Én ha elmegyek egy sporti mellett, a jobb lábamat nyujtom ki picit oldalra, így köszönök. Egyérszt mertugye ahhoz hogy lássa, hogy köszönök a jobb kezemmel kellene indenem, azzal megugye a gázt huzigálom, és rákuplungolni meg nem szeretnék szóval marad a láb oldalra nyujtva.. mindig remélem hogy nem értik félre a köszönésem, nem értik ugy hogy "leruglak a motorról".
Jut eszembe,a múlt héten toltam haza a Szépségemet és egy simos aki az úton ment intett nekem!!Annyira jól esett!! De miért van az,hogy mesélte a Geri aki a simomat szereli,hogy múltkor ment a simojával és meglazult rajta a lánc és a kutya nem kérdezett tőle semitt,csak egy Robis ált meg aki nem konyitott semihez,de a Gerinek még is jól esett??????????????????????????????????????????????????????????????????????,
Talán már nem téma a téma, intsünk vagy ne intsünk, de lenne egy két szavam. Röviden és tömören részemről csak annyi a történet, hogy ha figyelek mindig intek, akkor is ha vezetek, vagy ha hátul ülök. Nem azért, mert olyan tökösnek érzem magam nyeregben, és nem is azért mert kisebbségi komplexusom és feltűnőségi viszketegségem van, és nem személyiségzavarból. Csak hogy azt a néhány érvet kiemeljem, amiket felsoroltak páran. Motorozni sem ezekből az okokból kifolyólag kezdtem, mindig is vonzott mióta az eszemet tudom, és kész, ennyi. Sosem szerettem feltűnősködni és a középpontban lenni, ettől függetlenül jól esik, amikor meglállunk és megnéznek (eleinte nagyon zavart). Na de minden motorost megnéznek, mert feltűnő jelenségek, innentől kezdve könnyű rájuk tapasztani, hogy mert "feltűnőségi viszketekségünk van" és kiforgatni az egészet. De ez nem is tartozik ide sztem... Csak azért intek, hogy jó utat kívánjak, vigyázzon magára, és ő is épségben hazaérjen. Szerintem nem megerőltető biccenteni, villantani, lábat odatartani, inteni, integetni, vagy akár feltűnően kalimpálni Akkor is, ha csak a kúton állok, vagy ha menet közben a büfénél pihennek mások. És eddig még nem mentünk el segítség nélkül olyan mellett, aki bajban volt, viszont ilyen téren nekem sajnos csak rossz tapasztalataim vannak. De intek és kész...
Én mindig elbambulok, de ha épp észreveszem magam, akkor intek. Bár utasok tapasztalatom szerint jóval ritkábba kalimpálnak. De szerintem ez főleg a már említett bambulásból származik, és nem rosszindulatból
Én sem látok sok utast inteni, én általában mindig szoktam. Van, hogy csak én köszönök hátulról, de akkor is visszajeleznek valamit.
Én eddig csak olyan utasokat vittem, akiknek kb. fogalmuk nem volt, mi ez az integetősdi, úgyhogy nem lehetett tőlük elvárni. Részemről meg, ha tudok, intek, de nem lesznek álmatlan éjszakáim, ha mondjuk lámpától induláskor nem dobom el a kuplungot csak azért, hogy intsek a szembejövő motorosnak... olyankor biccentek
Én részemről biccenteni szoktam. Először is mert a bukó úgyis lehúzza a fejemet , másodszor is télen mire kikecmergek a muffómból már nincs kinek integetni, harmadszor is a városban annyi a motoros, hogy két integetés között nem lenne időm megfogni a kormányt, úgyhogy marad a biccentgetés. Viszont a lányom a hátsó ülésen folyamatosan integet csam:
Én ha tehetem,akkor intek vagy biccentek. Ha nincs visszajelzés,akkor azt annak tudom be,hogy éppen másra/máshová figyelt az illető (ilyen már velem is megesett). És igen,én is azért intek (köszönök),hogy jelezzem látlak,Te is motoros vagy,értem,hogy miért motoron ülsz,legyen jó utad,vigyázz magadra.
Mikor motorozni kezdtem, nagyon kevés motoros volt. És igazából akkor még csak hátul ültem főleg. És soha nem intettem, mert úgy éreztem, én nem vagyok a körben. Amúgy más utasok sem szoktak inteni (akkoriban). Szóval a motorosok azért intettek egymásnak, mert: "Helló! Szintén zenész? Hurrá! van bennünk valami közös, szóval neked is további jó utat!" Szereintem. Az utas viszont csak úgy ott van, és mindig változik.
Én is lelkesen szoktam integetni hátulról (ha észreveszem időben az integetnivalót) meg amikor tanultam, akkor is nagyon jó érzés volt, ha rámintettek, egészen motorosnak éreztem magam, holott egyértelmű és jól látható jelei voltak annak, hogy (még) nem vagyok az... Nekem tetszik a szokás. Jó érzés, hogy vadidegen emberek köszönnek, csak mert van bennünk valami közös...
Én intek semmiöl semtar felemelni sem a kezem, max nem int vissza de teeöl sem több sem kevesebb nem lettem Lehet hogy azért nem int vissza mert még nem tart ott hogy elmerje engedni a kormányt mert hétvégi motoros vagy csak azért van mert az utobbi idöben státusz zsimbólul lett és milyn penge gyerek vagyok
Motorosnak köszönök-visszaköszönök. Segédmotorosnak visszaköszönök. (Ha észlelem, persze - és épp nem "akcióban" vagyok)
Én is köszönök, bár általában még csak bólintok - mert az egyszerűbbnek tűnik nekem -, de ha épp úgy érzem, hogy veszélytelen, akkor intek (mint egy igazi motoros) . Szerintem is ez az összetartozás jele és egyre többször intenek a motorosok akkor is, ha "csak" a kisrobogóval vagyok...
Én intek, ha nem tudok akkor biccentek és a "hozzám tartozó fiúk" is. Szerintem ez tényleg alap és egy nagyon jó szokás. Amikor még robogóztam akkor is mindig intettem de több "nagy" motorosnak ez tényleg nem is jutott eszébe. A Chopperesekről - tisztelet a kivételnek - viszont nincs kellemes élményem a köszönéssel kapcsolatban.
Én azért nemszeretek autóval menni mert akkor nemtudok köszönni! Meg tök égő ha kocsival megyek szerintem! Nem az ahogy vezetek!
Én csak bólintok Általánosába vissza köszönnek, de vannak olyan szituk mikor vagy a másik nem vesz észre vagy én a másik motorost.
ez főleg akkor van, mikor motorozás után ül át az ember és szembejön az első, akinek integetne azt beveri a kezét vhova de észrevettem a legtöbben azok voltak, akik nem viszonozták a dolgot, akik utassal gurultak! de volt olyan is h éppen pihenő egyedek mellett haladtunk és a kávézó elöl is intettek én még utasként is lengetem a kezem, sőt én szoktam megköszönni előzés után/közben ha elengednek, persze ha olyan a szitu s nem kell nagyon kapaszkodni
