Blogbejegyzések megtekintése ebben a kategóriában: 52/2018

Karácsony és szilveszter között mi más történhetett volna velünk, mint ami mindenki mással: jártuk a családot, karácsonyoztunk, ajándékokat bontogattunk, unokatesókkal múlattuk az időt, és ipari mennyiségű Legót halmoztunk fel. Ezért is fordulhatott elő, hogy mindeközben észre sem vettem, hogy majdnem elfelejtettem az idei utolsó posztot a fotóblogba.

​

Ezúttal a fiúk vannak a képen, ahogy épp egy újabb Legót állítanak össze. Már kirázzák a kisujjukból, hiszen nem ma kezdték (Lőrinc 3 évesen kapta az első készletet, ami 8 évesnek való volt). Az ünnepek alatt napi hármat raknak össze, aztán kezdődik a nyavalygás, hogy még melyiket szeretnék. Nem is értem, mi értelme ennek így, hiszen összerakják, aztán nem is játszanak vele...

Na mindegy. Szóval nálunk ilyen nyugisan, betegen, aztán lábadozva telt a két ünnep köze. Remélem, nálatok is minden jól ment!

Kicsit lemaradtam a feltöltéssel, de ez talán így az ünnepek környékén megbocsátható. Gondolom másnak sem volt túl sok ideje a gép előtt ülni, ha az nem munka.

​

Ez a hét még mindig a karácsonyi készülődésről szólt. Főleg nekem. Ez valahogy mindig a nők dolga azt hiszem, legalábbis nálunk az. És a hála, hogy csak akkor kapok ajándékot, ha veszek magamnak...

Még az adventi gyertyákat is rossz sorrendben gyújtottuk(ták) meg, így az utolsó hétvégére maradt a rózsaszín. És amit látszik, itt már két rózsaszín is van a képen, mert közben a legelső lilát már elpirózták a gyerekek, és ki kellett pótolni valamivel. Mindegy, úgy szép az élet, ha zajlik. De legalább nálunk nem gyulladt meg semmi (eddig).

Habár két héttel ezelőtt még igen távoli jövőnek tűnt a karácsony, mostanra azért kezd már a körmömre égni a tennivaló. Az időközben arcüreg gyulladássá erősödő megfázás igazán nem támogat ebben, de ha jobban belegondolok, tavaly decembertől májusig szinte folyamatosan arcüreg gyulladásom volt, úgyhogy ha meg nem is gyógyulok egyhamar, biztos hozzászokom megint, hogy nem kapok levegőt és folyamatosan fáj a fejem.

​

Az azért megnyugtató, hogy - a tavalyi évvel ellentétben - most időben megérkezett minden, amit a webáruházból rendeltek, és fel is tudtam adni őket. Aki ez után rendel, az nyilván tisztában van vele, hogy már igen szűkös az idő úgyhogy ezt a felelősséget már könnyedén elhárítom magamról. Innentől tényleg a családi karácsonyra fókuszálok elsősorban.

Bár szombaton munkanap volt, így még fel tudtam adni a csomagokat, a gyerekek itthon voltak, mert nekik viszont oviszünet volt. Mindegy, a napot megkoronáztam azzal, hogy a magamnak rendelt motoros LED fényfüzért is felapplikáltam az irodába, hogy itt is átjárjon az ünnep hangulata.

Míg a gyerekek a frissen hullott hóban hancúroztak, bekevertem a mézeskalács tésztáját, de végül én voltam az, aki lefújtam a sütögetést, és helyette indítványoztam, hogy nézzük meg a Reszkessetek Betörők második részét. Múlt hétvégén megnéztük az elsőt, és a 6 éves fiamnak nagyon bejön, így mi is jót szórakoztunk rajta, hiszen már évtizedek óta nem láttuk.

​

A mai napra maradt a mézeskalács kiszaggatása és sütése, így előkerültek a motoros mézeskalács formák is. (Amiből amúgy dupla készlet van, mert tavaly nem találtam meg csak karácsony után, ezért vettem még egy csomaggal.) Mivel a gyerekek kitartása nem tartott soká, nekem meg nem volt türelmem szarakodni velük, a végére már egyre kevesebb lett a motor, és egyre több az egyszerűbb, kevésbé problémás forma.

Amúgy teljesen mindegy, mert ahogy szedtem ki a sütőből folyamatosan fogytak, szóval lehet, hogy jövő hétvégén készül még egy (dupla) adag. Mert valamilyen csoda folytán reggelre már a negyede hiányzott a hűtőben tárolt bekevert tésztának is, így mostanra a dupla adagból már csak egy szimpla adag maradt.

Így telt nálunk az advent harmadik hétvégéje. Mindjárt meg is gyújtom a harmadik gyertyát, mert a múlt hétvégén is majdnem elfelejtettük.

Nálatok hogy telik a karácsonyi készülődés?

A héten végre engem is elért a családokon átívelő takonykór úgyhogy szerda óta próbáltam kikúrálni magam inkább kevesebb sikerrel. Azért annyira sikerült összeszednem magam, hogy az egyik kedves motoros cimboránk 50. születésnapját megünnepeljük.

​

Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor buliztam, mióta megvannak a gyerekek... az egyik egy esküvő volt, amire bébiszittert hívtunk, majd fizetéskor megállapítottuk, hogy max. évente egyszer fér bele, hogy ketten együtt menjünk el bulizni. Na azóta lehet, hogy nem is voltunk többet.

Most a sógornőmön volt a sor, hogy pesztrálja a gyerekeinket, amíg mi kirúgunk a hámból - bár hozzáteszem nekem az egyik motivációm az volt, hogy majd a Jägermeister megteszi a hatását és elűzi ezt a köhögős-taknyos vírust.

Ottalvós buli volt, volt, aki bőrönddel érkezett. Nálam csak egy hátizsák volt pizsamával meg fogkefével, meg hálózsák, de arra nem volt szükség végül,mert volt ágynemű a vendégházban.

Elmerengtem, hogy régen, mikor ezekkel az arcokkal megismerkedtünk és együtt buliztunk, hányszor volt nálam bármi cucc... na jó, ha motorral mentünk valami találkozóra, legfejebb akkor vittünk magunkkal hálózsákot meg fogkefét, de pizsamát akkor sem. Gyakran a hálózsák sem került elő végül és néha még a cipőnket sem vettük le alváshoz... fiatalság, bolondság.

Hiába na, megöregedtünk. Azért így is sikerült hajnali háromig táncolni. Már nagyon kellett ez.

Egyelőre próbáltam ignorálni, hogy közeledik a karácsony, épp elég egyéb teendőm van anélkül is. Az advent azért kicsit fejbe kólintott. El sem hiszem, hogy már csak 3 hét van hátra... Ki kéne találni, hogy ki mit kapjon ajándékba.

​

Hétvégére sok mindent terveztem, de végül megint nem úgy alakultak a dolgok. Azért vasárnap este felújítottam a tavalyi (vagy ki tudja hány éves) adventi koszorút, így végül estére már nálunk is világított az első gyertya.

Mit szépítsük, a héten megint egy évvel öregebb lettem. Egy ideje már nem reklámozom, hogy mennyire, de annyi haszna legalább van, hogy pár napig virágillatba borult a lakás.

​

Aztán később elkezd temetőszag lenni a vázába rohadt víztől, de ez már egy másik történet.

Ez is eljött. Igaz, hogy már napok óta azt mutatja a telefonom, hogy esik a hó, pedig szemmel láthatóan nem, már nem ússzuk meg, hogy reggel kaparni kelljen a jeget a kocsiról. Ha még motorozol, vigyázz még sokkal jobban, mert már az aszfalt is jeges ilyenkor.

​

Bocs, akkor rossz helyre parkoltunk:

​

Viszont ha már rákattintottál, mutatok még valamit. Tegnap egy sellőt találtam a konyhában. A meglepetéstől majdnem kicsúszott a számon, hogy "ördög és pakol!", de ez egy sellő, aki pakol...

​

Míg mindenki más motorozott, mi a családdal töltöttük a hosszú hétvégét. Illetve az őszi szünetet, ami amúgy nekünk még nincs, mert még oviba járnak a gyerekek, és amikor csak lehet, visszük őket.

Hétvégén pl. Szilvásváradon kirándultunk, ahol az ősember barlangját is megnéztük.

​

Na akkor esett három csepp eső, de amúgy egész hétvégén 20 fok körül volt. Ez persze tök jó, de nagyon irigykedtem a motorosokra, akiket láttunk a Bükkben meg a Mátrában gurulni mindenfele.

Tegnap bezártuk a motoros szezont, ennek örömére ma még motorozhatott, aki akart, mert 22 fok volt. Még jó, hogy senkit nem tiltottunk el a motorozástól.

​

Meglepően sokan összejöttünk szombaton a Big Bike Pubban, ami elsősorban Rádi Krisztinának köszönhető, ugyanis az ő ötlete volt, hogy náluk tartsuk az idei szezonzáró bulit... illetve hogy egyáltalán legyen szezonzáró buli, mert bevallom, most a vizsgamunkám leadási határideje előtt két héttel nem biztos, hogy belevágtam volna a szervezkedésbe.

Kriszta nemcsak a finom bográcsos kajáról gondoskodott, hanem arra is gondolt, hogy a részvevőket rögtönzött névkártyákkal látta el, hogy mindenki tudja, hogy ki kicsoda, vagy legalább tudjuk egymást hogy szólítani, miután a legtöbben korábban csak az internetről ismertük egymást.

Többen jöttek motorral is, hiszen szerencsére az időjárás még kegyes volt, és ezt a hétvégét még megnyerték a motorosok. A buli végül az előre tervezett 20:00 órai zárásnál kicsit tovább tartott, a többség akkor indult csak haza, amikor a hangos koncerttől már esélytelen volt a beszélgetés. Azok, akik jármű nélkül vagy sofőrrel érkeztek és némi alkoholt is fogyaszthattak, még tovább tartották a frontot.

Szuper volt, ha korábban nem is, tavasszal mindenképp kell majd egy újabb összejövetel, hogy együtt nyissuk meg a szezont.

A képeket ebben a galériában találjátok, és ide várjuk mindenkinek a fotóit.

A héten semmi izgalmasról nem tudok beszámolni, hiszen kedd óta itthon vagyok betegállományban a nagyobbikkal. Ahelyett, hogy javulna a helyzet - mondjuk az eredeti ok már elmúlt - most még benéz egy fosós-hányós is, szóval ennyit a hosszú hétvégéről. Így mondjuk tényleg hosszú lesz.

​

Szóval a legizgalmasabb ilyenkor a betegápoláson és azon kívül, hogy a napi itthoni meló mellett még főzőcskézhetek is (ha oviban vannak, akkor elég 2-3 naponta), hogy folyamatosan pakolok, rámolok, rendet teszek. Amikor az egyik szobában végzek, mehetek a másikba... és mindezt nagyjából azért, mert a gyerekek mindig lelkesen segítenek.

Amit elrakok, azt újra előveszik, ha nem figyelek. Kipakolják a komplett szekrényt a szoba közepére, amibe előzőleg hajtogattam be a kétheti mosott ruhát, és a friss bevásárlás is a játék tárgya lesz amíg elmegyek a WC-re.

​

De sebaj, cserébe itt a hosszú hétvége, amikor mindenki (más) pihen. Nekem meg folytatódik ugyanaz két gyerekkel, és remélhetőleg mire az egyik meggyógyul, elkapja a másik is bacikat. Vagy ami még jobb lenne: én kapom el.

Egy dolog vigasztal, hogy már eltelt majdnem a fele.

Remélem, ti legalább motoroztatok tegnap még a jó időben!

Egész nyáron tervezgettük, hogy majd motorozunk egyet együtt végre így tizenévnyi közös munka után, de valahogy nem akart összejönni. Amikor már senki nem nyaralt, és már a betegségekből is kilábaltunk felváltva, akkor jött a hideg. Nem egyszerű időpontot egyeztetni...

​

Aztán a hét elején hívtak, hogy lenne egy tesztmotor és vigyem el pár napra, de a gyerekek mellett örülök, ha napközben pár órát tudok motorozni... És akkor eszembe jutott @Alien , hogy hátha majd most. És csodák csodája, így hogy egy nappal korábban szóltam, ő is épp szabaddá tudta magát tenni szerdára.

Így aztán megtört a jég. Végre motoroztunk együtt.

Az időjárás ideális volt, de azért kellene még néhány alkalom, hogy összeszokjunk. Na majd legközelebb újra próbálkozunk.

(A tesztmotorról itt vannak képek, mert ezen pont nem látszik. )

Ezt a copfot még magamnak rendeltem. A régi fórum tagok talán még emlékeznek, akkor úgy gondoltam, valamikor majd egy felvonulásra vagy ilyesmire felteszem a sisakomra. Ez az idő sosem jött el. Valahogy végül sosem éreztem késztetést, hogy komplett hülyét csináljak magamból, meg amúgy sem vagyok egy nagy felvonulós.

​

Sebaj, sokkal jobb helye lett a kislányom sisakján. Mióta futóbiciklire ült, neki is kellett sisak, és akkor eszembe jutott, hogy valahol van egy ilyen is.

Nagyon bírom, hogy mindenkinek mosolyt csal az arcára a lobogó, rózsaszín copfjaival. Ő persze néz ártatlan szemekkel és nem érti... és akárhányszor elfut mellettünk egy nő, azt mondja: "Ez a néni is nagyon szép!"

Kicsit elúsztam a múlt heti fotóbloggal... és mivel még mindig küzdöttem a takonnyal meg az arcüreg gyulladással, semmi motoros témám nincs. Hétvégén már sikerült kicsit kimozdulnom itthonról. Na akkor került fel a nyaraló falára ez a remekmű, ami a férjem szülinapi ajándéka.

​

Nekem amúgy bejön. Itthonra mondjuk nem kéne, de a buzipiros kanapé mellett elfér.

Pénteken autómentes nap volt. Igazából szombaton, szeptember 22-én van, de szerintem az ovisokon meg az iskolásokon kívül senki mást nem érdekel... ha utazni kell - és szombaton miért ne kellene - hát mindenki autóval utazik. Vagy motorral.

​

Nálunk ez úgy volt, hogy a kisfiam (majdnem 6) közölte, hogy pénteken autómentes nap van (Európai Autómentes nap, a 17. Európai Mobilitási Hét keretein belül), tehát nem mehetünk kocsival az oviba, sőt robogóval sem, sőőőőt még biciklit is kell vinni. És mivel az ovi légvonalban 2 km, a legkézenfekvőbbnek az tűnt, hogy akkor bringára pattanunk, és elbringázunk.

Tök jó volt amúgy, egész ügyesen vették mindketten az akadályt, bár a kislányom (4) már az út negyedétől sípolt, hogy neki fáj a lába és ő nem is akart biciklivel menni, de aztán meglátta a bringaparkban a fákat, és eszébe jutott, hogy ott látott valamikor egy mókust, és onnantól végig énekelte, hogy "Mókuska, mókuska, felmászott egy fára...". Cuki.

Nekem persze onnan még haza is kellett bringáznom, ami így 1 óra volt összesen, kb. 5 km. Nem olyan nagy táv, de itt felénk egészen nagy dombok vannak, ha valaki nem kerékpározik rendszeresen, az sajnos csak tolva jut fel... mármint én.

Úgy volt, hogy délután is bicajjal jövünk haza, de sajnos erre már nem került sor, mert délutánra belázasodtam, még kocsival is alig bírtam elmenni értük, és sajnos ezután az egész hétvégi programot sztornóznom kellett, mert helyette lázasan feküdtem az ágyban.

Mostanra már jobban vagyok, szóval újra itt.

Óvakodjatok az ovis vírusoktól, mert amitől a gyerekeknek csak folyik egy kicsit az orra, az a szülőket napokra ágynak dönti!