csam hír: Szilágyi Tünde a motoros kismama

Olvasgattam a neten a témában és ahány ember annyiféle megoldás, így gondoltam leírom a saját történetemet és álláspontomat, ...

Bővebben...

Tipikus csajos törtenet.

Nem volt túl hosszú a közös pályafutás...

Nem tudom milyen hosszu volt de a csajok többsege sajnos igy van vele.Aztan jo par ev mulva jön az hogy miert is na meg azert megbantam.Aztan vagy van batorsaguk erejük ujra kezdeni vagy nincs.

Azért adta el mert valójában fél a motorozástól. Mármint oké hogy ott a baba, és amíg pocakban van nem megy, mert a rázkódás meg amúgy is... de ha már megszületett, el lehetne menni egyszer-egyszer, persze csak ha nem attól rettegne hogy azzal hogy motorra ül árvává teszi a picit. Szóval valójában veszélyesnek tartja a motorozást és fél tőle... ennyi.

Amikor Lőrinc megszületett, és utána először mentem, számítottam rá, hogy majd félni fogok... de nem.
Igazából kicsit kiestem a rutinból, ami a motor kezelését jelenti, de semmi ilyesmi nem fordult meg a fejemben szerencsére.
És az is szerencse, hogy ismerek olyan anyukát, aki nem hagyta abba a gyerekek miatt, szóval látok még esélyt magamnak. Arról nem beszélve, hogy az idegrendszeremnek is nagy szüksége lenne már egy jó motorozásra.

Látod, pont ez a nagy különbség. Te nem félsz, csak óvatos vagy, ő meg fél... sztem

Hmm, elolvastam. Ezt is, meg az előző írását is.
Fejemben Gróf Úr szenzációs cikkével, plusz a saját hozzáállásommal, a következő a véleményem:
-nem is tudtam, hogy a motoros pályafutásba beleszámít, hogy gyerekként nézegetem a motorokat, aztán egy fél életen keresztül versenyeket nézek, aztán maaajd valamikor csinálok egy jogsit, aztán soooookkal később végre-valahára merek venni egy csettegőt. Amit aztán alig 3 szezon után el is adok. Tényleg ez a motoros életérzés?
-nyilván egyénre szabott, de én pl. nem adnám el a motort azért, mert gyereket várok. Ez olyan, mintha eladnám az autóm, mert hirtelen rájönnék, hogy veszélyes. Mint már korábban is említettem, a motor is csak egy jármű.
-ez is csak egy olyan cikk / történet, hogy egy nemmotoros milyennek képzeli a naaaagy motoros életérzést, papol róla, de tkp soha nem tapasztalta meg azt. Mert az nem az egymásnak integetés katartikus élményében rejlik, LOL
-látatlanba is megsaccoltam, hogy valszeg jó, ha ment a leányzó összesen 3000 km-t, de azért utánanéztem: 3862 km van a VASban 3 év alatt Tudom, nem én vagyok az etalon, de én ezt 4 hét alatt összehozom

Annyi mindent tudnék még írni De igazából én csak nevetek ezen a történeten, mert annyira nem MOTOROS Cicának pedig igaza van: nem volt ez akkora álom, hogy a félelmét valaha is le tudná / tudta volna küzdeni. Tényleg jobb, hogy eladja.
De hát Istenem, biztos sok ilyen motoros csaj van még, akinek majd tetszik a cikk, meg fészen majd jól meglájkolják

Jo en erröl nem tudtam.Aki fel annak jobb is ha nem motorozik.