nyáron nem láttam őket, és most három anyányi szürke csibével jelentek meg. Nem kaptak kaját, úgyhogy tovaúsztak.

Szóval ilyen igazi nyugdíjas kikapcsolódás van még kb. egy hétig. Remélem utána elkezdődik a suli és senki nem lesz már beteg a továbbiakban!

Remélem ti jól vagytok!

Nem motoros téma. Vagy mégis? Már régóta nagyon zavart motorozás közben, hogy összeértek az alsó és a felső metszőfogaim és folyamatosan koptatták egymást a rázkódástól. Amikor pedig már annyira összetorlódott a fogsorom, hogy az egyik alsó metszőm a szájpadlásomat kezdte kisebesíteni, megtaláltam a számomra tökéletes fogszabályzási módszert, amit úgy hívnak, hogy dentozófia.

Ezen a héten ismét kontrollon voltam. Másfél éve, 2020. májusában kezdtem hordani az aktivátort, és nagyon hamar jöttek az eredmények úgy, hogy nappal senki meg nem mondja, hogy fogszabályzóm van, mert csak aludni kell benne.

​

Ez a legfrisebb kép, amin a kék szín a kezdeti állapotot, a fehér a mostanit mutatja. Hihetetlen, hogy ennyit tudnak mozogni a fogak ilyen rövid idő alatt, meg az is, hogy ezt amúgy maguktól is megcsinálják, csak a rossz irányba.

Az a fránya, bosszantó alsó fog egyébként már két hónap alatt visszamászott annyira, hogy azóta nem szúrja a szájpadlásom, csak ezen a képen a felső fogsorom van (az alsóról csak videó készült most).

Azt hiszem, az egész sztorit most hosszú lenne itt leírni, de a Csajok a motoron YouTube csatornáján csináltam pár videót a folyamatról. (Még annyi, hogy ez nem reklám, az aktivátorért fizettem, ami a videóban elhangzik az mind a saját elfogult véleményem. de ha valaki szeretné támogatni a fogszabályzásomat, persze nem fogok nemet mondani, akkor ideírom a nevét szívesen. )

​

Egyébként az elmúlt hetekben esélyem sem volt motorozni, mert a gyerekek felváltva vannak itthon betegen már harmadik hete.

Remélem, ti jól vagytok!

Zajlanak az események. Miután az elmúlt két hétben a gyerekek felváltva voltak itthon, mert folyt az orruk (no comment - amúgy semmi bajuk nincs, ilyenkor ősszel kb. mindenki fújja néha az orrát, de most egy köhögés után már nem mehet suliba egy hétig), benti program kellett. Végre nekiállt a férjem az 5 éve hozzáépített irodám falának vízmentesítésének.

​

Lecke pótlás helyett sokkal vonzóbb lehetőség volt, hogy szét lehet verni a falat, így sikerült is kb. kétszer akkora helyen leverni a vakolatot, mint kellett volna. Na ilyen az, amikor a gyerek végre egy fél órára csendben van és a szülők nem figyelnek. (A képen még csak a bejelölt méreten dolgozik.)

Rendszeresen olvasok egy gyep-ápolással foglalkozó csoportot, így tudom, hogy valós probléma a fű elgombásodása. Mondjuk szerintem ott nem arra gondoltak, hogy komplett kalapos gombák nőnek ki a kertben a fű közül.

​

Amúgy szerintem ez sima csiperke, és úgy kerülhetett oda, hogy egyszer volt a pincénkben egy ilyen dobozos gombatelep. Amikor már nem nőtt rajta több gomba, nyilván a komposztba szórtuk a maradék földet. Aztán évekkel később a férjem betrágyázta a füvet a komposzttal...

Végül nem ettük meg az idei termést, mert a férjem nem merte. Mire eljutottam volna egy gombavizsgálóhoz, addigra összeaszalódtak a gombák. Pedig imádom a gombapörköltet, saját termésből pedig még jobban esne...

(Letöltöttem egy gombahatározó appot, és ott 8% valószínűséggel azt írták, hogy ez kerti csiperke. Sose egyetek gombát telefonos app segítségével. A 8% nem túl meggyőző eredmény.)

Szombaton váratlanul kiderült, hogy a bázison szezonzáró hétvége van. Mivel az egyik gyerek szülinapi buliba ment, a másikat meg motorozni vitte az apja, úgy döntöttünk a csajokkal, hogy megnézzük, mi a helyzet arra.

​

Mivel csak délután tudtunk indulni, nem motorral mentünk. Ki akar fázni a mi korunkban naplemente után a motoron? Ráadásul így belefért egy-két rozéfröccs is, amire már jó rég nem volt példa.

Amikor már nem fotóztak és "senki" nem látta, felültem az új Sportster S-re is. Nemsokára tesztelni kell majd. Hááát... ráférne egy előretolt lábtartó, hogy kényelmesen elférjek rajta.