Zöld Piszok
A CsaM legzöldebb segge
Persze itt most nem arról van szó, hogy ki mennyire bátor vagy vagány hanem arról, hogy ki miként érzi magát motoron!
Itt Kill és én most nem számítunk!
Csak azok véleményére vagyok kíváncsi akik vagy még kezdők vagy még úgy gondolják, hogy nem elég magabiztosak!
Illetve azok is nyugodtan írhatnak akik már nem kezdők, tapasztalatot, jótanácsot, egyebet!
Azért is kell erről beszélni mert a közelmúltban szokás lett megint az eltaknyolás ami lelki (pszichés) okokra vezethető vissza!
Tehát ezeket a dolgokat meg kéne beszélni mert okos ember a más kárából tanul!
(arról, hogy Moncsi normális-e most nem indítok szavazást)
Egyszerre többre is lehet szavazni!
Itt Kill és én most nem számítunk!
Csak azok véleményére vagyok kíváncsi akik vagy még kezdők vagy még úgy gondolják, hogy nem elég magabiztosak!
Illetve azok is nyugodtan írhatnak akik már nem kezdők, tapasztalatot, jótanácsot, egyebet!
Azért is kell erről beszélni mert a közelmúltban szokás lett megint az eltaknyolás ami lelki (pszichés) okokra vezethető vissza!
Tehát ezeket a dolgokat meg kéne beszélni mert okos ember a más kárából tanul!
(arról, hogy Moncsi normális-e most nem indítok szavazást
)Egyszerre többre is lehet szavazni!
Én még mindíg zöld fülű kezdőnek érzem magam. Néha izgulok indulás előtt, de ahogy el indulok meg szünik minden. Kényelmes tempómba megyek ami meg nyugtat engem. Már annyira bátorka vagyok néha hogy túránál rá pillantok a tájra. Előzgetek a városba. De 1-1 hibánál azért el godolkodom... Ej ej löksi azért figyelj jobban ezt a és ezt a hibát még korigálni kell.
Ha majd lesz, eleinte biztos agyon fogom aggódni magam, hogy már biztos el is felejtettem mindent. De szerintem gyorsan bele fogok jönni, és csak az élvezet marad. De ez a nagyon távoli jövő zenéje.
Ráadásul mióta lajháromat lecseréltem egy sokkal jobb pasira, motorozni sem nagyon visz el senki, mert az újnak a legnagyobb hiánya, hogy nincs motorja
És vagyok is ország úton
, egyre jobban megy ez, aztán átcsüccsentem egy nagyobb motorra, azzal is mentem kis híján 10ezer kilométert, és akkorát estem, hogy fél pest arról mesélt. Persze esett az eső, meg sok minden, de a lényeg, hogy leszoktam róla, hogy négyszer megnézem mit csinál kedves autós pajti. És aztán csak néztem, mi maradt a gyönyörűszép motorkámból. Aztán egy hónap múlva a kisebb mocit is kiütötték alólam ( igaz mire ezt az autót észrevettem addigra rég mindegy volt ). Na azóta újra figyelem autós kispajtásokat, és igyekszem nem engedni a paráimnak. De ugyanúgy szinte minden nap motorozom ! 
