nadus
Gyalog
Köszönöm a bíztatást! Jól esik.
Régóta vágytam a jogsira, de mire motorunk lett én már babát vártam. Most már megnőtt a csibénk annyira, hogy belevágtam, a párom is rendes volt odaadta a motort, hogy azon tanulhassak. Levizsgáztam, meglett a papír-az ideiglenes, amivel már vezethettem- a rendes jogsi még meg sem jött, én elmentem egyedül a barátnőmhöz. Az udvarba kanyarodáskor megdobta egy nagy kő az első kereket és én elborítottam a gépet!
Alig tértem magamhoz, az első utamon! A párom kiborult, szemünk fénye eddig karcmentes volt. Na azóta se mentem a közelébe, a párom is ezen drukkol, hogy így is maradjon.
Úgy érzem ennyi volt a vezetés, ezentúl utas leszek!
Ezt érzem.
Régóta vágytam a jogsira, de mire motorunk lett én már babát vártam. Most már megnőtt a csibénk annyira, hogy belevágtam, a párom is rendes volt odaadta a motort, hogy azon tanulhassak. Levizsgáztam, meglett a papír-az ideiglenes, amivel már vezethettem- a rendes jogsi még meg sem jött, én elmentem egyedül a barátnőmhöz. Az udvarba kanyarodáskor megdobta egy nagy kő az első kereket és én elborítottam a gépet!
Alig tértem magamhoz, az első utamon! A párom kiborult, szemünk fénye eddig karcmentes volt. Na azóta se mentem a közelébe, a párom is ezen drukkol, hogy így is maradjon.
Úgy érzem ennyi volt a vezetés, ezentúl utas leszek!
Ezt érzem.
már nagyjából túl vagyok. Jellemző, hogy az utolsó napon kell vizsgáznom, az összes ismerős bulizik (különös tekintettel a szoba-és lakótársakra, nehogy már jó legyen nekem), holnap viszon senki nem lesz itt, aki velem ünnepeljen.. már, ha sikerül.
