Street Racer STR motoros kesztyű a MotoZemtől

Nyugodjanak békében...!

Előre is elnézést kérek a mélyen hívőktől, nem a vallási nézeteket szeretném feszegetni, csak közlekedésbiztonsági szempontból elemezném egy kicsit a jelenséget.

Minden részvétem azoké, akiknek hozzátartozója vagy barátja hunyt el közlekedési balesetben, valamelyik lakott területen kívüli aszfaltcsíkon, vagy annak mentén! De megmondom őszintén, hogy a főutak mentén létrehozott mini kegyhelyeket mécsesestől betiltatnám! Habár egész évben lépten-nyomon találkozom ilyenekkel, ilyenkor mindenszentek és karácsony táján különösen sok pislákoló gyertyát látok. Nagyon szép gesztus a gyertyagyújtás az elhunytak üdvéért, de egyszerűen nem értem meg azokat, akik ráadásul komplett síremléket hoznak létre az út szélén. Mert hogyan is van ez? A drága halott teste a temetőben nyugszik, a lelke meg az út szélén maradt? Már bocsánat, de ez még vallási szempontból is firtatandó. Hiszen a lélek szabad, mindenhol ott van. Van egy „kedvenc” (nem ez a jó szó, de ha egy halottam miatt szomorkodom, én mindig megnyugvást találok benne) versem, németből fordítottam:

„Ne állj a síromnál, sírva.
Én nem vagyok ott.
Én nem alszom.
Én ott vagyok ezernyi fúvó szélben.
Én vagyok a gyémánt, ami a hóban csillog.
Én vagyok a napfény, az érő gabona felett.
Én vagyok az enyhe őszi eső.
Én vagyok a csillag, ami fénylik az éjszakában.

Ne állj a síromnál, sírva.
Én nem vagyok ott.
Én a szívetekben vagyok.”

Én ebben hiszek, ezért nem értem, mire jó az út szélén létrehozott síremlék? Egy fakereszt, rajta koszorú, vagy csak simán egy táblácska, ami jelzi, hogy itt valaki valamikor életét vesztette, engem sokkal jobban megindít, mint ezek a csili-vili, mécsesekkel, gyertyákkal tarkított veszélyzónák. Szokásos etapom mellett is évről-évre sokasodnak. Főleg ilyenkor veszélyes, mikor átállunk téli időszámításra, és reggel is nehezebben világosodik, este meg korábban sötétedik.
Emlékszem tavaly, ugyanebben az időben, szokás szerint már sötétben jöttem haza. Motorról sokkal figyelmesebben pásztázom az út szélét, és észrevettem egy piros fénypontot jobbra mellettem az árokban, kicsit távolabb az úttól. Mivel a tenyeremben van ez az egész útszakasz, pontosan tudom sötétben is, hogy adott ponton milyen a táj. Így elkezdtem kapkodni a fejem, és rögtön húztam egy féket, mert komolyan azt hittem, hogy egy motor fekszik az árokban, a hátsó lámpáját látom, és nekem meg kell állnom segíteni, Csak ahogy közelebb értem láttam meg, hogy a fénypont nincs egyedül, ráadásul pislákolnak, tehát mécsesek! De a frászt hozták rám! Ez egy „újonc” lehetett, mert ott eddig nem láttam semmit. Másnap világosban direkt ránéztem, és tényleg: Fakereszt, koszorúk, virágok, mécsesek, ahogy kell.

De nem ez a legdurvább. A kedvencem az, ahol a meredek domboldalban alakítottak ki egy saccperkábé 1 m2-es síremléket, szépen felszórva mészkőkaviccsal, középen kereszt, jobbról-balról pedig általában 2 hatalmas műanyagcserepes krizantém himbálózik! Nemrég egy erős szeles reggelen komolyan attól tartottam, hogy épp elém fog valamelyikük lebucskázni! Konkrétan láttam, ahogy billegeti őket a szél! De ez még semmi, ugyanezen a helyen tavaly karácsonykor felállítottak egy komplett mini karácsonyfát, ahogy kell díszekkel, égősorral! Ami ráadásul villogott, és a szokásosnál is több gyertyát! Csak egyszer boruljon fel az egyik úgy, hogy meggyújtja a száraz avart! De ha nem is, ez rendkívül elvonja a vezetők figyelmét, aki még nem járt arra, és nem tudja, hogy mi is az ott. Nap, mint nap látom, hogy az előttem közlekedők lefékeznek egy pillanatra, mert nem tudják, mi van ott.

A harmadik példa pedig az überdimenzionális márványtábla. Beláthatatlan kanyar mentén, épp csak pár méterrel beljebb az út szélétől. Ott egy 23 éves srác hunyt el tavaly, előtte még engem is megelőzött, negyed óra múlva pedig már a kocsija roncsa mellett hajtottam el. Nem álltam meg, mert már épp elegen álltak meg segíteni. Másnap olvastam a neten, hogy mi történt. Először ott is csak „kicsiben” indult el a dolog: kivágták a fát, amit az autója derékbatört, majd lett egy kereszt, ha jól emlékszem. Aztán kitisztítottak egy kb. 2 m2-es területet, és nemsokára megjelent a márványtábla, kb. fél méter magas, a kanyarból bukkan elő. Remélem senkinek sem kell egyszer pont ott bármilyen okból is félrerántania a kormányt…

Elgondolkoztam azon is, hogy az ilyen beláthatatlan kanyarokban, vagy éppen meredek domboldalakban kialakított kegyhelyeket, mikor jönnek gondozni, vajon hol parkolnak le? A kanyar előtt, vagy a kanyar után? Azt út szélén? Ha esetleg közel s távol nincs biztonságos megállásra alkalmas hely…? Na de biztos megoldják valahogy.

Városkámtól pár km-re pár éve egy hasonló okból és helyen felállított (azt hiszem beton vagy műkő) oszlopot eltávolíttatott a megfelelő hatóság, épp közlekedésbiztonsági okból. Az a kanyar még magában is elég veszélyes.

Szerintem jobban kéne ellenerőzni az ilyesmiket, esetleg megfelelően szabályozni, rendeleteket hozni. Arra is kíváncsi lennék, hogy azok az emberek, akik létrehoznak ilyesmiket, felkeresik-e a kérdéses terület tulajdonosát, illetve a közútkezelőt, vagy bármilyen hivatalt, engedélykérés céljából? Vagy csak önkényesen nekiállnak?

Évek óta gondolkodom ezen a jelenségen, de még tényleg nem sikerült rájönnöm, hogy mi vezérli ezeket a hozzátartozókat? Képzeljük csak el, hogy az a balesetes nem is az út szélén hunyt el, hanem a kórházban. Akkor a kórház elé IS tesznek síremléket? Mi lenne, ha egyáltalán mindenkiért, aki kórházban hal meg, állítanánk egyet a kórház elé? Előbb-utóbb a temetőben állna a kórház. Nemsokára a főutak is temetőkön futnak keresztül?
  • Like
Reactions: 1 person

Hozzászólások

T
nana;bt25115 írta:
amúgy sem értem ezt a kereszt-témát...
ha egy szerettemet pl. pisztollyal megölik, biztos nem teszek mindenhová pisztolyt rá emlékezésül....

Addig értem én is, ha temetőbe teszünk, de miért kell még PLUSZBAN az elhalálozás helyszínére IS? Főleg, mint ahogy említettem, lehet, h közlekedési baleset volt, de már a kórházban hunyt el. Mégis a baleset helyszínére rakják... Vagy tételezzük fel, h kórházban szállítás közben... Ha a mentős nem tudja megadni a pontos koordinátákat, akkor végigraknák az egész szakaszt?? Csak biztos, ami biztos? Na ezért tartom nonszensznek én is, ezt az egészet. Tetejébe meg szörnyen balesetveszélyesnek.
 
Egyébként nekünk van egy távoli rokonunk, aki így halt meg. Berepült egy kanyarban Kerecsend és Kápolna között a szántásba, a balesetet túlélte, és a műtőasztalon halt bele abba, hogy véletlenül átvágták a gerincvelőjét miközben próbálták emberré összerakni. Neki is van kis emlékhely, pár éve az ő satuzós hozzátartozóihoz is volt szerencsénk...
 
T
nana;bt25112 írta:
Hú, a múlt héten volt egy ilyen baleset... a TV-ben láttam.
A pasi egy szarvascsordába ment bele kocsival. Totálkáros lett a kocsi, és 2-3 szarvas is elpusztult.
Aztán a vadásztársaság nyilatkozott, hogy vizsgálni fogják a sofőr felelősségét, mert több helyenis kinn volt a szarvasos tábla.
Mondjuk nekem eddig sosem jutott eszembe, hogy nem egy szarvas fog kiugrani a bokorból, hanem egy egész csorda... Lehet,hoyg szarvascsordás tábltát kellene kirakni inkább. A gyengébbek kedvéért. :D

Csoda, h a pasi nem hagyta ott a fogát!

Mi egyszer a barátnőmmel láttunk egyet, csak csajok voltak meg gidák, bika nem volt köztük, olyan 40-50-en lehettek, de talán több is. Én vezettem, hajnal 5 körül mentünk, friss, kétcentis hó volt, az enyém volt benne az egyetlen keréknyom. Szerencsére a hó miatt viszonylag világos volt, és nem is mentem túl gyorsan. Egy kb 100 m-es egyenes szakasz közepén jöttek balról, a szántóföldről. Szerencsére még biztonságos távolból észrevettük az elsőket, és simán odagurultam hozzájuk, de kb. 2 percet ácsorogtunk, mire mind átvánszorgott. Abban az idilli hóesésben gyönyörű látvány volt! Csak azon aggódtam, h szemből a kanyarból, amiben az enyenes végződött, nehogy kivágódjon vmi kamikáze sofőr.

A szokásos utamon szerencsére már kitapasztaltam, h hol vannak a váltók, és ott különösen ügyelek. sáros időben a "legjobb", mert akkor a keresztben felhordott sárnyomokból tudom, h jó lesz vigyázni.

Idén tavasszal egyszer már erős szürkületben jöttem haza motorral, épp a nagycenki cross-pálya melletti lejtőn. Itt persze még a reflektor sem oda világít ahova kéne, hanem lefele. Szerencsére előbukkant két-három autó szemből a kanyarból, így az ő fényszórójuk fényében megláttam a sok kis lábacskát, tőlem olyan 50 m-re! Jókorát fékeztem, mert egyrészt attól tartottam, h még többen vannak, másrészt, h az autósok fognak beléjük szaladni, és majd jól odacsapkodják őket nekem. De hál isten kevesen voltak, és mind átért. Mondjuk ott éppen van tábla, de olyan csábító az a lejtő, és az a szuper kanyar a köv. emelkedő előtt :)
 
Mi tavalyelőtt nyár végén jártunk úgy a Hortobágyon (már aratták a vetést), hogy kiszaladt elénk egy kanyar előtt két vadnyussz. Az egyik átszaladt az úton, a másik viszont az út közepéről visszafordult...
 
T
Nah még egy őzgidás, aztán tényleg vége :) : én már megtanultam, h ha átszalad egy állat, és át is ér, akkor is le kell fékezni, mert hátha nincs egyedül. Épp aznap volt egy éves az autóm, egy emelkedőn hajtottam felfele, mikor közvetlen a teteje előtt kiugrott egy gidácska balról. Fékeznem sem kellett, mert átért, de reflexből így is elvettem a lábam a gázról. Még utána is néztem, de akkorra már eltűnt a bokrok között, és az a gondolat villant az agyamba, h "hű, ez meleg volt!" majd visszafordultam az út felé, és abban a pillanatban lépett ki elém a második, majd azzal a lendülettel megtorpant, és vagy megbotlott, vagy leguggolt, nem tudom mit csinált, de pont a bal első kerekem előtt!Természetesen elkaptam, és még annyi időm volt, h belenézzek a visszapillantóba, h jön-e másik autó? Szegényem ott kepesztetett félig az úton, de nem mertem oda menni, mert attól tartottam, h visszajön a társa és megrugdos :)
A köv. faluban félreálltam és szemrevételeztem a károkat: tkp. semmi nyom nem volt, a lökhárító mögül lógott ki vmi csatlakozó, erről később kiderült, h a légzsák érzékelője, illetve elállítódott a futómű. Csak ennyi, de a gida is csak kb. 40 kg lehetett.

Ehhez képest később egy fácán, ill. két nyúl akkora károkat okozott, h ihaj!
 
A karácsonyfásról jut eszembe: Kőrös és Cegléd között van Nyársapát. csodafalu, két kilométerről ki lehet szúrni a nyársapátiakat. Na, itt az állatorvos viszi a prímet. A háza a főút mellett van, karácsonyra úgy feldíszíti a házat és a kertben álló fenyőket, hogy tuti hatszámjegyű a januári villanyszámlája. Na, ott megállnak a népek, hogy lefotózzák. Akik tudnak a díszítésről, azok kirándulnak oda. Jobbról-balról kocsik állnak az út szélén. Isteni csoda, hogy még nem történt miatta halálos baleset.
A temetőbe járás nálunk is balhétéma, mert én nem megyek ki. Apám azt hiszi, azért, mert nem szeretem, tisztelem a szüleit, nagyszüleit, egyéb rokonait. Pedig de, csak számomra ők nem a temetőben vannak. vagy még itt vannak körülöttünk, segítenek, támogatnak minket, vagy már leszülettek és élik az életüket. Dédnagyapám a kedvencem, pedig ő még a születésem előtt meghalt és csak titokban lehetett róla beszélni, mert őt nem szerették. Meg nagymamám egyik testvére, aki háború idején férfiruhát vett fel, szerzett apja segítségével hamis okmányokat és együtt harcolt a férjével. Sosem bukott le. Szeretem őket! Az irántuk érzett tisztelet az egyik fő oka annak, hogy nyáron végre felveszem az ő családnevüket. Szeretem és tisztelem őket. De a temetőbe nem megyek ki. Ők nem ott vannak.
 
Gyászolni a temetőben kell. Önmagában megfogadhatja, hogy nem hagyja soha elmúlni a fájdalmát, de a világot aligha kell győzködni erről.
 
T
Tegnap este hazafele, elhajtottam egy baleseti helyszín mellett, már csak a tréler volt ott, vitte volna a roncsot. Mit saccoltok, hol történt??? Amennyire a sötétben meg tudtam állapítani a roncs helyzetéből, épp az überdimenzionális márványtáblán landolt!!! Furcsamód magasan volt az úthoz képest, ezért gondolom így.

Bakker, jó lennék orákulumnak... :(
 
ezt a verset én is szeretem, Mary Elizabeth Frye írta és Ne jöjj el sírva síromig a címe... komolyan elgondolkodtam rajta, hogy végrendeletileg ezt rendelem majd magamnak sírfeliratnak.
 
T
Nem tudtam, h ki írta, de németül olvastam egyszer, és direkt leírtam magamnak. Se cím, se költő nem volt megjelölve, de annyira megérintett, h muszáj volt lejegyeznem. Mondjuk németül olvasva még kifejezőbb volt, mint így.
 
T
Áááá, nézd NaNa, most találtam:
1378312_673884852624109_346277589_n.jpg
Azt írja a fotós, h Soltvadkert és Orgovány között látta...
 
T
Sajnos ennek se lesz foganatja... Csak terjed majd a faszbúkon, arra jó lesz... :(
 
Én így ismertem a verset, s utolsó két sora gyakran eszembe jut:
Mary Elizabeth Frye:
Ne jöjj el sírva síromig

Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog...

Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.
 
Nagyon szép...
Istenem, Tagama nem egy műfordító. :) Azért a lényeget ő is jól átadta.
 
Jajj nem is kritikának szántam ám! nehogy félreértsetek! :D
épp csak gondoltam akkor már megosztom itt a rendes műfordítását is mindenkivel ha már nekem rögtön ez jutott eszembe... :)
Peace
 
T
Én nem értettem félre, nagyon szép vers. Csak mindig elámulok, h ilyen versfordítók mennyi szót bele tudnak írni egy versbe, ami ott sincs :) Meg németül nem is volt ilyen hosszú.
:love:
 
Utoljára módosítva:

Blogbejegyzés információ

Szerző
tagama
Olvasás
450
Hozzászólások
80
Utolsó frissítés

Motoros blogok további bejegyzései

Oszd meg ezt a bejegyzést

CsamShop kendők

Back
Oldal tetejére