Én mindenhol elvagyok és lelkesen nézegetek, keresgélek. Általában ha valaki nem talál méretet vagy színt, akkor na majd én. Ha arról van szó derékig is belemászok a ruhákba vagy egyebekbe. Persze előfordul, hogy én sem találom, akkor mondom azt hogy tényleg nincs
De pl. tegnap anyummal lementünk cipőt vadászni. Én magamnak meg ős is magának. Én nem nagyon találtam semmit, szóval besegítettem neki. Egyszercsak lekapok a polcról egyet (outlet féle, mindenből csak 1-1 darab van) mondom ez nem jó? Dehogynem hol találtad? Hát itt ni. Felpróbálta, meglátta hogy mennyi majd rohant a kasszához
Kijövetkor mondja, nem hiába szeret velem vásárolni, mindig találok neki egy jó utolsó darabot. Csak magamnak nem megy úgy látszik. De a párom pl. pont olyan mint ti
Mondjuk ő azt sem bírja, ha nekem megyünk el vásárolni, mert 5 perc után idegállapotba kerül
Kb. évente egyszer szoktam tudni rávenni, vagy amikor ő akar valamit nagyon. Csak hát ő sem egy konfekció, ráadásul nagyon kevés dolog van, ami egyáltalán a próbáig eljut, szóval nem egyszerű. Én mindig lelkesen hordom neki a cuccokat (általában eltalálom, hogy mi tetszik neki) ő meg egyre idegesebb, hogy semmi se áll úgy ahogy ő azt elképzeli. Ez nem jelenti azt, hogy rosszul áll neki, csak van egy kép a fejébe, s mondjuk 100/99 nem találkozik a képpel a tükörben. Nálunk minidg ő az, aki feladja, még ha nekem vásárolunk akkor is
De ilyen már volt sokszor, hogy végigjártuk a fél világot, majd bementünk egy másik helyre és mindent megvettünk
Life sucks