Szóval az van, hogy elköltöztünk és most egy hosszú-hosszú bekötőúton érni el a város civilizáltabb felét.
Oké, hivatalosan nem bekötőút, de én annak nevezem, senki ne kötekedjen.
Ezen az úton lehet száguldozni (ha a forgalom is engedi) előzgetni (szerencsés csillagállás esetén), és van néhány kisebb kanyar, ami Hajós szemében még egyenes, de nekem korábban kihívást jelentett.
Mióta nagyjából megismertem az utat, elkezdtem bátrabb lenni és felfedeztem a spanyolviaszt: eddig folyton azon görcsöltem, hogy akkor most a kanyarban kuplungolunk vagy nem, fékezünk vagy nem és hogyan kell bedönteni a motort, pedig azt hiszem, nem is ez számít igazán.
Nálam legalábbis sokkal nagyobb súlya van annak, hogy hova nézek.
Oké tudom, a vezetéstechnikai tréningeken meg a közös beszélgetéseken már ezerszer elmondták, de az nem ugyanaz, mint amikor belemész egy kanyarba és _véletlenül_ nem az aszfaltot bámulod hülyén, hanem magadtól elkezdesz előrébb nézni.
És voilá, a motor magától dőlni kezd. Elmúlik minden görcs.
Oké, a technikám még nem tökéletes, néha még így is lassú vagyok, de legalább már sejtem a lényeget és innentől már gyakorlat teszi az esztert, ugye.
(A dinamikusabb motorozás eredményeképp a Sárkánnyuszi étvágya is jelentősen megnőtt, úgyhogy Alvaro kezdhetsz tippeket adni, hogy spóroljunk a benzinnel, mert ilyen fogyasztás mellett nem marad pénzem saját magam etetésére)
Oké, hivatalosan nem bekötőút, de én annak nevezem, senki ne kötekedjen.
Ezen az úton lehet száguldozni (ha a forgalom is engedi) előzgetni (szerencsés csillagállás esetén), és van néhány kisebb kanyar, ami Hajós szemében még egyenes, de nekem korábban kihívást jelentett.
Mióta nagyjából megismertem az utat, elkezdtem bátrabb lenni és felfedeztem a spanyolviaszt: eddig folyton azon görcsöltem, hogy akkor most a kanyarban kuplungolunk vagy nem, fékezünk vagy nem és hogyan kell bedönteni a motort, pedig azt hiszem, nem is ez számít igazán.
Nálam legalábbis sokkal nagyobb súlya van annak, hogy hova nézek.
Oké tudom, a vezetéstechnikai tréningeken meg a közös beszélgetéseken már ezerszer elmondták, de az nem ugyanaz, mint amikor belemész egy kanyarba és _véletlenül_ nem az aszfaltot bámulod hülyén, hanem magadtól elkezdesz előrébb nézni.
És voilá, a motor magától dőlni kezd. Elmúlik minden görcs.
Oké, a technikám még nem tökéletes, néha még így is lassú vagyok, de legalább már sejtem a lényeget és innentől már gyakorlat teszi az esztert, ugye.
(A dinamikusabb motorozás eredményeképp a Sárkánnyuszi étvágya is jelentősen megnőtt, úgyhogy Alvaro kezdhetsz tippeket adni, hogy spóroljunk a benzinnel, mert ilyen fogyasztás mellett nem marad pénzem saját magam etetésére)