Blogbejegyzések megtekintése ebben a kategóriában: 52/2019

Ez a hét nálunk is úgy telt, mint minden más magyar családnál. Ja nem.

​

A hét azzal kezdődött, hogy 23-án elmentünk a férjem boxóló haverjához töltött káposztát enni, amit én ugye nem eszem, mert nem eszem húst. Helyette én koccintottam a haverokkal a hiperszuper házipálinkával, mert a férjem nem szereti az alkoholt.

Ennek az lett a következménye, hogy 24-én alig bírtam kikelni az ágyból, a gyerekek díszítették fel a fát. Még jó, hogy az ajándékokkal már készen voltam. Nem egy klasszikus felállás a karácsonyi készülődéshez.

Esküszöm, még 26-án is szédültem, amikor ez a kép készült. Mivel épp nem volt hova menni enni, helyette lebringáztuk az addig betermelt bejgliket (amúgy bejglit pont alig ettünk, még mindig van másfél rúd, de szerintem lassan megszáradnak).

26-án borzasztó hideg volt és fújt a szél is, úgyhogy sikerült úgy megfáznom, hogy még mindig tart.

A karácsonyi készülődésben kicsit elúsztam, főleg, hogy a gyerekeknek már péntektől szünet volt az oviban meg a suliban. Így aztán nagyon megörültem, amikor hétfőn a facebookon valaki feldobta a zserbógolyó ötletét. Egyből elrohantam a boltba a hozzávalókért és hamarosan meg is volt a karácsonyi csemege.

​

Imádom a zserbót, úgyhogy nem kellett sokáig győzködnöm magam, hogy nekem ilyen kell karácsonyra. Sütni sem kell... az egyetlen bonyodalmat a csoki okozza. Ez is volt a leghosszadalmasabb tortúra. Viszont a meztelenre vetkőztetett és sorsukra hagyott csokimikulásoknak is méltó befejezése lett így.

Az elkészítése tök egyszerű:

össze kell keverni a darált kekszet darált dióval és baracklekvárral, vagy nagyjából bármilyen lekvárral gondolom, de a zserbóban baracklekvár van.

Olyan állagú tésztát kell kapni, ami jól gyúrható és összetapad. A receptben ez 400 g keksz, 300 g dió és 3 evőkanál lekvár volt, de nyilván nem fogok otthagyni 10 dk kekszet a fél kilós zacskóban, és a lekvárból is több kellett, hogy összetapadjon a cucc. Ja meg eleve dupla adagot csináltam, mert a 25 golyót kevésnek ítéltem meg, ha netán sikerül a megvalósítás.

A kókuszgolyóhoz hasonlóan golyókat kell gyúrni belőle, majd kis hűtőben pihenés után olvasztott csokiba (1 ek. olajjal összekeverve) kell mártogatni őket fogpiszkáló segítségével.

Eredetileg étcsokival készül, de mint említettem rengeteg csokimiki várakozott a szekrényben csupaszon, szóval maradt a tejcsoki.

Először nem akartam elhinni, hogy a csoki valaha is meg fog dermedni, de reggelre tök jó lett, és az eddigi tesztek alapján mindenkinek ízlik. Tényleg zserbó íze van.

Kellemes Ünnepeket mindenkinek!
Tudom, le vagyok maradva a jókívánságokkal, de most netdetox van. Nem jószántamból...

Amilyen szépen indult a december, annyira nem karácsonyi most az időjárás hangulata. Jövő hétre meg egészen tavaszi időt mondanak. Ez persze jó lehet azoknak a motorosoknak, akik szeretnének még decemberben is gurulni egyet, de a karácsonyi hangulathoz nekem hiányozna a hó.

​

Azért ma kiélveztük a jó időt és bár a motort nem vettük elő, azért a bringák nem úszták meg és gurultunk egyet a gyerekekkel. Igazi kellemes, tavaszi idő volt, ami azért kicsit ijesztő így decemberben.

Te motoroztál vagy csak álmodoztál róla?

Szerintem kb. 10 éve készült az utolsó tetoválásom... vagy lehet, hogy csak nyolc. Azóta tervezem a hátamon levő kompozíció befejezését, de valahogy nem akar kialakulni. Az akkori ötlet már okafogyott, amiket közben (miközben nevelem a gyerekeket és próbálok időt szakítani magamra is) kitaláltam, azokat Művész Zolika (a tetováló) szavazta le.

​

De tetováltatni kell. Minden tetovált megmondhatja, hogy ha egyszer elkezdted, nem lehet abbahagyni, legfeljebb szüneteltetni olyan okok miatt, mint a szülés. Vagy két szülés esetleg.

A szülés és a gyereknevelés megváltoztatja az embert. Persze nem teljesen. Tetováltatni pl. még mindig kell, csak a halálfejek meg a mindenféle szigorságok helyett már más témákat szeretnél a testedre varratni.

Én pl. imádom a gyerekek rajzait. Annyira jók a meglátásaik, jópofán egyszerűsítik (most még) a körülöttük levő világot és ettől annyira kedvesek lesznek a figurák, hogy elolvadok tőlük.

Fanatikusan gyűjtöm a rajzaikat, bár arról már leszoktam, hogy papír alapon tároljam őket. Naponta egy kilónyi rajzot hordanak haza az oviból meg az iskolából fejenként és azután még itthon is termelnek rendesen.

Kitűnő találmány a digitális fénykép meg a felhőalapú tárolás - mondjuk már 100 Gb-ra kellett növelnem a felhő tárhelyemet is, de attól legalább elférünk a lakásban.

Tehát sok év után ezen a héten (mármint az előzőn, mert most egy kicsit megcsúsztam a heti fotóbloggal) elérkezett a jó előre lefoglalt időpontom, és elkészült az új tetkóm, ami a két gyerek egy-egy rajzát ábrázolja.

Imádom, bár még nagyon viszket... holnap lesz egy hete, hogy elkészült.

***​

Ez a tetoválásom pont 10 éve készült. Valamennyire jól tippeltem, csak nem emlékszem, hogy azután készült-e még másik.

Csak egy napon múlott, hogy a benti növényeim túléljék a telet. Ezúttal úgy néz ki, nem sikerült megmentenem az életüket.

​

Szombaton egész nap rohantam a dolgomra, így elmaradt a virágok behordása... eddig nem sürgettem a dolgot,mert a muskátlik most virágoztak a legszebben, pedig már vagy egy hónapja meg sem locsoltam őket.

Mikor vasárnap reggel a férjem felkiáltott, hogy "Húha! Mínusz három fok van kinn!" addigra késő volt. Hiába rohantam és hordtam be mindenkit a hűvös padlásra, sajnos ezt a többség valószínűleg nem élte túl.

Bent még csak romlott a helyzet, mert ahogy kiolvadtak, mindannyian lehajtották a fejüket és most elbarnulva kókadoznak.

Még reménykedem, hogy talán a gyökerük nem fagyott el és később újra kihajtanak...

Egy hónap dögrovás és két adag antibiotikum után végre újra munkaképesnek nyilvánította a doki a férjem. Ennek örömére hétvégén most én léptem le a barátnőimmel és rá hagytam a gyerekeket.

Persze közben végképp ősz lett, úgyhogy a motorokat már nem tervezzük elővenni... még ha hétvégén ragyogó napsütés is volt, azért a 6 fok nekem kicsikét kevéske. Azért kirándultunk egy jót gyalog, és rengeteget röhögtünk, ami már nagyon kellett.

Mondjuk a másnapot kihagytam volna, meg akár a harmadikat is... hiába na, el vagyok szokva a bulizástól.

​

Hogy a gerle hogy került ide?

Mégsem tehetek fel olyan képet, amin a tízféle alkoholos ital sorakozik az asztalon, és persze végig is kóstoltuk mindegyiket. Az egyiket azért, mert szeretem, a másikat azért mert ilyet még nem ittam, a harmadikat meg azért, mert ezt egyszer mindenkinek meg kell kóstolnia. Na igen, csak nem egyszerre.

A gerlét pedig a héten sikerült lekapnom, miközben a napraforgó virágán billegett. Már régóta vadásztam a gépemmel a cinkékre, akik a szotyit eszegették belőle, próbáltam lefényképezni őket, de ahogy a kezembe vettem a gépet, elrepültek.

A gerle úgy látszik lassabb, nem olyan szemfüles. Már csak azért is, mert mire ő megtalálta a napraforgót, a cinkék már mind egy szálig kiették belőle a szotyolát.

Neked feltűnt, hogy a vadlibák olyanok, mint a motorosok? Mindig csapatban járnak, alakzatban vonulnak és irtó nagy zajt csapnak.

​

A vasárnapi gyönyörű napos időben a kerületünk fölött köröztek... talán a hiányzókat próbálták összeverbuválni nagy kiabálással vagy csak még nem döntötték el, hogy merre is induljanak. Vagy egyszerűen céltalanul élvezték a jó időt.

Te merre motoroztál (ha motoroztál) ebben a szép tavaszi időben novemberben?

Így a Halloween utózöngéjeként itt az idő, hogy felfaljuk a tököket. Ha már mást nem lehet csinálni... legalább a tűzhely meg a sütő is melegít, amíg kinn szakad az eső.

​

Ennek a szezonnak ez a slágere nálunk. Meg a padlizsánkrém. Mindkettőtől jó meleg lesz a konyhában és annyira még nem is hizlal, mintha egyfolytában sütit ennénk.

Ez a hét már nem a motorozásról szólt. Az őszi szünet keresztbe húzta minden számításomat még úgy is, hogy csak egy gyerekkel volt több itthon hét közben - az óvónénik nem kis bánatára. Végül egész jól sikerült lepasszolni őt is a nagymamához meg az uncsitesóhoz egy-egy napra.

​

Mivel a péntek már mindenkinek munkaszüneti nap volt, miután este kifaragtam a kötelező tököt itthon, kocsiba ültünk, hogy letéliesítsük a kis vízparti faházat. Persze vittük a tökünket is, hogy nehogy itthon unatkozzon.

Amint látszik, a halloween azért nem múlt el nyomtalanul nálunk. A kislányom nem csak a hétvégét töltötte full boszijelmezben (Elsa hajjal), hanem ma az oviba is így ment. És vasárnapra gyönyörű motoros idő lett, amikor szintén nem motoroztunk.

Nem utolsó motorozásnak terveztem, de meglehet, hogy az lett belőle... legalábbis ahogy az előrejelzések szólnak, vége a vénasszonyok nyarának. Gondolom 1-2 nap esős őszi nap után hamarosan beköszönt a tél.

​

Amúgy az óraátállítás sem kedvez a motorosoknak, hiszen esélytelen munka után gurulni egyet még akkor is, ha jó lenne az idő - sötétben ki akar motorozni?

Szerencsémre hétfőn még sikerült kanyarognom egyet a Siklóval. Először úgy terveztem, csak elmegyek ide nem messze lemosatni, de végül a mosásból nem lett semmi. Nem tudtam ellenállni a szép, őszi időnek.

(Az ott szemben Visegrád, szóval a kép Nagymaroson készült.)

A héten megint nem volt motorozás, pedig az időjárás miatt akár lehetett volna. A nyakamba szakadt egy csomó váratlan munka, így csak az ablakon keresztül néztem a gyönyörű napsütést. Mondjuk ezzel gondolom nem vagyok egyedül amúgy, csak nem ehhez vagyok szokva.

​

Hétvégére pedig sikerült az egész családnak lerobbannia, a gyerekek lázasak lettek és köhögünk és taknyosak vagyunk mindannyian, úgyhogy a tervezett szülinapi játszóházazás is elmaradt.

A hét egyetlen eseménye, ami valamilyen módon a motorozáshoz köthető, hogy megérkezett a Help and Ride kulcstartóm és a matrica. Egy kisebb szívrohamot kaptam ugyan az érkezésekor, mert a céges postacímre de az én nevemre érkezett ajánlva... el nem tudtam képzelni, milyen hatóság üldöz.

Ha te nem rendelted meg a csamos napon a saját kulcstartódat (egyébként tudtad, hogy összesen 126.760 Ft-ot gyűjtöttünk össze?), amibe belegravírozzák az általad kívánt két telefonszámot, amit egy esetleges balesetkor értesíteni lehet, akkor rendeld meg ezen a linken a webáruházunkban.

Ui.: Ja, nem ez volt az egyetlen motoros esemény... A férjem például motorozott hétvégén. Ja, és kedden nálam járt egy motoros csaj az OMV kártyájáért. Akkor végülis nincs is itt semmi gond.

Miközben szerveztem a csamos napot, azért folyamatosan a fejemben motoszkált, hogy még lehet idén olyan jó idő, amikor lehet motorozni egyet. Nem hallgattam a férjemre, aki azt mondta, hogy majd megcsináljuk a motoromat tavaszra.

​

Minden nap nyaggattam, hogy csináljon valamit, próbálja ki nézesse meg valakivel, hogy mitől csattan akkorát.

Végül a héten hozott a Radical Garage-ból egy telófújó szerkezetet, és amíg én tegnap szocializálódtam Dunaharasztiban, ő felfújta megint a telóm. Na nem azzal a cuccal, hanem végül valami sajáttal, mert az nem úgy működött neki, ahogy kell. Állítólag 0,3 akármit nyomott bele... 0,25-öt mondott Sanyika a Radical Garage tulaja.

Aztán kipróbálták ketten a kisfiunkkal, és azt mondta, hogy szerinte van még valami csattanás, de sokkal jobb és a gumi még mindig beleér a sárvédőbe.

Ma végre én is mentem vele egy kört. Kiválasztottam a környék legszarabb útjait, ami földes meg kátyús, mentem salakos, murvás földúton is, amit kimondottan utálok, de most pont az volt a lényeg, hogy elő tudom-e csalogatni AZT a hangot.

Éééésss, nem jött a hang. Egy nagyobb gödörnél volt valami koppanás, de az nem ugyanaz a hang volt, és én azt sem hallom most, hogy beleérne a gumi a sárvédőbe... szóval talán tényleg csak ennyi volt. Nem esne most jól új telót venni.

(Amúgy a kép azt a kis szelepet ábrázolja, ami a doboz mögött van elrejtve, és ott kell felfújni a teleszkópot. Hátha valaki nem tudja, ahogy én sem tudtam, mert még sosem fújtam ezelőtt a teleszkópba.)

Még mindig nem tudjuk, hogy mi baja a motoromnak, lévén, hogy megint nem ültem rajta egy hónapja. De
végre a héten a férjuram rászánta magát és ment egy próbakört, hogy megszakértse ő is.

​

Sokkal előrébb nem vagyunk. Ő is azt mondja, hogy ez így nem egészséges. Vagy a gumibak, vagy a gumi, vagy valami, vigyük szervibe. De hova?

Ma beszéltünk Sanyikával a Radical Garageból, ő a tünetek alapján egyből azt mondta, hogy fújjunk a teleszkópba... a héten ad valami kütyüt, ami direkt erre van. Ha eddig nem durrantottuk ki a telót, akkor kiderül majd, hogy ez-e a baj. Végülis a levegő talán még olcsóbb, mint egy új teló.

***​

Az az érdekes, hogy ezen a képen tök kicsinek néz ki a motorom... szóval megint bebizonyosodott, hogy minden csak viszonyítás kérdése.

Hétvégén Misi nap alkalmából agyaggalambot lőttünk, bicskát éleztünk meg ceruzát hegyeztünk.

​

Volt, aki motorral jött, mi gyerekekkel... ezt a rendkívül előnyös, beállított képet a férjem követte el. De legalább rajta van a fejem.

Érdekes dolgokat tudnak kitalálni a motorépítők. Ennél a motornál pl. a dizájn része, hogy be van horpadva a tankja. Meg ahogy látszik, a "fényezése" is kopottas.

​

Amúgy az ötlet tök jó. Mennyivel egyszerűbb és olcsóbb is beszerezni egy horpadt tankot, mint egy hibátlant? És ahogy a kocsiknál is működik, ha töröttnek, kopottnak néz ki, kisebb az esélye, hogy valaki ráizgul és ellopja.