Mindig is motoros temetést akart. A túrát pedig mindenképpen megcsináljuk, minden évben.
Az exem volt. kb.6hete voltam fent nála, beszélgettünk, motoros klippeket nézegettünk és elmondta, hogy majd milyen motort vegyek, hova menjek tanulni. Szinte az összes motoros cuccomhoz volt valami köze. Vagy tőle kaptam, vagy együtt vettük vagy épp néztük ki. Azt mondta majd a motort is együtt nézzük ki...már nem. Mikor akkor ott elindultam, megölelt és csak annyit mondott "nagyon rossz". Akkor még egész jól nézett ki. 3napja voltam bent nála a kórházba anyuval(Dóri1). 5percig csak álltunk az ágya szélén és azon gondolkoztunk, hogy biztos-e, hogy ő az. Kerestem vmi vonását...semmi. A Hondás nyaklánc árulkodott csak, nah meg a rengeteg cola és cigi az ágy környékén mindenfele. Aludt, leültem az ágya elé, egy ideig csak néztem és nem hittem el magamban, hogy az ott ő. Majd megpróbáltam felébreszteni, egy pillanatra kinyitotta a szemét(aminek nem volt színe se) belenézett a szemembe és megpróbálta megkérdezni, hogy "mi van veletek?", de csak suttogott, már hangja se volt. Becsukta a szemét és már aludt is. Tavaly ilyenkor még minden hétvégén túráztunk. A többségét ő szervezte, vagy részt vett benne. Ezen a nyáron még egy se volt...A szülinapokat is főként ő szervezte...már hónapok óta ez sincs.
Az élete volt a motorozás, a barátai és mások segítése. Már kínszenvedés volt neki a kórház, utálta az egészet... hisz sose bírt megmaradni a seggén. A végén már megváltás lehetett neki. De ma biztos ott lesz nyugatiban, hogy elköszönjön mindenkitől. Várunk oda mindenkit, aki tud jönni.