Teljesen fejbevágtak ezek a gondolatok, már a könyv címéből éreztem hogy el kell olvasnom, még a héten rászánom az időt és megveszem. Köszi Xta, az izelítőt!
sziasztok! nem tudom szeretitek-e az e- könyveket, de ha igen keressetek meg priviben küldök elérhető honlapokat ahonnan több száz régi kedvencemet és új olvasni valót tudtam ingyen beszerezni
Én 4 qrvajó könyvet olvastam el az utóbbi 1.5 hónapban, mindenkinek ajánlani tudom! 1. Hunter S. Thompson: Hell's Angels, vadrege az angyalokról 2. Chuck Palahniuk: Harcosok klubja 3. Para-Kovács Imre: A horror vakui 4. William S. Burroughs: A narkós Hamarosan közlök belőlük szemelvényeket.
Ez a Harcosok klubja az a Harcosok klubja? Én az Other Boleyn girl-t olvasgatom, már csak tíz oldal van belőle hátra, és a kolléganőm tegnap végig beszélt hozzám, miközben olvasni próbáltam. Sosem tudom meg, hogy most lefejezik Annát, vagy mégis megmenekül.
van párszáz e könyvem ha kell valami és megvan szóljatok, fel nem rakom mert jogiproblemeket nem akarok a fórumnak
Csacsi, tudsz küldeni priviben egy listát nekem? Több Giga szabad helyen van, de a összes könyvespolcom tele.
A Horror vakui az első könyv, amit olvasok Para-Kovács Imrétől. Alcíme, vagyis még valami ami a borítóra van írva: Vedd meg ezt a könyvet, különben lelövöm a kutyádat! - lévén, hogy én lelkiismeretes kutyatulajdonos vagyok, így megvettem az irodalmat. És nem bántam meg. A műfaját pontosan nem tudnám meghatározni, mert a főszereplő maga az író, de mégsem nevezném magasröptű önéletrajznak, inkább mindenki által tapasztalt hétköznapi érzések sokasága van itt irónikus formában papírra vetve. Ebből fogok most(remélhetőleg kedvcsináló) szemelvényeket közölni veletek, amiken vagy amik megfogalmazásán rendkívül jókat derültem.
"Rohadt és nedves minden, nem nő tovább a szőr, nem köszön be többé Manyi néni, az ő fülébe is eljutott a hír: véglegesen leírtak minket, mára lépcsőház erkélyén felejtett csupasz fenyőfa miatt sem érdemes minket a lakógyűlés inkvizicionisztikus publikuma elé idézni, mert úgysem lehet velünk beszélni. Velünk nem, nekünk itt van az egyes vallások útmutatása szerint beígért sokadika, amikor a megfelelő messiás üzen, hogy most már biztosan nem jön, mert találkoznia kell a Szonáta presszóban egy ígéretes szőkével, akinek részben kapcsolatai vannak, részben az előző pasija kisinyovi felhőfejtő volt, és különben is olyan hülyén csináltuk a szertartásokat, hogy végig vissza kellett fojtania a röhögést. És ilyenkor a közös képviselő becsúsztat az ajtó alatt egy cetlit, miszerint többé nem olvassa le a vízóránkat, nem tart igényt a közös költségeinkre, csak soha többé ne lássuk el lábjegyzetekkel a Házirendet, mert akkor szól a férjének, aki akkora fasz, hogy a Taurusnak külön kellett legyártania a kotont." (elnézést, hogy nem X-elem ki a trágár szavakat, dehát idézek és ilyenkor nem szokás)
" Amikor már Manyi néni is komolyan számításba veszi, hogy az atom elvette tőle a tavaszt, és teli torokból szidja egy spontán lakógyűlés keretében az indiaiakat, akik csak robbantgatnak, aztán neki lerohad a muskátlija, akkor érdemes figyelmet szentelni az időjárásnak. Az időjárás eddig kívül esett a koalíciós megállapodosákon és egyéb fontos fórumok körén, de sejthető, hogy tulajdonképpen kihez tartozik. A meleg ellen egyébként egyetlen megoldás a hideg, de ez sokadikán nagyjából megoldhatatlan feladat, mivel hideg csak annak jut, aki meg tudja vásárolni azt, például az Állami Szervezési Intézet uszodájában henyél, vagy elmegy a nyugdíjasklubbal Portugáliába, ahol a szent helyek meglátogatása mellett szarrá fagy, mert Portugáliában ilyenkor - ugyancsak az atom miatt- kurva hideg van, az eredendően mediterrán nép kiül gitárjával a gangra, aztán hagyja, hogy keze remegése indukálja a dallamokat, idén például sokkal több portugál hardcore szám született, mint eddig bármikor, a szent helyeken pedig szentelt jégkockákat adnak a turistáknak, amelyekkel felolvasztva meggyógyították a bélpoklosságot, az ördöngösséget és az autoimmun betegségeket, bár ezt csak mostanában fedezte fel Joao atya"
"...Az otthoni utazás ekkor kezdett véglegesen vonzóvá válni számomra, elhatároztam, hogyha nagy leszek és gazdag, akkor végre nem megyek sehova, járják be a Földet az ENSZ-békefenntartók, én inkább ülök a kádban, Chandlert olvasok és világos sört iszom üvegből. A nem utazás nyilvánvaló anyagi előnye mellett azzal is jár, hogy nem kell megkérni a szomszédot, hogy öntözze a virágokat, nem kell befogadót kereseni a macskának, és nem küldik a bőröndünket tévedésből Belgiumba, amikor minket Mongóliába repítenek, az ötödik emeleti szoba-konyha pedig csak egészen kivételes időjárási körülmények között szokott lezuhanni. Kezdő nem utazók részére fontos, hogy az átmenetet enyhítsék valahogy, a Spektrumon például egészen kiváló természetfilmek vannak, miközben nem kell szembesülni magával a természettel, ami általában büdös, zajos, nincsenek benne rendes utak, a fákról kullancsok ugrálnak ránk, a legközelebbi kocsmát csak félnapos gyalogtúrával lehet elérni, és ráadásul üvöltve csiripelnek a madarak. Ezzel szemben a természetfilm sokkal kényelmesebb és szórakoztatóbb, ráadásul nem kell végignéznünk, amint az operatőr felcaplat a hegy tetejére, csak azt, hogy ott áll és pásztázza a környéket, persze gondosan kivágva azokat a részeket, ahol döglött kutyát, káromkodó erdészt vagy elhagyott Trabant-alvázat látnak. Sajnos sok szempontból a természetfilm sem tökéletes, mert a madarakat például hallani, meg az a rengeteg zöld is elég idegesítő, úgyhogy marad az útikönyv, ahol aztán tényleg azt képzeljük a mondatok közé, amit akarunk, míg végre sikerül teljesen leszonki ezekről a dolgokról. Nekem egészen annyira sikerült lecsupaszítani az igényeimet, hogy mostanában már csak térképet nézegetek, de lehetőleg a VIII. kerület térképét, mert a távolság elképzelése fáraszt. Igaz, néha rajtakapom magam, hogy kinézek az ablakon, de szerencsére a szemközti ház alacsonyabb a miénkénél, úgyhogy még ezekben az önfeledt pillanatokban sem zavar semmi természetes anyag, csak néha a galambok, de azok errefelé teljesen feketék és hangtalanok. A nem utazási igazi évszaka a nyár, mert ilyenkor végre utaznak a többiek, napról napra egyre több családapa tuszkolja be feleségét és gyermekeit az ötajtós Suzukiba, lassan kiürül a társasház, elcsendesedik az utca, csak lakásfeltörő csoportok neszeznek a lépcsőházban, de ez elhanyagolható zajforrás, és mire kiürülnek a lakások, ez is megszűnik, lehet végre nem utazni, lehet hideg sült húsokat enni csalamádéval, és bizergetni a távkapcsolót, hátha valahol nem mutatnak embereket meg sok hülye növényt."
" ...Csak egyszer láttam speedet leosztás előtt, nagy, remegő kristályos tömbben állt az asztalon, szomorú lettem tőle, egy pillanatra megértettem, hogy ez tényleg bűn, valami rettenetes siettetése annak, ami idővel úgyis eljön, levágott kanyar, fekete mágia, a rövidebb, de kárhozatos út, olyan stikli, amit egyik isten sem bocsát meg, de aztán apró halmokra oszlott a fehér tömb, mint a kókuszreszelék, és akkor már nem volt benne semmi félelmetes, csak anyag volt, mint az ostya"
Egyszerre két könyvet rendeltem a neten, és a másikat kezdtem el olvasni. Viszont két hete itt voltegy haverunk, aki egy éjszaka alatt kiolvasta a Feldmár könyvet, úgyhogy múlt hét végén rászántam magam, és elolvastam (nekem két este kellett). Nem bántam meg. Tényleg nagyon jó. Gyorsan és jól olvasható. Cölibá szerint épp azért, mert sokáig Kanadában élt a szerző, és emiatt nagyon egyszerűen, érthetően, embernyelven fogalmaz. Nagyon jó és hasznos a téma. (Ellentétben az Irigység című könyvvel, ami amúgy szintn nagyon jó téma. A párom olvassa hónapok óta, és kétoldalanként alszik rajta fél napot, mert a szerző olyan körmondatokat ír teletűzdelve idegen szavakkal, hogy rosszabb, mint egy szakdolgozat.) A másik könyv, amit ezzel együtt rendeltem a Rábeszélőgép,a mi a sok szakmai téma miatt azért olyan jól olvasható, mert Vámos Miklós fordította. Mondjuk ezt 1992-ben írták, ezért pl. nincs szó benne az internetről, és általában olyan amerikai példákat emleget, amit egy európai olvasó nem feltétlenülért meg.
