Ehehe... hát nálam is úgy volt az, hogy 15 évesen épp a Depeche Mode korszakomat éltem, és mostohafaterom azért könyörgött, hogy végre a fekete nadrág fölé fel bírjon imádkozni egy habos blúzt. Alapból akkoriban csak feketét hordtam. Egyetlen alkalommal sikerült neki, valami vendégségbe mentünk és segítettem a fiúknak amikor "véletlen" magamra borítottam valami olajfestéket, amit már csak ollóval lehetett volna kiszedni.
Aztán huszonéves koromban valami ekimeféle hasonló buli alkalmából a barátnők rámimádkoztak valami női ruhát, ami meglepően jól állt. Meg még ki is sminkeltek, nem ismertem magamra. Aztán vettem egy-két színesebb meg csajosabb dolgot, de alapvetően nadrágos-pólós kiszerelésben vagyok, mert konténerek pakolásához és fotózáshoz a tűsarkú nem célszerű, a motoros bakancs meg hülyén mutat a minivel.
Aztán mostanában lett valami kattanásom, és elkezdtem túrni a Hádákat. Angliából hoznak be ezek milliószám ilyen klassz kis tubusruhákat, és teljesen beléjük vagyok gyógyulva, már van 4-5, két-háromezerbe kerülnek, zseniális szabásúak és időnként még márkásat is sikerül kifogni.
Úgy történt szóval, amikor először felvettem az első tubusruhát és kimentem a próbafülke elé, hogy messziről is megnézzem hogy mutat, egy fickó úgy mért végig, ahogy már régen nem....
Aztán azóta megtalálom a módját hogy mikor és miért lehet felvenni a ruhákat. A RUHA pedig igen kedvező hatású: nőnek néznek benne, udvariasabbaka hímek, többször előreengednek a pasik,
kedvesebbek még a nők is! Na ez a durva szerintem. Aztán múltkor nézegettem az utcán a nőket és meglepően kevesen hordanak ruhát vagy szoknyát. (A műkörmösök se.)Kifejezetten kevesen! Szóval most a magam módján elkezdtem úgy lázadni, hogy nőnek öltözöm nőként
Tisztára feltűnő, próbáljátok ki, a népek totálisan elszoktak a nőnemű ruházattól!
