A jól ismert Kawasaki ER-6f, és ER-6n típusú motorkerékpárjainak gyermekbetegsége, s talán mondani lehet, szériahibája a kipufogója. Ezen típusok nagy százalékánál 10-20e km használat után a kipufogó egyre erősödő, ciripelő hangot hallat. Ez a jelenség az idő múlásával, megtett kilométerek gyarapodásával fokozódik.
Több panaszos is fordult a márkakereskedőkhöz, ahol vásárolták a kétmillió forintba kerülő motorkerékpárt, vagy magához a magyarországi importőrhöz, a DMC Kft.-hez, de minden alkalommal elhajtották őket, anélkül, hogy akárcsak a hiba okára fényt derítettek volna. Miért is tették volna, hiszen az álláspontjuk szerint hibáról szó sincsen. Való igaz, hogy „megváltozott a motor kipufogójának a hangja, de ez nem hiba, a használatot nem befolyásolja, együtt kell élni vele”. Így végül soha egyetlen vásárlónak sem foglalkoztak a panaszával, így ők „kénytelenek voltak” beletörődni ebbe a helyzetbe, vagy alternatív megoldásként a jótállási időn belül – saját költségükön – lecserélték a gyári, ciripelő kipufogót egy másik gyártó termékére.
A legfurcsább az egészben, hogy a Kawasakinak látszólag fogalma sincs a kipufogókkal kapcsolatos problémákról, hisz még egyetlen alkalommal sem vizsgáltak meg egyetlen ilyen hibás darabot sem, így azt sem deríthették ki, hogy tulajdonképpen mi okozza a zavaróan idegesítő hangot, és vajon van-e bármilyen hatással a motor teljesítményére, működésére, befolyásolja-e a rendeltetésszerű használatot. Vagy pedig pontosan tisztában vannak vele, de mivel sokkal egyszerűbb, és költségkímélőbb elhajtani a fogyasztókat, mint kicserélni a kipufogókat, vagy visszahívni az egész szériát, hogy mindet lecseréljék olyanra, ami nem produkálja a hibát, inkább homokba dugják a fejüket.
Itt kapcsolódtam a történetbe, mikor is megkeresett az egyik ilyen motor tulajdonosa, hogy szeretné a jótállási idő lejárta előtt visszavinni a motorját, hogy ezt a problémát orvosolják. Mivel a márkakereskedés, ahol vásárolta, már bezárta kapuit, a DMC Kft.-hez vitte a motort, mint márkaszervizhez, s a Kawasaki hivatalos importőréhez. Elláttam tanáccsal, hogy milyen papírokat kell kitölteniük a motor leadásakor, mit írjanak rá feltétlenül, hogy minden rendben legyen. Valamint azt is, hogy ha azzal akarnák elküldeni, hogy a jelenség természetes, és nem hiba, akkor ragaszkodjon ahhoz, hogy vizsgáltassák be független szakvéleményeztető céggel.
Elvitte a motort, meghallgatták a szerelők, és a szervizvezető, s elismerték, hogy nem olyan a hangja, mint az újonnan eladásra kerülő motoroké, és azt mondták, hogy megvizsgálják. A hang okára vonatkozó kérdésre a válasz az volt, hogy valami szűkülés okozhatja… vagy valami tágulás.
Mindenesetre hagyja ott, majd átnézik, és jelentkeznek.
Két nappal később érkezett a telefon, hogy megvizsgálták a motort, és nem találtak rendellenességet. Lehet jönni érte, s elvinni. Ekkor kért meg a panaszos, hogy segítsek személyesen intézni az ügyét a Kawasakinál, mert neki ez a döntés bizony nem elfogadható.
A szervizvezető fogadott bennünket, s már adták volna vissza a motort, mikor is közöltük, hogy nem azért jöttünk, hogy elvigyük, hanem azért, hogy közöljük, nem értünk egyet a válaszukkal, miszerint nem hibás a kipufogó, és elküldessük velük a motort független bevizsgálásra. És megkértem arra is, hogy a jogszabályokban foglaltak szerint jegyzőkönyvben rögzítsék a fogyasztó panaszát, s igényét, az előírások szerint, mert ezt is elmulasztották legelőször. Csak munkalap készült akkor, mikor otthagyta a motort.
Mivel jegyzőkönyv sablonnal nem rendelkeztek, elment a szervizvezető, hogy hoz ilyet. Vártunk vagy 20 percet rá, mire visszaérkezett. Papírt ugyan nem hozott, de jött vele egy hölgy, akiről a bemutatkozást követően kiderült, hogy ő bizony a DMC Kft. kereskedelmi igazgatója, és ő intézi a jótállásos ügyeket. Szeretett volna bekapcsolódni az ügybe, így megkérte a vásárlót, hogy mondja el, hol tart az ügy. Ezt követően közölte, hogy ír egy jegyzőkönyvet arról, hogy a motort megvizsgálták, és nem találták hibásnak a kipufogót. Felvilágosítottam, hogy vitás kérdés esetén a jótállási idő alatt nekik kell bizonyítaniuk, és ehhez elküldeni független bevizsgálásra a járművet. Erre azt válaszolta, hogy náluk ez nem így működik. A Kawasaki megvizsgálta a saját termékét, és megállapította, hogy az nem hibás. Ennyivel elintézték a dolgot, és már írta volna a jegyzőkönyvet erről. Azt mondta, hogy a vevő, ha akarja, elviheti a motort bevizsgáltatni, zajszint mérésre, SAJÁT költségén, és ennek eredményével jöjjön vissza a Kawasakihoz, és akkor majd a mérési eredményeket elküldik a gyártóhoz, és ha az eltérés olyan nagymértékű, akkor dönthetnek úgy, hogy foglalkoznak érdemben is a panasszal, és kicserélik a kipufogót adott esetben.
Közölte a srác, hogy neki ez nem felel meg, mert a jótállási idő vitás esetben a bevizsgáltatás a forgalmazó kötelessége, és annak költségét is nekik kell megfinanszírozni legjobb tudomása szerint. A kereskedelmi igazgató ezt menten megcáfolta, és ugyanazt hajtogatta, amit eddig. Egyáltalán nem volt hajlandó foglalkozni a fogyasztó jogos igényével, és fittyet hányt a kötelezettségeire. Mikor láttam, hogy a békés megegyezésre nem sok lehetőség adódik, kértem, hogy adják oda a vásárlók könyvét, hogy írásba foglalhassuk a tapasztalt jogszabálysértéseket. Erre nem volt hajlandó, holott a vásárlók könyvét nem is kellene kérni. A Kereskedelmi Törvény úgy rendelkezik róla, hogy jól látható, könnyen hozzáférhető helyen kell tartani azt, úgy, hogy abba kérés nélkül bejegyzést tehessen bárki. Esetünkben még oda sem adták, mondván, hogy már záróra van, és ha bele akarunk írni, jöjjünk vissza másnap. Természetesen ebbe nem egyeztünk bele, már csak azért sem, mert amíg ő a jegyzőkönyvet elkészítette volna, mi is letudtuk volna a bejegyzést. Ismételten felszólítottam őket, hogy adják át a vásárlók könyvét, de ismét süket fülekre talált a kérésem, sőt közölte több ízben, hogy velem nem hajlandó tárgyalni a továbbiakban, és a panaszoshoz fordult. Kijelentettem, hogy ha nem teszik meg, akkor hatósági közeg segítségét fogom igénybe venni. Semmi hatás. Menten telefonáltam a tudakozóba, hogy a helyi rendőrkapitányság telefonszámát megtudhassam. Röviden egyeztettem a panaszossal, hogy van-e kifogása az ellen, hogy kihívjam a rendőrséget, hogy kikényszerítsék a vásárlók könyvét a Kawasaki „jeles” képviselőjétől, s mivel nem volt, máris hívtam a szervet. Rövid eszmecsere után azzal váltunk el egymástól, hogy küldenek valakit. Közben a nő eltűnt, és mindaddig nem is láttuk, míg megérkeztek a rendőrök. Én mentem ki értük, hogy odataláljanak a Kawasaki képviselet irodájához, s közben tájékoztattam őket a tényállásról. Mialatt távol voltunk, előkerült a „hozzá nem értéséről” tanúbizonyságot adó igazgató ismét, és már azzal fogadott bennünket, hogy semmi szükség a rendőr urakra, mert ő bizony már megegyezett a panaszossal, kicserélik a kipufogót a motorján.
Ez így mind szép és jó, de én csak nem akartam anélkül távozni, hogy a szándékomtól eltérnék, vagyis a tapasztalt jogszabálysértő tevékenységről írásos nyomot ne hagyjak a vásárlók könyvében. Mondtam is a nőnek, hogy ilyen szándékom továbbra is van, és kértem, hogy adja oda a könyvet. Erre felemelte a hangját, és kikelvén magából azt szajkózta, hogy én sehova nem fogok beírni, mert nem is vettem náluk semmit, hagyjam el azonnal az irodát meg az épületet. A rendőrök is próbálták csitítani, miközben megkérdeztem a panaszost, hogy milyen papír készült arról, hogy ki fogják cserélni a kipufogóját. Nem lepett meg a válasz: „Semmilyen”. Megkérdeztem a nőtől, hogy ezt mégis hogy gondolták? Ekkor már nem tudta visszafogni magát, és jóformán ordított, hogy ő kezet fogott a panaszossal, és a szavát adta, hogy kicserélik a kipufogót. Diplomatikusan közöltem, hogy márpedig innen addig el nem megyünk, amíg ezt írásba nem adják. Az igazgató tovább üvöltözött, és követelte, hogy hagyjam el a felségterületüket. Szerencsére a szervizvezető látta, hogy rossz fába vágták a fejszéjüket, és mondta, hogy a korábban megírt munkalapra felírja, hogy cserélik a problémás alkatrészt, ha az megfelel. Közben az egyik rendőr igyekezett lecsitítani a nőt, és felírni az adatait, mire az közölte, hogy nem hajlandó megadni azokat. A közeg tájékoztatta arról, hogy ez nem opcionális dolog, de csak nem akarta megérteni. A kollégája megkért, hogy menjek ki, mert addig úgysem fog lehiggadni, míg bent vagyok. Felvette az én adataimat is, miközben a kolléga is elérte a célját odabent. Felírhattam az intézkedő rendőr nevét, jelvényszámát, hogy mikor panaszt teszek a fogyasztóvédelmi hatóságnál, tudják kit kell megkeresni, hogy a jelentést be tudják kérni, amivel bizonyítható 100%-osan, hogy még a rendőri felszólítás ellenére sem adták át a Vásárlók könyvét. A tapasztalt többi jogszabálysértést majd hozzácsapjuk, és mehetnek a hatóság emberei vizsgálódni a Kawasakihoz. És természetesen kiróni a jól megérdemelt bírságot.
Le merem fogadni, hogy egyáltalán nem volt az irodában vásárlók könyve, és ezért nem adták oda még a rendőrök jelenlétében sem. És az sem véletlen, hogy az igazgatónő igyekezett megegyezni a panaszossal a távollétemben, hogy elkerülje a panaszbejelentést, és a vizsgálódást a jogszabálysértésekkel kapcsolatban. Nyilván informálódott az idő alatt, míg magunkra hagyott, hogy megütheti-e a bokáját, ha a vevőt nem hallgattatja el, és fény derül mindarra a disznóságra, amivel megpróbált keresztbe tenni, és elhajtani minket. Szerencsétlenségére, nem volt vele tisztában, hogy darázsfészekbe nyúlt. Elhivatott fogyasztóvédőként kötelességemnek érzem, hogy elkövessek mindent azért, hogy a jogszabályok földbe tiprására a jövőben ne legyen példa a Kawasakinál, és mindenkinek a panaszával foglalkozzanak, aki ugyanezzel a hibával jelentkezik be náluk, ne csak ez esetben mutassanak „könyörületet” csakis azért, mert ott voltam, és a végletekig elmentem.