Nem tudom mi abban az érzelmi zsarolàs, ha a pàros egyik fele véleményt alkot egy kettejüket érintõ dologról... Nem tudom Babu, Neked hogyan àllna a szàjad széle, ha teszem azt Kriszt nem kōtné helyhez a melója és mondaná, szia kisszivem én most lepattanok félévre csak úgy kalandvàgyból a vilàg túlfelére azt' majd gyövök'.... És valaki a nemtetszésed kifejezését érzelmi zsarolàsnak titulàlnà...
Nem igazán opció ez most nálunk. De ha menni akarna valószínűleg mennék vele, vagy ha nem tudnék/akanrék menni vissza nem tartanám. Amúgy sem egy olyan ember, de szerintem nem is egészséges az ha valakit visszatartanak, mikor mehetnéke van. Hosszú távon tuti konfliktusokat szül. Egy stabil kapcsolatban nem okozhatna gondot fél év különlét. Ha meg igen, akkor talán jobb is, ha minél előbb. De Minával értek egyet, hogy 70 évesen már bánkódhat, hogy miért nem tette meg. És inkább most még fiatalon, gyerek nélkül, mint gyerekkel és egy félrecsúszott kapcsolattal. Szerintem. Az érzelmi zsarolás alatt azt értettem, hogy ne menj szükségem van rád, de én meg nem akarok veled tartani. Persze nem ismerem a körülményeket, csak birge írására válaszoltam, reagáltam.
Hááát...fél év szigorú különlét az kemény, de azt gondolom még egy-két hónap belefér. De ha van a félévben azért havonta-kéthavonta láthatás, az könnyít a rendszeren sokat. De láttam már olyan házasságot, ahol apu London és Miskolc között ingázott kb kéthavonta, és két évig bírták, aztán apu hazaköltözött, mert rájött, hogy látni akarja ahogy a gyerekei nőnek... még amíg lehet. Meg láttam olyat is, hogy a legjobb barátném kiment, úgy volt hogy a férje utána megy (8 év együttélés+2 év házasság már volt akkor), aztán másfél év múlva beadták a válópert, mert a srác rájött, hogy mégse akar kimenni... Aztán ott a Pásztor Anna, 20 éve van együtt a pasijával, úgy hogy éveket élt odakint (közben szakítottak), aztán amikor hazajött ott folytatták, ahol abbahagyták. Most már két totyogójuk van. Anya kitombolta magát a nagyvilágban, most meg már azon filózik, hogy legyen-e harmadik közös törpéjük... Nincs aranyszabály és tuti recept.
Akkor is mindenképp gyerek előtt iktatnám be a csavargást... A múltkor beszéltem valakivel, aki épp jött Floridából, aztán még aznap átugrott Londonba, utána megint vissza, és megemlítettem, hogy de jó, hogy így utazgat a világban. Mondta, hogy utazgassak én is. Én meg, hogy két gyerekkel hogy? Erre ő, hogy majd mond nekem olyan bizniszt, hogy két gyerekkel is utazgathatok. Végül nem kaptam meg az emailt amit ígért, úgyhogy már sosem fog kiderülni, mi lett volna az a nagy biznisz, de az fel sem merült benne, hogy számomra nem a két gyerek az akadály, hanem az óvoda, iskola pl., meg úgy általában a gyereknevelés. Lehet, hogy én bírnám az utazást a két gyerekkel, de a gyerekeknek tök fontos a stabilitás, a rendszer, a barátok... szóval nem rángatnám őket időzónákon át úgy, hogy közben ahogy hazaér az oviból már az ovistársait reklamálja, hogy hívjuk át őket. Ja, az unokatesóm, aki Olaszországban él, évente kb. 3-4 szer jön haza a három gyerekkel. A gyerekek tök rosszul alszanak, napokig azt sem tudják hol vannak, pedig ott nincs 6 óra eltolódás sem.
Voltál te Floridában 2 gyerekkel BTW birgének szerintem ez az első gondolata, hogy addig utazzon, amíg nem akar szülni
Na ja, vagy még a törpék előtt, vagy amikor már fölnőtten nagyok, akkor könnyebb mozognia egy anyának... Nana, valszeg a haverod rájött, hogy elég kevés az a munkáltató aki plusz két gyerek utazását szponzorálná... Bár van egy távoli ismerősöm, az világát nem tudja hogy mikor hová kell mennie annyi fel utazik, mert elég speckó a szakmája, konkrétan óriásturbinákat hangol. Vannak még ketten vagy hárman ezen a Föld nevű bolygón akik ezzel foglalkoznak, 30 év rutinnal már bizonyított, hogy még Szibériába is érte mennének ha épp onnan kell átcsalni egy olyan géphez, amelyiknek az óránkénti állása kb másfél millió dollárba kerül... Olyankor már egy vagy két repjegy ára meg a taxiköltség eltörpül...
Én azt gondolom errõl, hogy ha nem volna égetõen fontos, hogy menjek, akkor bizony megfontolnàm itthagyjam-e a pàromat, akit ideköt a melòja stb... És nincs feltétlen módja velem jönni. Ha magam vagyok azt csinàlom amit úri kedvem tart, de ha van együttélõs komoly párom, akkor ha tetszik, ha nem kell olyat is vàllalnom ami nem tetszik annyira, magyarán nem tehetem amit úri kedvem diktál... Nem török pálcàt senki felett, de ez így működik..
Még egy rövid gondolat erejéig... Ha a màsik felem elõmenetelét (tanulás, meló) segìtené a külföldezés, akkor támogatnàm ės úgy volnék vele áthidaljuk, kibírjuk a megpróbàltatàst. De, ha csak a kalandvágy mozgatná, az kurva szarul esne, mert a kalandot elém helyezte... Nyilván nem tudom mi a helyzet birgééknél, ez csak a saját gondolatmenetem, a saját életemre.
Részemről, annak idején a pesti életemet többek között azért hagytam ott, mert elég lett az itt-ott üzembe helyezős cigányéletből... Tanulni sokat tanultam belőle, ha azt akkor nem csináltam volna, most nem lennék ott, ahol, és nem is ez volt a döntő érv, de benne volt. Pedig épp egyedül is voltam... Komoly kapcsolatban meg max. kósza gondolatként merült fel akár a külföldi meló is, mert úgy voltam mindig vele, hogy nem azért vagyunk együtt, hogy napokig-hetekig ne lássuk egymást. Van olyan évfolyamtársam, aki azóta is csinálja, turbina vezérlőrendszerek kezelőit tanítja be világszerte... neki bejött, de ne kérdezzétek, van-e itthon "állandó csaja"... Persze, mindenki máshogy van összerakva, kényszerhelyzetek is vannak, meg áthidalható távolságok is. Európán belül már nem igazán "ügy" utazgatni, meg hazaugrani, amikor pl. egy London-Bp, vagy Koppenhága-Bp járat gyorsabb, mint utána Ferihegyről Debrecenbe érni pályán. De azért egy tengerentúl már nem az a kategória, ahonnan csak úgy hazaugrik az ember egy napra, mert "olyanja van"...
Debakker, nyaralni volt, nem egyszercsak felcuccolt, hogy mostantól akkor onnan nyomja a netes bizniszt, holnapután meg továbbáll Johannesburgba...
Asszem a volt osztalytarsam apja is ezt csinalja, es tavaly vagy 2 eve volt, hogy talan Pakisztanbol, vagy egyik haborus orszagbol ki kellett menekiteni, mert ahol dolgozott, megtamadtak a helyet es tobb hetig ott ragadtak. A TEK-esek menekitettek ki oket meg katonak... Durva volt ezt a felesegetol hallgatni... De a ferj hordja haza a sok sok milliot es amugy soha nincs itthon. Emlekszem, amikor egyszer a fia jott be az osztalyba, PSP-vel a kezeben. Akkor meg Magyarorszagon nem lehetett kapni. Az apja amerikabol hozta neki. De ennyi is volt a kapcsolatuk. Draga ajandekok es mai napig igy mukodik... Azert nem irigylem. Pedig nalunk se sokkal massabb, bar en minden nap talalkozok a szuleimmel.
(Kezd elkanyarodni nagyon a téma, és már napok óta gondolkodom, melyik másik témába csoportosítsam át a bejegyzésket...) Az más kérdés, hogy ki hogy tudja kifejezni a szeretetét. Mindenkinek más a szeretetnyelve. Ezek vannak: Elismerő szavak Minőségi idő Ajándékozás Szívességek Testi érintés Függ attól, hogy mit tanult, ő mit kapott a szüleitől... ezért nm lehet rájuk haragudni. És gondolom van olyan kapcsolat, ahol bőven elég az, hogy apa tolja haza a pénzt, és kéthavonta rajtaütés-szerűen megjelenik. Mondjuk a gyerekek nem tudom, hogy bírják. Tegnap pont néztük A boldogság nyobán c. Will Smith filmet, amiben az anyuka lép le és hagyja ott a kb. 5 éves kisfiát, és arról beszélgettünk az urammal, hogy hogy tudja ezt valaki megtenni. Főleg egy anya. A film alapján ráadásul nem is volt olyan túl nagy a probléma... Hogy bírja ki,hogy nem látja felnőni, hogy nem tud hozzá odabújni. Ráadásul imádom most ezt a korukat... Lőrinc 4,5, Lenke 2,5 és annyira cukik, hogy minden nap beszarunk rajtuk, meg szét röhögjük magunkat. Hogy bírja ki valaki, hogy egy külföldi munka miatt nem látja a gyerekeit minden nap, nem olvas nekik mesét, nem megy velük bringázni, és nem nézi végig, ahogy napró napra egyre ügyesebbek, okosabbak... Nincs az a pénz, ami miatt ez megérné.
A csontsűrűségmérős? Láttuk mi is egy hete. Elég durva film. És based on a trues story, az még durvább...
Ez nem vicces, de közérdekű: http://soros.dcleaks.com/ Kb arról szól, hogy loptak adatokat Soros szervereiről, itt közzétették és van néhány infó arról, hogy a zavarosban szeret az öreg halászni, meg országok szintjén shortolni... Hát én nem tudom... valahogy nem tudom elképzelni, hogy az az ember, aki a fontot, 65 millió ember fizetőeszközét (kvázi sorsát) képes volt megbillenteni a saját maga hasznának javára, hogy az bárminemű jóindulattal vagy tiszta szándékkal támogatna civil szervezeteket.... De hát a kutya se fogja venni a fáradtságot hogy ezeket lefordítsa és végigolvassa, viszont a "civil szervezetekkel" való tüntizés és fesztiválkultúra már lassan kezd menő lenni...
A fontos dolgok miatt meg senki nem tüntet. Pontosabban azok, akiknek tényleg bajuk van, érdekes módon kussolnak és csinálják a dolgukat.
