Valaki hisz abban, hogy az álmoknak van jelentésük...?
Tudom, ez a történet hihetetlen lesz, amit most elmondok, de megtörtént...
Volt egy fekete-oroszkék beütésű (ezüstös szőrű) gyönyörű cicám. Egy nagyon szoros kapcsolat alakult ki közöttünk, még felnőttként is sokat ökörködtem vele, pl egymást kergettük a lakásban és igyekeztünk elbújni és a másikat megijeszteni
Ez oda-vissza működött, rendszerint hátulról a nyakamba vetette magát
Sokszor váratlanul rám ugrott, ha azt akarta, hogy törődjek vele, de sosem karmolt meg, tudta, hogy elkapom, ezen egyébként mindenki ki volt akadva, ilyenkor rámfeküdt, a két első mancsával megfogta a vállaimat és a nóziját bedugta a nyakamhoz
és úgy aludt. Tvt is nézett
közvetlen közelről is, meg a kanapéról órákig
, pedig valahol azt hallottam, hogy nem érzékelik...pedig ő egyértelműen nézte a filmeket
Amikor szült, csak nekem engedte, hogy segítsek és amikor valami bajom volt odajött az ölembe, csak mereven nézett a szemembe és halkan dorombolt... Meg még egy csomó dolgot tudnék mesélni, de az a lényeg, hogy egyszer csak eltűnt...anyámmal húztuk a strigulákat a naptárba...eltelt 10 nap, úgy gondoltuk már nem fog hazajönni. Aztán éjjel azt álmodtam, hogy az ágyamban tanulok (még középiskolás voltam) és a kishúgom rohan be a szobába, hogy hazajött a Cinka, de nagyon koszos, beszaladt a szekrény alá és nem akar kijönni, nagyon fél...én meg mondtam neki, hogy biztos nem ő az, sajnos ő már valószínűleg nem is fog hazajönni...de erőszakoskodott és a végén kimentem...és ott volt a szekrény alatt... Most jön az amit nem fogtok elhinni, másnap pontosan ugyanez megtörtént...kimentem, szerencsétlen állat ott volt a szekrény alatt...mereven nézett rám, de nem akart előjönni...szóltam a többieknek, hogy menjenek messzebb, mert éreztem, hogy valami nem stimmel...akkor kijött és iszonyú sírásba kezdett, le volt soványodva, tiszta kosz és pókháló volt, bűzlött és az egyik lábfeje teljesen össze volt roncsolódva....valahol megkínozták, de ezt nem részletezném. Potyogtak a könnyeim és csak fogtam a kezemben, kérlelve nézett rám és szerencsételnnek iszonyú fájdalmai voltak, de nyugodtan hagyta, hogy kitisztítsam a sebét és bekötöztem, nagy nehezen megetettem..de látszott rajta, hogy elvesztette a bizalmát az emberek iránt, még irántam is, mert egész más lett utána. De mindegy, az álom volt a lényeg, csak mert mostanában is elég durvákat sikerül produkálnom, de ha lehetne inkább nem álmodnék...
mondjuk, ha jól emlékszem ez volt az egyetlen olyan alkalom, ahol valamit előre megálmodtam...ráadásul majdnem pontosan ugyanúgy történt másnap minden...