Ma reggel felborultam, álltó helyemben..., de most kivételesen nem magamtól, fellökött egy tolató autós.
Balrakanyarodó sávban mentem egy kombi autó után, csak nekünk volt zölt a lámpa, tehát nem kellett elengedni a szembejövőket, ők álltak, viszont szembe jobbra is kanyarodtak oda, ahova mi. A nő előttem ettől beszart és megállt még mielőtt átment volna a szembejövő sávokon... nem tudom mit várt... én meg voltam olyan hülye, hogy nem kerültem ki, hanem megálltam mögötte. Közben a szembe sávban elindultak az autók és bár a nő nem lógott ki az útra, gondolta hátratolat... - gondolom, mert így nem látta a lámpát..., de ott már álltak, szóval nem jutott volna annyira hátra..., de legalább nézett volna a tükörbe... Én meg ott álltam rajra készen egyesben és megint nem tudtam hirtelen dudálni.... már fel is boritott... pedig egy nagyot csaptam a hátuljára, mikor odaért...
Képzeljétek, olyan mérges lettem, hogy egyedül felemeltem a motorom... nem lett semmi baja, még a tükör sem tört el, csak feldőltem. Rögtön odajött egy másik motoros, mondta, inditsam be, segít, ha kell..., de beindult semmi baja. A nő meg ott sopánkodott, hogy jajj, jajj, nem látta, hogy ott vagyok és hogy adjon-e telefonszámot... Mondtam, hogy azért nem látta, mert nem nézte a tükröt és hova a jóégbe akart hátratolatni..., telefonszámot meg ne adjon mert nem fogom meghívni randevúra, inkább csak menjen a fenébe..., de közbe nézze a tükröket is...
Aztán felültem, kikerültem és elhúztam. Magam is meglepődtem magamon, mennyire mérges voltam és mennyire nem sajnálkoztam a nőn... én nem ilyen voltam, biztos a kortól van... Egyébként meg annyiban tényleg az én hibám volt, hogy mikor megállt, már átfutott az agyamon, hogy hülye, mért nem megy, így nem jut át..., na akkor kellett volta elhúzni mellette, nem jókislányként megállni mögötte...
végül is az a baj, hogy a hülye, mindenütt hülye... 
pedig reggel úgy éreztem, hogy a nő egész hétre beállította a vérnyomásomat... 
