Street Racer STR motoros kesztyű a MotoZemtől

Fecsegő

ttpk írta:
Szia Ancsipancsi!

Én bent voltam a húgommal amikor szült, mert a párja nem akart bemenni, úgyhogy nálunk tesós szülés volt.
Életem egyik legfelemelőbb élménye volt.
Semmi rossz érzésem nem volt, és az a mosoly a húgom arcán, amikor meg lett a pici lány, vmi gyönyörű volt. Soha nem láttam még olyan nyugodtnak, szépnek.

Igaz a dokinő azt mondta, ha még nem szültem ne menjek, be de nem lett igaza, én akkor úgy éreztem, hogy én is azonnal várandós akarok lenni és átakarom ezt élni :D

Szóval ne izgulj!
Kattints a kibontásához...


Szia ttpk!:)
Hát, tényleg bátor vagy! Nem biztos hogy be mertem volna menni, mondjuk eddig úgy voltam vele, hogy a párom semmiképp ne legyen jelen, de már úgy érzem, ha ott tartok, igenis jöjjön be és lássa mit élek-élünk át:)
Amúgy hogy vagy? ha van kedved írhatnál pár sort!:csa
 
birge írta:
Kefélhetsz, csak húzz tripla gumit a másik félre:)
Amúgy mélységesen egyetértek veled, pedig a filmet sem láttam. Majd akkor lesz gyerekem, ha kitalálnak valami emberségesebb módot a termelésre.
Kattints a kibontásához...

Ezen sokat gondolkodtam én is..de most már úgy vagyok vele, hogy végig csinálnám, mert az orvosok is azt mondják, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy bealtatnak és arra ébredsz, hogy a kezedbe nyomnak egy gyereket, vagy végigcsinálod a szülést..Ez az első dolog állítólag, ami nagyon összeköti az anyát és a babát.
Rohadtul elítélem azokat a beképzelt picsákat, akik csak azért császároznak, hogy az alakjuk ne változzon...ami már azért is hülyeség, mert nem akkor változik meg az alakjuk amikor szülnek, hanem már a terhesség alatt is eltávolodnak a csontok és szélesedik a csípő, hiszen a pocakban cipelnek egy x kilós és akármekkora babát...a szervezet pedig felkészül a szülésre...
 
Ancsipancsi írta:
Lényegében hasonló, kicsit kikerülős válaszokat szoktam kapni:D:)
Kattints a kibontásához...
Nem akartam kikerülni a választ, sőt... tényleg úgy gondolom, hogy csak azért nyugtalanít téged (meg pl. birgét) a dolog, mert még nem élted át, mert tudom, hogy én ugyanígy voltam ezzel ELŐTTE. Szóval szívesen elmesélem neked részletesen is, akár szóban, akár egy priviben, csak valahogy úgy gondoltam, talán ez a többieket nem érdekli olyan mélységekig... :)
Úgyhogy mondd, hogy mire vagy kíváncsi ezzel kapcsolatban és szivesen válaszolok (ha tudok), nem fogom kikerülni, ok?:)
 
csacskamacs írta:
Nem akartam kikerülni a választ, sőt... tényleg úgy gondolom, hogy csak azért nyugtalanít téged (meg pl. birgét) a dolog, mert még nem élted át, mert tudom, hogy én ugyanígy voltam ezzel ELŐTTE. Szóval szívesen elmesélem neked részletesen is, akár szóban, akár egy priviben, csak valahogy úgy gondoltam, talán ez a többieket nem érdekli olyan mélységekig... :)
Úgyhogy mondd, hogy mire vagy kíváncsi ezzel kapcsolatban és szivesen válaszolok (ha tudok), nem fogom kikerülni, ok?:)
Kattints a kibontásához...
OK:)
Majd még meggondolom...lennének szaftos kérdéseim, de nem biztos, hogy fel merem tenni őket...még:D
Egyenlőre csak annyi, hogy ööö nagyon fájt?:)
 
Ancsipancsi írta:
OK:)
Majd még meggondolom...lennének szaftos kérdéseim, de nem biztos, hogy fel merem tenni őket...még:D
Egyenlőre csak annyi, hogy ööö nagyon fájt?:)
Kattints a kibontásához...
Igen, fájt. De ez is relatív, mint az, hogy valami szép-e, vagy sem... Én elég "fakír-tipus" vagyok, azt hiszem, elég jól tűröm a fájdalmat. Tehát én azt mondom, hogy igen, fájt, de lehet, hogy más pont ugyanekkora fájdalomra azt mondja, hogy kibirhatatlan... A lényege, hogy megértsd, ha fáj, az miért fáj. Ez esetben azért, mert a baba törekszik kifelé, ott meg ugye, igencsak szűk a hely. Tehát, ha olyankor arra koncenrálsz, hogy fáj, fáj, fáj..., akkor a szervezeted szinte "visszatart", tehát pont ellene dolgozik. Ezért jók azok a légzés-technikák, amit tanítanak, én is jártam előtte ilyen kismama-tornára, vagy mi is a neve mostanság... mert akkor azzal foglalkozol, hogyan vedd a levegőt és engeded, hogy a szervezeted tegye a dolgát...

Nyugodtan tedd fel a szaftosabb kérdéseket is, max priviben szülünk majd... :)
 
csacskamacs írta:
Nem akartam kikerülni a választ, sőt... tényleg úgy gondolom, hogy csak azért nyugtalanít téged (meg pl. birgét) a dolog, mert még nem élted át, mert tudom, hogy én ugyanígy voltam ezzel ELŐTTE. Szóval szívesen elmesélem neked részletesen is, akár szóban, akár egy priviben, csak valahogy úgy gondoltam, talán ez a többieket nem érdekli olyan mélységekig... :)
Úgyhogy mondd, hogy mire vagy kíváncsi ezzel kapcsolatban és szivesen válaszolok (ha tudok), nem fogom kikerülni, ok?:)
Kattints a kibontásához...

Engem nem nagyon kell nyugtatgatni, nem csak a szülés, hanem az egész gyerektéma meglehetőst messze áll tőlem... ehhez képest csupa olyan pasikat szedek össze, akik legalább két-három fős utánpótlásban gondolkodnak. Én mindig megmondom: ha kihordja, megszüli, felneveli és tizennyolc éves korában bemutatja nekem, akkor oké:)
 
birge írta:
Engem nem nagyon kell nyugtatgatni, nem csak a szülés, hanem az egész gyerektéma meglehetőst messze áll tőlem... ehhez képest csupa olyan pasikat szedek össze, akik legalább két-három fős utánpótlásban gondolkodnak. Én mindig megmondom: ha kihordja, megszüli, felneveli és tizennyolc éves korában bemutatja nekem, akkor oké:)
Kattints a kibontásához...

Szerintem ez így normális. :) Ahhoz hogy valaki tudatosan gyereket akarjon, "fel kell nőni". Persze, van ez fordítva is..., pl. nálam: én akkor "nőttem fel", amikor megszületett a fiam (persze ez sem igaz teljesen, mert találkoztunk már, láthattad..., szóval vannak még lemaradásaim és nemcsak méretben.., de azt hiszem én soha nem leszek olyan igazán felnőtt..., ilyen is van :D). Ezt úgy értem, az emberben (asszonyban) kényszerűen kialakul némi felelősségtudat, meg ilyenek... :)
 
birge írta:
Engem nem nagyon kell nyugtatgatni, nem csak a szülés, hanem az egész gyerektéma meglehetőst messze áll tőlem... ehhez képest csupa olyan pasikat szedek össze, akik legalább két-három fős utánpótlásban gondolkodnak. Én mindig megmondom: ha kihordja, megszüli, felneveli és tizennyolc éves korában bemutatja nekem, akkor oké:)
Kattints a kibontásához...

Most nem tudom, hogy örülnöm kellene, de tőlem még nem sokan akartak gyereket..:D Téged legalább ösztönöznek:)
 
csacskamacs írta:
Igen, fájt. De ez is relatív, mint az, hogy valami szép-e, vagy sem... Én elég "fakír-tipus" vagyok, azt hiszem, elég jól tűröm a fájdalmat. Tehát én azt mondom, hogy igen, fájt, de lehet, hogy más pont ugyanekkora fájdalomra azt mondja, hogy kibirhatatlan... A lényege, hogy megértsd, ha fáj, az miért fáj. Ez esetben azért, mert a baba törekszik kifelé, ott meg ugye, igencsak szűk a hely. Tehát, ha olyankor arra koncenrálsz, hogy fáj, fáj, fáj..., akkor a szervezeted szinte "visszatart", tehát pont ellene dolgozik. Ezért jók azok a légzés-technikák, amit tanítanak, én is jártam előtte ilyen kismama-tornára, vagy mi is a neve mostanság... mert akkor azzal foglalkozol, hogyan vedd a levegőt és engeded, hogy a szervezeted tegye a dolgát...

Nyugodtan tedd fel a szaftosabb kérdéseket is, max priviben szülünk majd... :)
Kattints a kibontásához...

Azt hiszem élni fogok vele!:) de nem biztos, hogy mostanában..:) Köszönöm!:köszi:
 
csacskamacs írta:
Szerintem ez így normális. :) Ahhoz hogy valaki tudatosan gyereket akarjon, "fel kell nőni". Persze, van ez fordítva is..., pl. nálam: én akkor "nőttem fel", amikor megszületett a fiam (persze ez sem igaz teljesen, mert találkoztunk már, láthattad..., szóval vannak még lemaradásaim és nemcsak méretben.., de azt hiszem én soha nem leszek olyan igazán felnőtt..., ilyen is van :D). Ezt úgy értem, az emberben (asszonyban) kényszerűen kialakul némi felelősségtudat, meg ilyenek... :)
Kattints a kibontásához...

:)
 
A válaszadáshoz be kell jelentkezned vagy regisztrálnod kell.
Insta360 karácsonyi akció

Legújabb blogbejegyzések

CsamShop kendők

Back
Oldal tetejére