Ketyeg az óra, lassan egy hónapja már, hogy megejtettük a tavaly szeptemberben először kiötletelt magyarországi motoros szabadságunkat. Vagy legalábbis, amikor elindultunk.
Tehát május utolsó szombatján, szigorúan terv szerint (elvtársak) reggel 8 előtt startoltunk a két Tourerrel + az autónkkal (megtöltve csomaggal + a két hölgyeménnyel) innen Kölnből, hogy elinduljunk régóta megböjtölt pihenőnkre.
Első állomásunk Bingen volt, ahol a csapat 5., illegális tagja csatlakozott be. Illegális, mivel ő eddigre már nem volt prospekt. Ez meg, ugye, a "Prospect-Tour nach Ungarn"... Nos, KV x 2, + némi nikotin után az ő csomagja is eltűnt a Grandeur meggyőző csomagterében, hogy aztán tovább csattogjunk lefelé a 6-oson a Hockenheimring pihenőig, ahol felmertük csapatunk utolsó tagját, és egyben csaptunk egy reggelit is, bár ekkor már inkább dél körül jártunk.
A hosszú hétvége kellemesen üres autópályákat eredményezett általában, de épp itt a Ringnél valami futam volt, mert a hétvége egyetlen komolyabb torlódását itt szenvedtük el.
Az első napi szállás ekkor még jócskán arrébb volt, Neuhaus am Inn településén, de időben elég jól álltunk, még úgy is, hogy minden ~100 km-nél cigiszünet, és minden másodiknál egyben tankolás is esett. Nem húztuk neki nagyon, mert egyrészt alkalom szülte RC mivoltomban igyekeztem a csapatot egyben tartani, másrészt a Bismarck 120-as tempó felett komoly étvággyal fogyaszt az olajból is a benzin mellé (a 3500 km-en kb egy litert kellett rátöltenem). Vittem ugyan 4 l tartalékot, de minek húzzam a bajuszát, ha nem muszáj?...
Tehát a szombat szinte teljesen eseménytelenül telt, ami pályás vonulásnál végülis inkább jó, mint rossz hír. De azért az utolsó megállónknál, vagy utána valamit benéztem. Mert kicsit hosszabb lett a szünet, szivatóval kellett indítanom, és nem sokkal utána jött egy igen hosszú útépítés, ahol 4-be is vissza kellett kapcsolnom, méghozzá jó hosszan. Vagy a szivatót felejtettem el, vagy a gangot, de 2 km-rel a szállás előtt így jártam:
Csatolás megtekintése 18661
Ekkor még jött a navi vs frissen épülő környék csatája, így erre a 2 km-re ráment simán másfél óránk. A szállásnál szembe jött a kérdés, mit és hol tudunk enni, amire a választ már osztrák oldalon, éjjel fél 12-kor kaptuk meg...
Online-Motelben reggeli sincs, így vasárnap egy darabig kerültük a pályát, hogy út közben találjunk valami megfelelő helyet, ami annyira nem volt sikeres mutatvány, hogy 3 helyre is lefordultunk az útról, hogy a korona-intézkedések által kivégzett vendéglátó egységeket találjunk csak.
Benzinkút lett a dologból végül, ahol azért láthattunk valami szépet is:
Csatolás megtekintése 18662
Csatolás megtekintése 18663
Ausztrián azonban ezután úgy húztunk végig, mintha muszáj lenne, hogy mielőbb Kőszegre érjünk. Talán emlékeznek rá páran, múlt évben már említettem, hogy ott egy kellemes helyet sikerült találnom, lőttem akkor pár képet is. Most elvittem ide a csapatot, hogy itt legyen az első komolyabb állomásunk, mert a konyha ár-érték aránya kimondottan dícséretre méltó, még magyar zsebnek is.
Csatolás megtekintése 18667
Csatolás megtekintése 18668
Sikerült is jól elmúlatni az időt, mire ráeszméltünk, hogy azért Vonyarcvashegy még kicsivel arrébb van, és ideje indulni. Tény, hogy a srácok döbbenten regisztrálták a látványt: a tér (itt jobbra lenne a motoroktól) tele a padokon ülő, sétáló, fagylaltozó stb. emberekkel, török, arab a láthatáron nincs, teljes a nyugalom és az idill... Nem túl rejtett irigységet észleltem az efeletti beszélgetésükben, és azt kell mondjam, igazuk van. Itt kell élni valamelyik nagyobb városban, hogy megértsd, miért érzik ma már a németek nálunk jobban magukat. Nem okvetlenül csak az árak miatt. Egyik társunk börtönőrként dolgozik, pontosan tudta, miről beszél.
Eztán tehát irány a Balaton, azt hiszem, egy adagot még az M86?-oson tempóztunk, hogy ne érjünk túl későn.
Nem sokkal Sümeg után már folyamatosan nedves aszfalton gurultunk, a nyomvályúban álló víz, az ázott erdő illata egyaránt azt árulták el, hogy alig pár perccel előttünk vonult el valami kiadós zuhatag, de talán 2-3 percig kaptunk egy kiadós zuhanyt mi is. Na, ezután kellett kiállnom egy cigire, pedig már csak 12 km volt a házig. Mert estére megint akadt némi izgulni való: szemből valaki még úgy döntött, hogy az az előzés még belefér. A több centi mély vízben, nyomvályúban majdnem vészfékezni + kikerülni, miközben alig látsz át a két vizes plexin, nem igazán a legjobb görcsoldó jógagyakorlat, szerintem a kezem a kormányvég és a kocsi ajtaja közt nem fért volna el... De a tükörből láttam, mögöttem a kolléga 40 méterre még szintén hasonló gyakorlatokra kényszerül, a gyökér az Astra kombival nem aprózta el...
De aztán végül odaértünk, és... hát, nem igazán voltunk mi erre felkészülve...
Csatolás megtekintése 18669
Csatolás megtekintése 18670
Legyen elég annyi, hogy vendéglátónk valamikor napközben ablakot nyitott, hogy szellőzzön az épület, ami önmagában még jó ötlet is lenne, de úgy is felejtette, a szúnyoghálót azonban nem húzta be. Cserébe égve felejtette a villanyt... Az irgalmatlan emelkedőkön, a többmázsás vasakkal + csomagokkal küzdve hamar felfedeztek maguknak minket a kis dögök, és szerintem még a déli partról is hívták pár haverjukat. A lakásba lépve pedig, mintha vámpírok fészkét bolygattuk volna meg... Volna még mit "mesélni" erről, mert másnap estétől már börtönőr kollégánk ki is költözött, de ez itt most nem panaszrovat, így elég annyi: a leparkolás-becuccolás-lepihenés bőven kalandosabb volt, mint a vasárnapi út maga...
Tehát május utolsó szombatján, szigorúan terv szerint (elvtársak) reggel 8 előtt startoltunk a két Tourerrel + az autónkkal (megtöltve csomaggal + a két hölgyeménnyel) innen Kölnből, hogy elinduljunk régóta megböjtölt pihenőnkre.
Első állomásunk Bingen volt, ahol a csapat 5., illegális tagja csatlakozott be. Illegális, mivel ő eddigre már nem volt prospekt. Ez meg, ugye, a "Prospect-Tour nach Ungarn"... Nos, KV x 2, + némi nikotin után az ő csomagja is eltűnt a Grandeur meggyőző csomagterében, hogy aztán tovább csattogjunk lefelé a 6-oson a Hockenheimring pihenőig, ahol felmertük csapatunk utolsó tagját, és egyben csaptunk egy reggelit is, bár ekkor már inkább dél körül jártunk.
A hosszú hétvége kellemesen üres autópályákat eredményezett általában, de épp itt a Ringnél valami futam volt, mert a hétvége egyetlen komolyabb torlódását itt szenvedtük el.
Az első napi szállás ekkor még jócskán arrébb volt, Neuhaus am Inn településén, de időben elég jól álltunk, még úgy is, hogy minden ~100 km-nél cigiszünet, és minden másodiknál egyben tankolás is esett. Nem húztuk neki nagyon, mert egyrészt alkalom szülte RC mivoltomban igyekeztem a csapatot egyben tartani, másrészt a Bismarck 120-as tempó felett komoly étvággyal fogyaszt az olajból is a benzin mellé (a 3500 km-en kb egy litert kellett rátöltenem). Vittem ugyan 4 l tartalékot, de minek húzzam a bajuszát, ha nem muszáj?...
Tehát a szombat szinte teljesen eseménytelenül telt, ami pályás vonulásnál végülis inkább jó, mint rossz hír. De azért az utolsó megállónknál, vagy utána valamit benéztem. Mert kicsit hosszabb lett a szünet, szivatóval kellett indítanom, és nem sokkal utána jött egy igen hosszú útépítés, ahol 4-be is vissza kellett kapcsolnom, méghozzá jó hosszan. Vagy a szivatót felejtettem el, vagy a gangot, de 2 km-rel a szállás előtt így jártam:
Csatolás megtekintése 18661
Ekkor még jött a navi vs frissen épülő környék csatája, így erre a 2 km-re ráment simán másfél óránk. A szállásnál szembe jött a kérdés, mit és hol tudunk enni, amire a választ már osztrák oldalon, éjjel fél 12-kor kaptuk meg...
Online-Motelben reggeli sincs, így vasárnap egy darabig kerültük a pályát, hogy út közben találjunk valami megfelelő helyet, ami annyira nem volt sikeres mutatvány, hogy 3 helyre is lefordultunk az útról, hogy a korona-intézkedések által kivégzett vendéglátó egységeket találjunk csak.
Benzinkút lett a dologból végül, ahol azért láthattunk valami szépet is:
Csatolás megtekintése 18662
Csatolás megtekintése 18663
Ausztrián azonban ezután úgy húztunk végig, mintha muszáj lenne, hogy mielőbb Kőszegre érjünk. Talán emlékeznek rá páran, múlt évben már említettem, hogy ott egy kellemes helyet sikerült találnom, lőttem akkor pár képet is. Most elvittem ide a csapatot, hogy itt legyen az első komolyabb állomásunk, mert a konyha ár-érték aránya kimondottan dícséretre méltó, még magyar zsebnek is.
Csatolás megtekintése 18667
Csatolás megtekintése 18668
Sikerült is jól elmúlatni az időt, mire ráeszméltünk, hogy azért Vonyarcvashegy még kicsivel arrébb van, és ideje indulni. Tény, hogy a srácok döbbenten regisztrálták a látványt: a tér (itt jobbra lenne a motoroktól) tele a padokon ülő, sétáló, fagylaltozó stb. emberekkel, török, arab a láthatáron nincs, teljes a nyugalom és az idill... Nem túl rejtett irigységet észleltem az efeletti beszélgetésükben, és azt kell mondjam, igazuk van. Itt kell élni valamelyik nagyobb városban, hogy megértsd, miért érzik ma már a németek nálunk jobban magukat. Nem okvetlenül csak az árak miatt. Egyik társunk börtönőrként dolgozik, pontosan tudta, miről beszél.
Eztán tehát irány a Balaton, azt hiszem, egy adagot még az M86?-oson tempóztunk, hogy ne érjünk túl későn.
Nem sokkal Sümeg után már folyamatosan nedves aszfalton gurultunk, a nyomvályúban álló víz, az ázott erdő illata egyaránt azt árulták el, hogy alig pár perccel előttünk vonult el valami kiadós zuhatag, de talán 2-3 percig kaptunk egy kiadós zuhanyt mi is. Na, ezután kellett kiállnom egy cigire, pedig már csak 12 km volt a házig. Mert estére megint akadt némi izgulni való: szemből valaki még úgy döntött, hogy az az előzés még belefér. A több centi mély vízben, nyomvályúban majdnem vészfékezni + kikerülni, miközben alig látsz át a két vizes plexin, nem igazán a legjobb görcsoldó jógagyakorlat, szerintem a kezem a kormányvég és a kocsi ajtaja közt nem fért volna el... De a tükörből láttam, mögöttem a kolléga 40 méterre még szintén hasonló gyakorlatokra kényszerül, a gyökér az Astra kombival nem aprózta el...
De aztán végül odaértünk, és... hát, nem igazán voltunk mi erre felkészülve...
Csatolás megtekintése 18669
Csatolás megtekintése 18670
Legyen elég annyi, hogy vendéglátónk valamikor napközben ablakot nyitott, hogy szellőzzön az épület, ami önmagában még jó ötlet is lenne, de úgy is felejtette, a szúnyoghálót azonban nem húzta be. Cserébe égve felejtette a villanyt... Az irgalmatlan emelkedőkön, a többmázsás vasakkal + csomagokkal küzdve hamar felfedeztek maguknak minket a kis dögök, és szerintem még a déli partról is hívták pár haverjukat. A lakásba lépve pedig, mintha vámpírok fészkét bolygattuk volna meg... Volna még mit "mesélni" erről, mert másnap estétől már börtönőr kollégánk ki is költözött, de ez itt most nem panaszrovat, így elég annyi: a leparkolás-becuccolás-lepihenés bőven kalandosabb volt, mint a vasárnapi út maga...
