Üdv!
Nem bírtam megállni, hogy ne szóljak hozzá...
Nekem is volt 250-es Kawasaki Ninjám, sokan mondták azt, hogy majd úgyis lecserélem nagyobbra, mert úgysem állok meg 250-nél. Ebben igazuk lett. DE! Meg kell, hogy mondjam, a kisKawán tanultam meg biztonsággal motorozni (nah jó, még most sem tudok igazán
, jó pap holtig tanul), mert nagyon kezdőbarát kis jószág. Én csak dicsérni tudom, nekem kellett ez a lépcső! Mert be akartam tartani a fokozatosság elvét, na és ha egyből hatszázasra ültem volna és valamit elrontok, mert nem tudok magamnak és a (gázadó kezemnek
) parancsolni, null gyakorlat nélkül ... ki tudja mi történhetett volna
. De vannak kivételek, aki egyből egy nagyobb gépre ült és szerencsés volt, megtanult normálisan motorozni és le sem kellett cserélnie a motort, mert ugye a motorcsere szinte mindig anyagi veszteséggel jár... És őszintén megmondom, a kisKawa az első "szerelmem", mert rengeteg új élményt nyújtott nekem. És nekem is A korlátozott jogsim volt annó, hasznos volt... mert így könnyebb volt kis lépésekkel megtenni ezt az utat.
Oké, elismerem, anyagilag érzékenyen érintett a kisKawa lecserélése, de szerintem megérte, van olyan dolog, ami vagy minden pénzt megér... szerintem ez a biztonságos motorkezelés.
:csoki2:
