Ezek a szavak hagyják el ajkait halála előtt,miközben ott állok hallgatva bőlcs tanácsait:Tudod a szó, olyan akár halott rózsák lassan lehulló szirmai.
Beterítik, földedet, s már csak akkor élsz, ha bokáig ebben a sziromfövenyben, meg- meg botolva botorkálsz.
Hozzászoksz illatukhoz, lehajolsz értük, felveszel egy rózsát s ujjaid közt morzsolod.
Nézed-nézed mily csodás. Illata testedbe hatol s te nagyot lélegezve,
hagyod. Birtokoljon.
Lelked beteríti ez a varázs, és soha nem szabadul.
Tudod, más a való, és más a rózsaföld.
Az idő visszafelé, pedig nem kanyarog.Engem ne akarj szeretni mert.....