Ma először hiányzott, hogy nem foglalkoztatós vagyok, hanem csak adminisztrátor...
Bekerült a legeslegkedvencebb betegem, és nem hozhatom ki, hogy dumáljak vele. Igazából bemenni bemehetnék, de mit is keres egy "hülye irodista" a zárton? Olyat még a nővérek se értenek meg, hogy barátság egy schizofrén beteggel. Pedig ők a legjobbak! Szívemcsücske mind!
Pont kint álltam az ajtóban, mikor vitték EKG-ra, és tök cuki volt, megfogta a kezem, kérdezte, hogy vagyok, hogyhogy az irodában vagyok. Remélem gyorsan jobban lesz, és bejön beszélgetni. Még jobban remélem, hogy hamarosan annyira jól lesz, hogy írhatom a zárójelentését, és fest nekem gyönyörű képeket. Mert festőművész (nem ismert), és azokat a képeit imádom, amikor picit szét van csúszva. Az egyik képén, amit vettem, zöld az ég, és kék a fű... Vagy az "Ősrobbanás" című absztrakt képe, amit azzal adott át, hogy: "Az .... városi rögtönítélő bíróság ártatlannak találta, ezért ez a kép ajándék." Na, ez pont akkor volt, amikor állt a balhé bent a suli miatt, ki akartak rúgni. Ő erről nem tudhatott, mert akkor csak képet árulni jött be. Valahonnan mégis rögtön levágta, hogy gáz van, és a bíróságos rész is valami isteni sugallat lehetett, nem tudta, hova járok.