Blogbejegyzések megtekintése ebben a kategóriában: 52/2018 - Page 2

Az elmúlt szombaton ünnepelték a Krapeknők a megalakulásuk 15. születésnapját. A buliba engem is meghívtak. Jól esett.

​

Sajnos kocsival voltam, és hiába próbálkoztak, nem tudtak rábeszélni a sofőrszolgálatra, úgyhogy józanul próbáltam felvenni a ritmust. Próbáltam mindenkivel beszélgetni egy kicsit, aztán amikor már nem bírtam tovább nyitva tartani a szemem, angolosan távoztam.

Itt van még néhány kép a buliról.

Csak pár hónap telt el azóta, hogy szedret eszegettünk a kedvenc fámról, aztán kihagytuk a kánikulai időjárást, azalatt inkább vízparton töltöttük az időt. Most, hogy ismét vállalható a hőmérséklet, újból kerékpárra pattantunk a gyerekekkel, és a kedvenc fám helyén ezt találtuk a közeli mezőn:

​

Az egy dolog, hogy ez a mező kellős közepe, a környéken sehol semmi (bár most a friss parcellázás nyomai kezdenek látszani az M0-ás autóúttól pár száz méterre), meg az is, hogy kivágtak egy több évtizedes, hatalmas szederfát, ami folyamatosan ontotta a finom gyümölcsöket, és a gyerekek is imádták, mert jól meg lehetett mászni. Gondolom a hivatalok majd azt is elintézik, hogy az alapból kijövő földet a terület melletti út nyomvonalára tették...

Az már más kérdés, hogy ehhez az építményhez milyen kőműves adta a nevét. Még ilyen távolságból is jó látható, hogy két párhuzamos vonalat nem sikerült abszolválnia, a téglák között fütyül a szél. Még Mekk Elek is különbet összehozott volna, de nyilván nem őt bízták meg ezzel a munkával, ezért félő, hogy a lakóira idejekorán ráomlik majd az épület. Már ha sikerül egyáltalán a tetőig eljutni...

Horvátországi nyaralásunk utolsó éjszakáját Rovinjban töltöttük. Viszonylag nehezen találtunk szállást, mert egyik tulajdonos sem akart egy éjszaka áráért takarítani. Végül azért mégis szerencsével jártunk - egy igazi hippy családnál egy nagyon szép, rusztikus kis appartmant kaptunk 19 000 Ft-ért.

​

Mikor a tulajdonos, Rosie (nem tudom, hogy írja a nevét horvátul) meglátta a vállamon a harley-davidsonos táskát, felcsillant a szeme, és már mondta is, hogy ő is motoros, neki egy kis Yamaha Viragoja van, a férjének, Sandronak pedig egy Kawasaki Vulkánja. Persze ezek mellett még vagy két robogó is volt a garázsukban.

Szóval ezt nem hagyhattam ki, előbányásztuk a pici pónit (ő mondta így, Rosise and the My Little Pony) és csináltunk egy közös képet. (Hátérben meg az én kicsi pónim látható... Csak a Suzuki...)

Sajnos nem motorral, mert a másik anyuka, akinek véletlenül épp most volt pár nap szabija nem motoros (majd lehet, hogy rábeszélem). Szóval beültünk ketten a kis Suzuki Swiftbe és leugrottunk 5 napra Horvátországba. Azt hiszem, mindkettőnkre ráfért ez a kis felelősségmentes pár nap.

​

Gyorsan körbementünk az Istriai félszigeten, mint Thelma és Louis, csak mi a végén nem ugrattunk a szakadékba, hanem hazajöttünk. Bár, ha jobban belegondolok, ez is megfelel egy szakadékba ugrásnak.

A héten meglátogatott Attila, alias @Alien , akinek sok cikket köszönhetünk a Csajokamotoron.hu-n, és aki régi motoros. Egész nyáron tervezgetjük, hogy majd gurulunk egyet együtt, lévén a motorjaink is egyformák, de sajnos most is egyedül maradtam a gyerekekkel a hosszú hétvégére, úgyhogy csak ő gurult, én meg megcsodáltam élőben a motorját.

​

A röpke fél óra alatt, amíg itt volt, ismét betekintést nyerhettem, hogy milyen aprólékos figyelemmel válogatja össze a felszerelését figyelve a praktikumra és a jó árra is. A motoros farmerját, pl. ami rajta volt, maga alakította motorossá egy egyszerű, olcsó farmerből, és a motorja plexijét is saját maga vágatta és csiszolta olyanra, hogy az tökéletesen passzoljon a motorjához és az ő igényeihez is.

​

A legnagyobb döbbenetet azonban azzal tudta kiváltani belőlem, hogy míg mindenki a egyre nagyobb és okosabb telefonokat vásárolja, neki olyan telefonja van, ami kisebb, mint a motorja kulcsa. Ne kérdezzétek, hogy bírja megnyomni a gombokat, de a saját szememmel láttam, hogy telefonált és SMS-t olvasott rajta...

Kedden hirtelen felindulásból kimotoroztunk a HungaroRingre, hogy meglátogassuk Somát, és megnézzük, hogy motorozik. Sajnos a szurkolás elmaradt, mert elcsúszott, és épp elvitték a motorját megjavítani.

​

Azért egy közös képet sikerült lőni, még ha nem is sikerült túl jól a fényviszonyok miatt. Viszont rólam meg készült egy paparazzi fotó, amit később megkaptam Facebookon.

​

Volt egy jó kis telefontartóm a motorra, amit kb. 3500 Ft-ért rendeltem valamelyik külföldi oldalról. A lehetőségekhez képest egészen sokat használtam. Eddig.

​

Aztán a múlt héten, mikor a férjem kifutott az időből, ami a motoros túrára való felkészülést illeti, és sehol nem kapott olyan telefontartót, ami az ő motorjára is jó lenne, fogta magát, és rápróbálta az enyémet. sajnos tökéletesen illik rá.

Bár nézzük a jó oldalát, így megspóroltunk vagy 30 000 Ft-ot, mert kb. ennyi lenne egy komplett tartó konzollal. Én meg mindjárt rendelek is magamnak egy újat valahol. Végülis amúgy is nála van az a telefon, amihez a tokot vettem, nekem meg már újabb telefonom van.

Igazából el sem mentünk, és mégis hazatértünk.

​

Vasárnap Zalabán voltunk a Szikince fesztiválon, ahol mindenki magyarul beszélt, magyar zenekarok voltak a fellépők. Mi az Első Pesti Rackák miatt mentünk-jöttünk, hiszen másfél óta volt az út, és a gyerekeknek este már a saját ágyukban kellett aludni.

Jó volt. Sok magyar motorost láttunk az úton. Legközelebb jó lenne motorral menni ezen az útvonalon.

A héten családi nyaralás volt a program 5 unokatesóval, ami egészen jól sikerült így, hogy már majdnem teljesen önjáróak az utódok. Voltak olyan percek, amikor csak ültem és nem csináltam semmit. Főleg, hogy a főzés és a takarítás sem az én dolgom volt.

​

Kár hogy nem maradtunk még egy hetet. Vagy kettőt. Bár nekünk az időjárással is szerencsénk volt, a mai már nem annyira kedvez a nyaralóknak.

A héten motorozni indultam, és a férjem tanácsára nem a 2 km-re az ellenkező irányban lévő benzinkútnál tankoltam meg. Ahogy rákanyarodtam az M0-ra, kigyulladt a benzinszintjelző lámpa, úgyhogy receghettem a következő benzinkútig, hogy vajon meddig bírja a motor.

​

Végül szerencsére nem kellett tolnom, de az 5 gallonos (18,9 liter) tankba sikerült 19-litert tankolnom. Tudom, nem nagy különbség, na de mégis...

Egyszer jó lenne kipróbálni, hogy meddig bírja a lámpakigyulladás után, mielőtt végleg feladja, akkor nem kellene azon izgulnom, hogy vajon lejtőn vagy emelkedőn van-e a következő benzinkút.

A héten kinéztünk. Kétszer is.

​

Két kilátót is meglátogattunk az elmúlt héten. Az egyik nem volt túl nagy túrateljesítmény, mert ki sem kellett menni a kerületből. A XVI. kerületben, Sashalmon adták át tavaly ezt a látványos kilátót a Reformátorok terén. Nagyon szép parkot építettek köré, ahol még kávézó is van. Innen el lehet látni a budai hegyekig, a másik irányba meg egész Ferihegyig.

A másik a Bence hegyi kilátó a Velencei tó partján. Innen ugyan nem láttunk el a rockabilly fesztivál helyszínéig (vagy lehet, hogy igen, csak nem ismertük fel), viszont az egész Velencei tavat be lehet látni. Ez nagyon jó motoros túra távnak is, viszont belépő van, fejenként 300 Ft-ot kell bedobni az automatába, úgyhogy ha mentek, vigyetek aprót. A parkolóban itt is van valami vendéglátó egység, de azt nem látogattuk meg.

Ez a hét megint nem elsősorban a motorozásról szólt, pedig kedden ünnepeltük a Csajok a motoron 12. születésnapját. Már akkor kezdődött az a kaotikus időjárás, hogy mikor indulni kellett itthonról, akkor fekete felhők és özönvíz volt, mire átértem Óbudára, 30 fok és napsütés. Így hát hiába javította meg a férjem a motorom első sárvédőjét, ezen a héten sem motoroztam.

​

Helyette csütörtökön Balatonra mentünk a gyerekekkel, majd a Duna mellett is próbálkoztunk, de mindenhol ugyanaz a hideg, hatalmas szél, és eső várt, úgyhogy a strandolás is elmaradt, bár a gyerekek így is kipancsolták, kiszórakozták magukat. Én meg majd pihenek máskor.

Ezzel a kedves kis pókkal (állítólag farkaspók) a Duna-parton, a házunk előtt találkoztunk.

Ezt a hétvégét amúgy sem motorosra terveztük (a többség mostanában nem az), de végül a betervezett program is elmaradt a zord időjárás miatt. Szerencsére szombatra már szép őszi időnk lett, úgyhogy bevállaltunk egy bringatúrát a gyerekekkel.

​

Sportteljesítménynek nem nevezném, a 4 órás túra átlagsebessége 1,2 km/óra volt a Runkeeper szerint. Hiába na... minden békát, szöcskét és rákot meg kellett nézni tüzetesen és ezt nem lehet kapkodva. Még egy kicsit meg is áztunk, de senkit nem kellett altatni délután. A szülőket sem.

A hétvégét a dunavarsányi nyaralónkban töltöttük, és a szomszédban ez a gépszörny állt. Eddig sosem láttuk, de most azért alaposan megnéztük, még ha a tulajdonosával nem is sikerült beszélni, csak a csónakból annyit, hogy majd később beszélünk. De mire visszaértünk, ő már eltűnt a motorral együtt.

​

Mondjuk lehet, hogy azért sietett, mert gyűltek a fekete felhők, és azért sárvédő nélkül esőben motorozni igen bátor bevállalás, még ha jól is néz ki így a motor.

És azt láttad, hogy a fék is milyen?

Ezen a héten minden volt. Az elején a gyerekek menedzselése egyedül, a közepén egy Harley teszttúra bőrig ázással, majd egy kis barátnőzés másnapi hazamotorozással és kétnapos izomlázzal, és a végére még egy keresztelő is jutott.

​

Ilyenkor két választás van. Az ember vagy megőrül, vagy megpróbálja mindenben meglátni a szépet. Még abban is, hogy közben megesznek minket a hangyák. De hát nem aranyosak, ahogy összegyűltek egy csepp kicsordult méz körül?