Nah én már elszakadtam 1 ideje...annyira nem volt jó otthon, én majd' 2 éve a párommal élek (aki 2 utcával lakik lejjebb a szüleimtől). Itt én vagyok az "asszony". Mindent tudok, kivétel a főzés. Ennek is megvan az okaViszont iszonyatosan társfüggő vok (sajnos!!!
), és eléggé megvisel.
Na ez megint más szituáció. Ezzel sajnos én is így vagyok, a párom nélkül én sem bírtam volna a távollétet. Amikor én koleszba mentem, akkor másfél éve voltam együtt egy sráccal, de már ellaposodott a dolog, úgyhogy jól jött a környezetváltozás. Nem jó dolog annyira függni a másik személytől, de átérzem a helyzeted, bár az utóbbi időben javuló tendenciát mutatok!:jo Egyébként jó kis próba ez nektek, legalább kiderül, hogy mi a helyzet az érzelmekkel. 400 km nem változtat semmit! Sőt, annál jobban meg fogjátok becsülni az együtt töltött időt, szóval előnyötök is származhat belőle, bár ezt most még nyilván nem érzékeled. Igaz nem vagyunk egyformák, de az én párkapcsolatom azóta normalizálódott, amióta kevesebbet találkozunk, teret engedünk egymásnak.
Próbáld lefogalalni magad, barátkozni, sportolj, töltsd tartalmasan az időd. Pasi nélkül is van élet! Ha ő az igazi, akkor a világ végére is elmehetsz, semmi nem fog változni. Mindig erre gondolj!
Sztem ez nem ilyen egyszerű:
love:
Nekem is a legtöbb idő fél év volt, amit egyedül töltöttem, mindig volt mellettem valaki. Én most Bayarda helyzetére gondoltam, akinek van párja, de most ritkán találkoznak a suli miatt.
