Múltkor filózgattam, hogy miként lehetne rávenni széthullott (fáradt, túlhajszolt, agyilag lemerült) utast arra, hogy kicsit összeszedettebben üljön mögöttem. Kitaláltam neki egy motoros fogadalmat, melyet motorozás előtt, mélyen egymás szemébe nézve elismétlünk:
Én, ....x .....y fogadom, hogy jó útitársad leszek.
A kanyarban veled dőlők, a lábam soha le nem teszem.
Együtt szívjuk az út porát, testünk a motorral egybeforr,
ITT és MOST az utat élvezni fogom, és rád vigyázni fogok.
Én, ....x .....y fogadom, hogy jó útitársad leszek.
A kanyarban veled dőlők, a lábam soha le nem teszem.
Együtt szívjuk az út porát, testünk a motorral egybeforr,
ITT és MOST az utat élvezni fogom, és rád vigyázni fogok.
