Nálam már régen megváltoztak a motorosok. Bár előtte, a 2000-es évek elején is egészen mást jelentett a motoros, mint mondjuk a világháború környékén/után, amikor széles körben használták a motorokat fő közlekedési eszköznek a ripityára bombázott Európában vagy Japánban - mert autót nem engedhettek meg maguknak. Aztán szépen lassan drága hobbi lett, luxus, amit sarcolnak keményen. Most talán a kismotorok "visszatérnek" a köztudatba az energiaválság és a környezetvédelem nevében.
Amiről a cikk ír, az egy érdekes, másik vetülete a dolognak. Valahogy (külön kutatás vagy háttérismeret nélkül, tehát nem szentírás
) szerintem mindezeket a változásokat a "bőrdzsekis, szakállas, tetovált bikerek" képe valahogy úgy élte túl egy másik kontinensen (Amerikára gondolok), ahogy az erszényesek élték túl az északi őskontinensen a méhlepényesek elterjedését. Teljesen függetlenül tovább élt és fejlődött ez a kép, egész másképp, mint a háborútól legyalázott országokban. Sőt, az előbbi analógiát folytatva, ugyanez a kép beszivárgott a világ minden tájára, ahogy a(z erszényes) dél-amerikai illetőségű oposszum tette az északi oldalon
Fogalmam sincs, ennek mennyi köze van a valósághoz, de szerintem jól hangzik
A kép viszont jó, és kifejező, nem utolsó sorban pedig esztétikus. Morcos csopperesek, elkenődött, kamikaze szpídesek helyett/mellett itt a poszthumán (bocs, ez képzavar
) mindennapi, épeszű, felelős Új Motoros, amire_nem_is_számítottatok.
(Mikor közben nekem a XXI. századi motorosról nekem főleg a legalább 30-40-es kiborg túrázó jut eszembe (de simán lehet nyugdíjas is), GPS-szel, bluetooth kommunikációval, és némileg paradox módon felhajtható sisakban
Magam ezekből egyiket se használom, épp csak a harmincasság stimmel
)
Bocs az ámokfutásért