Tehát, nem allásinterjú előtt, hisz felvettek.
...
Akkor most beszálgessünk arról, ki mennyi pénzért hajlandó bármit is arrébb tenni, beülni a kocsijába és elmenni bárhová.
Ha nagyon kötözködni akarnék, akkor nem... az orvosi alkalmassági után lettél volna felvéve/bejelentve, ha ott is megfelelsz, addig max. előszerződésed lehetett... de ezt már csak a k*csögebbik énem mondatja velem, 8-9, multinál töltött év, meg némi HR-es rálátás okán
(Ahelyett, hogy simán beismerném, hogy benéztem, az orvosi alkalmasságis részen átsiklottam.
)
Megintcsak az eddigi multis tapasztalataim okán kérdezem (mert eddig 3-ból 3-nál ezzel találkoztam): egész véletlenül az interjú(ko)n arról nem esett szó, hogy a GE milyen formában támogatja a dolgozók bejárását? Azokon a helyeken, ahol eddig melóztam, volt céges buszjárat a 3 műszaknak (a mostani helyen a 8-16-ig dolgozóknak is van, igaz, csak egy vonalon), és/vagy kapott a dolgozó kedvezményes helyi/helyközi buszbérletet/vonatbérletet/benzinpénzt (ez utóbbit valóban csak a vidékiek). Bérelt munkaerő más kérdés, ők ritka, hogy megkapják ugyanazokat a juttatásokat, mint a saját állományú dolgozók, ellenben nem is az anyacég interjúztatja őket.
Hogy ki mennyi pénzért mit hova hajlandó? Helyzetfüggő... de én is úgy gondolom, hogy aki igazán érzi a súlyát, szüksége van a lóvéra, és hajlandó belátni, hogy adott esetben csak úgy tud változtatni a helyzetén, ha lejjebb ad az igényeiből, és bevállal "rangon aluli" melót, az adott esetben már minimálbérért is. Persze, lehet, hogy csak én élek már megint túlságosan a vadkeleten, és Pestiában belefér, hogy önérzeteskedjen az ember, mert nem lóg ki eléggé a s*gge a gatyából. Itt Szabolcsban, biztos, hogy nem egy, 3 műszakban dolgozó melós tenné össze a két kezét, ha kézhez kapná azt a 90-et.
De hogy mondjak konkrétabbat is: én pár évvel ezelőtt, mérnöki diplomával, 70ezerért "voltam hajlandó" munkanélküliség helyett "arrébb tenni" valamit. OK, azt aláírom, annyival könnyebb volt a helyzetem, hogy nem egy családot kellett belőle eltartanom, még a szüleimnél laktam, "csak" arra kellett, hogy ne vigye el a bank a motoromat, és netán még tankolni is tudjak bele néha. (Viszont, megintcsak szerény, senkitnemérdeklő véleményem szerint, minél több múlik az ember fizuján - család, gyerek, számlák, lakáshitel, akármi -, annál kevésbé engedheti meg magának a kib*szott nagy önérzetet, és egyre inkább az lesz a lényeges, hogy bármennyit, de hazavigyen. Önérzetért még sose adtak kenyeret a boltban...)
Más kérdés, hogy az első adandó alkalommal meg is pattantam jobb helyre, de abban az adott pillanatban sokkal jobb választásnak tűnt, mint segélyt várni otthon.