Én félek rajta, mikor majd motorommal megyek haza, tuti hogy én azt a felüljárót kikerülöm. És ha minden jól alakúl agusztustól már az új hídon keresztül megyünk a szüleimhez palotára
...nekem a para, hogy kanyarban ráfutok valamire amin el tudok csúszni....na meg az autósok, ill. a vadállatok.
Para? Hát én a 2oldalról érkező figyelmetlen, ráhúzós teherautóktól félek, a női sofőrőktől és a kijárt, barázdás(menetirány szerinti) utaktól. Meg néha a szörnyektől az ágy alatt . ....de csak azért mert tudom, hogy a szekrényben már nincsnek....mármint szörnyek(átköltöztek az ágy alá mind).
Én sem motorozom egyelőre, és mindentől félek. Valamiért a haveri kör imád horrorisztikus motoros balesetekkel szórakoztatni, lehetőleg plasztikusan elmesélve a végeredményt. Remélem, ez a para egyszer elmúlik, mert ettől függetlenül imádom ezt a motorozásdolgot Ha vezethetek néha, tényleg úgy érzem, hogy a motor a testem meghosszabbítása
Drágáim: a nagy okos, szőrös vadaktól nem érdemes félni. Azokkal meg kell ismerkedni. A traumatológián pedig tök helyes, fiatal jóképű dokik vannak mostanság. Ha ez vígasztal valakit. Az enyém is volt vagy 30éves, szőke, magas, jóképű, kigyúrt és még táviratot is küldött utánam, amikor nem jelentem meg kontrollon. Hűűűű, ha tudta volna, hogy éppen egy tök jó csajon bambultam be vezetés közben, amikor eldobtam a mocit....lehet még szivecskéket is rajzolt volna a gipszemre.