Boldog Új jon mindenki ahogy tud, bort, búzát, békességet és legalább egy lottó főnyereményt mindenkinek!
Na ki hogy áll a karácsonyi készülődéssel? Be kell valljam, én le vagyok maradva... lassan már webáruházból sem tudom beszerezni a maradék cuccost... Mondjuk ilyenkor jön a való világ: el kell menni vásárolni.
Szeretném, ha el se kezdődne. Anyám kiakadt, hogy mi CSAK szentestén vagyunk náluk, és másnap már megyünk anyósjelöltékhez... Mert hogy nem is leszek itthon ünnepekkor. Debakker, ott van egy lány is, és annak is van egy pasija, akinek meg szülei és oda is el kell menni. Hogy mindenki mindenhol legyen, így tudtok megoldani. Áh, már megint csak a balhé fog menni és én leszek a rohadék szemétláda..........
Óh, hát szerintem az egy magyar tradició, hogy karácsony nincs veszekedés nélkül... Nálunk azóta nincs balhé, mióta anyámat kerülöm mint a tüzet. Idén lesz udvarias karisms, oszt jól van. Nemrég beszélgettünk 6 év után... szikrát nem változott, sőt, szerintem romlott. Viszont megy Izraelbe karácsonyozni, önkéntesként szóval nem lesz gond. Anno azt írtam, hogy sitten lenne a helye a Mama miatt, de úgy tűnik az élet intézi a dolgot. Az izraeli hadseregnél önkénteskedik, ahol kb olyan a rendszer mintha sitten lenne.... Érdekes a tudatalatti...
Jah, és még senkinek nem vettem semmit, és még lövésem sincs, hogy mit kéne... Olyan szinten máshol vagyok, hogy az gyalázat....
Ó, anyám karácsonyi szokásairól tudnék én is mesélni. Fősulis koromban inkább maradtam a töküres koliban, tavaly apám "véletlenül" szívrohamot kapott 24én és a kórházban karácsonyozott. (Persze ezért is én voltam a hibás, azóta hívják nálunk a krumplisalátát szívroham-salátának.)
"Nincs karácsony anyám nélkül" Avagy miért hittem azt, hogy ha elköltözöm, jobbak lesznek a karácsonyok? Tavaly ugye a kórházba hajszolta apámat (gondolom addig mondta neki, hogy milyen szemetek a gyerekei, meg lenyomta a szokásos karácsonyi "berúgok, lefekszek oszt mindenki dögöljön meg" jellegű műsorát, amíg apám inkább kórházba vonult a csinos nővérkék közé), de idén sem úszom ám meg! Megpedzegette a nagyimnak, hogy lassan illene visszafizetnem azt a pénzt, amit a taníttatásomra költött. Egyelőre még csak a fősuli szerepel a repertoárban (mellesleg állami finanszírozásúra jártam), de szerintem hamar beleveszi a gimit és az általános iskolát is. Sőt! Miért állnánk meg itt! Elvégre születésem óta rengeteg pénzbe kerültem, az a sok pelenka, a karácsoyni ajándékok, az a rengeteg kaja... Sőt, menjünk vissza korábbra! A terhesvitaminok, a szülészorvosnak adott boríték... Ha kiszámolja, én esküszöm kifizetem neki. Részletekben. Mondjuk havi 5 forintot törlesztve...
Jah, és egy frappáns válasz egyébként, ha anyád mégis bátorkodna előhozakodni a témával: Nem én tettem szét a lábam anno hogy meg tudjak születni, időben kellett volna gondolkoznod....
Kérlek, ne méltasd a nagymamám szellemi képességeit anélkül, hogy ismernéd. Okos asszony ő, anyámat pedig rendszeresen kibeszéljük egymás közt, nincs ebben semmi újdonság.
