Akkor most történelmi pillanat, saját magam által kreált kajaélményt fogok megosztani a főzős topicban.
Az úgy kezdődött, hogy szobatársam és bölsciscsportnénim szokott otthonról hozni sonkás palacsintát, ami azt jelenti feléjük, hogy a két fő komponenst összezúzzák apró darabokra, majd mi teszünk rá tejfölt és lelkesen behabzsoljuk (rendszerint filmnézés közben a hordozóedényből ketten, hogy ne kelljen annyit mosogatni, de ez most nem tartozik a tárgyhoz.)
Szóval eszembe jutott, hogy de jó lenne enni ilyet, megkívántam, na. Szintén nem fontos, de érdekes adalék, hogy amikor ezt msnen közöltem bölcsiscsoportnénivel, közölte, hogy anyukája épp most csinál ilyet.
Pár órával később kicaplattam a hűtőhőz, mert nagyim hozott nekem palacsintát pár napja, és még van belőle, mákkal majd jól megeszem, de aztán láttam, hogy van ott sajt, meg tejföl, meg szalámi, gondoltam kis módosítással eszem sonkás palacsintát.
Tanulság: Soha de soha ne csinálj sonkás palacsintát nemszeretemszalámiból és ÉDES palacsintatésztából.
Felhívtam a lajhárt, hogy ha már úgyis erre tart, hozzon egy hamburgert....
Update: a lajhár megette, pedig utálja a tejfölt. Vagy jót "főztem" vagy csak az önbescülésemet akarja javítani...