Ne feledd, a nyár múlik. Minden mulandó. Amivel amúgy nem lenne gond, csak erre mifelénk úgy múlik el a nyár, hogy nem is volt. Azért az augusztus elei 12-13 fokok reggelente eléggé bosszantóak, főként, ha figyelembe vesszük, hogy később sem megy 23-24 fölé... Szóval, azért volt pár nap nyaram, mert a múlt hónapban 2X is voltam otthon. Igaz, az első csak villámlátogatás volt, mert a költözés utáni belakás nagy úr. A második azonban sikerült hat napra, bár igazságtalan vagyok, mert kedden úton voltam odafelé, vasárnap-hétfőn úton voltam visszafelé.
Szóval, a lényeg a második...
VRA Hungary. Azaz a Vulcan Riders ch36 szervezésében történt immáron negyedszer, és Bogláron idén először a Vulcan Village. 14 év Németország ide vagy oda, számomra teljesen természetesen ott volt a helyem. Igen, "prospekt" lettem, méghozzá otthon. Ugyan a VRA Germany Stammtisch Nordland központja itt van Kölnben, azért az mégsem ugyanaz.
Szabika vakhangyás, neki a könnyű út nem játszik. Neki kell a magyar felvarró...
Maga a rendezvény eredetileg szerdán indult volna, öröm az ürömben, hogy így a szerdát megnyertem szabadnak, így volt gépészes osztálytársammal huligánkodhattunk egyet szülővárosomban és környékén. Az ő gépe sem kicsi, a V-Rod "súlyos" személyiség, de a Bismarck látványa komoly gondolkodásra késztette...
Csatolás megtekintése 18436
Csatolás megtekintése 18438 Csatolás megtekintése 18439
Csatolás megtekintése 18437
A kardosfai vadászház és a néhai Ruhagyár...
Még sebtében sikerült egy találkozót @Vidékkel összehozni így évtizedek után, bár sajnos kissé kutyafuttában történt, és részben okafogyott volt. Na, ez az az ember, aki nyög és jajong, közben nem öregszik... Ha leborotválná a bajuszát, úgy nézne ki, mint régen, a Gépészben
Aztán megkezdődött a vulcanos rendezvény. Eléggé citerázós térdekkel mentem oda, és nem azért, mert tartottam volna attól, hogy majd a kemény csávók plekniből lenyomnak. Hanem ilyen első alkalmakkor nálam inkább az a cidri oka, hogy én nem igazán vagyok szociális lény. Mit szépítsem: én a motorok miatt mentem És az emberek nagy része elsőre nem vágja a humorom/stílusom, így másodikra már eleve rosszul állnak hozzá.
Maradjunk annyiban, hogy olcsón megúszta mindkét fél, ennek még lesz folytatása...
Íme:
Csatolás megtekintése 18440
Csatolás megtekintése 18441
Volt, aki F6 Valkűr Intercontinentallal, és volt, aki Victoryval érkezett... Nesze neked Kawa...
Csatolás megtekintése 18442
Csatolás megtekintése 18443
És olyan is volt, aki nagypapásra vette a figurát:
Csatolás megtekintése 18444
Az odaút első 200-250 km-ét sikerült hozzávetőleg periszkópmélységben abszolválni. Körülbelül Aschaffenburgnál jártam, mikor ujjongva kiálltam egy cigire, és elújságoltam asszony pajtásnak, hogy végre kiértem az esőzóna alól. Majd ettem egy szendvicset, és tovább indultam. Azt hiszem, nem mentem 6 km-t sem ezután, hogy minden irányban pattogott rólam a jég...
Cserében Ausztriában sivatagi hőség fogadott, 36°C levegővel, 45 fokos aszfalttal. De itt legalább megszáradt kesztyű, bakancs Ellenben csatakosra izzadtam a kabátot
Zárásként a navi az éjszaka kedvéért elvitt kirándulni olyan helyekre, amikről azt sem tudtam, hogy a térképen vannak, amit a kiváló vasi mellékutak minőségével + az állandósult vadveszély táblákkal annyira nem élveztem. Egy ilyen nap után nem élvezed az olyan aszfaltot, amihez képest az offroad/enduro pihentető, és akkor még meresztheted a szemeidet is.
Az otthoni napok aszályosan teltek, a zárást kivéve. Már eljöttem a találkozóról, amikor olyan zivatart sikerült nyernem Boglár és Látrány közt, hogy ki kellett állnom, mert 10 méterre sem bírtam látni. Bőrruha ide vagy oda, egy tömött díszfa alatt, sisakban, felhajtott gallérral, lehúzott zsebekkel folyt a kabátom alatt a víz.
A hazaút... Esősen indult, Hegyeshalomnál a torlódásban azonban már lecseréltem a kabátot mellényre. Az osztrák fontoskodás amúgy is bosszantó volt, ezek azt hiszik, nélkülük leáll a kontinens. Németebbek akarnak lenni talán a Grimmeknél is.
No, ezután azért elég jól sikerült haladni... Pöchlarnig. Ott már szépen látszott, hogy kissé nyugatabbra megnyíltak a pokol kapui, és démonok sötét fellege prédálja a vidéket a hegyek felől. Látni kell ezt, egy Mikszáth vagy egy Jókai sem adja írásban vissza! De én eddigre már annyira megutáltam az esőt, hogy erről eszembe sem jutott képet csinálni. Mit szépítsem, gyáva vagyok, az ellenút is elég vizes volt, porcikám sem kívánta: kiálltam benzinkútra - figyeljünk - kicsivel 2 óra után. Nos, ott már voltak páran "menekültek" pl, egy magyar HD-s csapat a csehek irányából. A Duna völgyén terveztek haladni, csak hát az áradások miatt az többnyire le volt zárva. Ők azért kb fél óra múlva, a legsötétebb apokalipszisben tovább indultak Pest felé, remélve, hogy maguk mögött tudják hagyni.
Egy osztrák masszőr srác, kivel egyfelé vitt volna utunk Passau előttig, szintén ott rekedt. Íme, róla lőttem képet, még mindig nem értvén (a világ folyásának nem kevés ágával vagyok így), hogy fér bele egy masszőr büdzséjébe egy 28 000 ojrós (használtan) HD blokkos épített paripa:
Csatolás megtekintése 18445
Nos, a kezdetben kb 3 órásnak jelzett kényszerpihenőből az lett, hogy este negyed kilenckor indultam tovább a még mindig bőven feketedő nyugati ég aljának - csak azért, hogy kicsivel arrébb, Melk után, de főleg Linznél ropogósra süsse a recehártyám a nap. Mintha az eső fogalmát sem ismerték volna... Fájdalom, ez a szélre nem vonatkozott.
11 óra volt, mire Regensburghoz értem. Eddigre már törtem a fejem, hogy kéne valami szállás, az útnak közel fele visszavan, én hajnali 4-kor keltem, 6-kor indultam... Hát, nem éreztem magam fittnek.
Természetesen a vírus miatt kiadó szobák sehol. Az órás bérlemények alapból szünetelnek, az Ibis vasárnap csak este 10-ig fogad. Jó, haladjunk tovább... Erről lehetne mesélni, mert olyan helyre kimentem, ahol ki volt táblázva a motel, hogy a helye is el volt dózerolva, épp csak sóval nem behintve. Persze szállás vagy zárva, vagy lebontva, vagy csak oltottaknak-tesztelteknek.
No, maradjunk annyiban. hogy a hazaút kicsivel több, mint 30 órásra sikeredett, és a végén inkább lefeküdtem egy padra aludni, vállalva a rendőri vegzálás esélyét is, minthogy "felaludjak" egy kamionra (pláne be alá), mert ekkor már nem egyszer tűnt fel, hogy mintha az előző 50-100 méterről fogalmam sem lenne, és furcsán nyúlik a szemhéjam.
És akkor a címben kódolt panaszról egy kicsit, a mulandóság:
Erre mifelénk nem igazán volt nyár. Március végén + májusban volt pár szép nap, aztán ennyi.
Brutál mennyiségű víz - egy részéről az otthoni tévék is beszámoltak - és kora tavaszi hűvös. És ami igazán irritál, hogy már ezzel kapcsolatban is módszeresen hülyére akarnak venni. Az előző 4 év hihetetlen aszályos és pokoli meleg volt errefelé, 2 nyárral ezelőtt megesett, hogy ilyenkor műszak után 44!!! fokot mutatott a szekér hőmérője útközben hazafelé. Gyakorlatilag július elejére kiégett a fű az udvarokban. Tolta a propaganda az arcunkba a globális felmelegedést minden fronton, sikoltoztak a CO2 kibocsátás miatt, aztán jött Gréta, és elmondta nekünk a tutit. Majd Grétát lefújta a címlapról a tüskés vírus, és kicsit pihenni küldték a felmelegedés témát.
Most visszatért, de a fantomvírusból kigyógyulva átkeresztelkedett: már nem felmelegedésnek hívják, hanem klímaváltozásnak.
Talán az én hibám, hogy sokat olvasok, de csak az általunk kicsit is ismert történelem során nem ez az első felmelegedés. Ha lehet hinni az írástudóknak, a mediterrán vidékek ókori civilizációinak is ez tette be a kaput egyenesen Egyiptommal együtt, sőt, maga Hannibal pont ezért tudta az elefántjaival északról támadni Rómát, mert az Alpok hágói jégmentesre, sőt az elefántoknak kibírhatóra melegedett. Hangsúlyozom, ezeket nem én találom ki.
És ilyenkor eszembe jut az "Így működik a világegyetem" sorozat. A csillagászok előre készültek a nap pólusváltására, tervezve, hogy eltarthat akár 10-12 évig is, ehhez képest nem vett egy évet igénybe. Mire észbe kaptak, lezajlott. Az utóbbi 150-160 év fokozott és egyre fokozódó naptevékenysége szintén ismert, a kitöréseket már direkt figyelik a károk megelőzése érdekében.
Hogy a bioszféra szénmegkötő kapacitása gyakorlatilag utánpótlás nélkül lett kiirtva, az is smafu.
Most ott tartunk, hogy észrevették, gyorsul a Föld forgási sebessége, a legrövidebb 20 nap mind tavalyra estek, és már azon megy a nyüsszögés, hogy hamarosan újra kell kalibrálni az atomórákat, mert éves szinten már másodpercben mérhető a veszteség.
De most kapaszkodjunk meg! Ennek valószínűleg a klímaváltozás az oka! És ezt nem egy viccoldal írja, hanem a német RTL meteorológiai rovata, a wetter.de... Az fel sem merül, hogy mindkettő oka esetleg a naptevékenység. Nem. Te, meg a belső égésű járműved, ti tehettek az egészről. De majd most jól megemeljük az idén bevezetett CO2 adót (8 ct/l kezdésnek), és így a levegő is tisztább lesz, és még a Föld is lassabban fog forogni, ha elég adót fizet be a pógár a kasszába.
Egy átfogó, valóban életképes program pl az újraerdősítések terén fel sem merült. Csak marginális kezdeményezések szintjén.
Ezt most itt inkább befejezem. Messze esett a vak a botjától, ez már nagyon nem a szorosan vett motoros élet.
Szóval, a lényeg a második...
VRA Hungary. Azaz a Vulcan Riders ch36 szervezésében történt immáron negyedszer, és Bogláron idén először a Vulcan Village. 14 év Németország ide vagy oda, számomra teljesen természetesen ott volt a helyem. Igen, "prospekt" lettem, méghozzá otthon. Ugyan a VRA Germany Stammtisch Nordland központja itt van Kölnben, azért az mégsem ugyanaz.
Szabika vakhangyás, neki a könnyű út nem játszik. Neki kell a magyar felvarró...
Maga a rendezvény eredetileg szerdán indult volna, öröm az ürömben, hogy így a szerdát megnyertem szabadnak, így volt gépészes osztálytársammal huligánkodhattunk egyet szülővárosomban és környékén. Az ő gépe sem kicsi, a V-Rod "súlyos" személyiség, de a Bismarck látványa komoly gondolkodásra késztette...
Csatolás megtekintése 18436
Csatolás megtekintése 18438 Csatolás megtekintése 18439
Csatolás megtekintése 18437
A kardosfai vadászház és a néhai Ruhagyár...
Még sebtében sikerült egy találkozót @Vidékkel összehozni így évtizedek után, bár sajnos kissé kutyafuttában történt, és részben okafogyott volt. Na, ez az az ember, aki nyög és jajong, közben nem öregszik... Ha leborotválná a bajuszát, úgy nézne ki, mint régen, a Gépészben
Aztán megkezdődött a vulcanos rendezvény. Eléggé citerázós térdekkel mentem oda, és nem azért, mert tartottam volna attól, hogy majd a kemény csávók plekniből lenyomnak. Hanem ilyen első alkalmakkor nálam inkább az a cidri oka, hogy én nem igazán vagyok szociális lény. Mit szépítsem: én a motorok miatt mentem
És az emberek nagy része elsőre nem vágja a humorom/stílusom, így másodikra már eleve rosszul állnak hozzá.Maradjunk annyiban, hogy olcsón megúszta mindkét fél, ennek még lesz folytatása...
Íme:
Csatolás megtekintése 18440
Csatolás megtekintése 18441
Volt, aki F6 Valkűr Intercontinentallal, és volt, aki Victoryval érkezett... Nesze neked Kawa...
Csatolás megtekintése 18442
Csatolás megtekintése 18443
És olyan is volt, aki nagypapásra vette a figurát:
Csatolás megtekintése 18444
Az odaút első 200-250 km-ét sikerült hozzávetőleg periszkópmélységben abszolválni. Körülbelül Aschaffenburgnál jártam, mikor ujjongva kiálltam egy cigire, és elújságoltam asszony pajtásnak, hogy végre kiértem az esőzóna alól. Majd ettem egy szendvicset, és tovább indultam. Azt hiszem, nem mentem 6 km-t sem ezután, hogy minden irányban pattogott rólam a jég...
Cserében Ausztriában sivatagi hőség fogadott, 36°C levegővel, 45 fokos aszfalttal. De itt legalább megszáradt kesztyű, bakancs
Ellenben csatakosra izzadtam a kabátot Zárásként a navi az éjszaka kedvéért elvitt kirándulni olyan helyekre, amikről azt sem tudtam, hogy a térképen vannak, amit a kiváló vasi mellékutak minőségével + az állandósult vadveszély táblákkal annyira nem élveztem. Egy ilyen nap után nem élvezed az olyan aszfaltot, amihez képest az offroad/enduro pihentető, és akkor még meresztheted a szemeidet is.
Az otthoni napok aszályosan teltek, a zárást kivéve. Már eljöttem a találkozóról, amikor olyan zivatart sikerült nyernem Boglár és Látrány közt, hogy ki kellett állnom, mert 10 méterre sem bírtam látni. Bőrruha ide vagy oda, egy tömött díszfa alatt, sisakban, felhajtott gallérral, lehúzott zsebekkel folyt a kabátom alatt a víz.
A hazaút... Esősen indult, Hegyeshalomnál a torlódásban azonban már lecseréltem a kabátot mellényre. Az osztrák fontoskodás amúgy is bosszantó volt, ezek azt hiszik, nélkülük leáll a kontinens. Németebbek akarnak lenni talán a Grimmeknél is.
No, ezután azért elég jól sikerült haladni... Pöchlarnig. Ott már szépen látszott, hogy kissé nyugatabbra megnyíltak a pokol kapui, és démonok sötét fellege prédálja a vidéket a hegyek felől. Látni kell ezt, egy Mikszáth vagy egy Jókai sem adja írásban vissza! De én eddigre már annyira megutáltam az esőt, hogy erről eszembe sem jutott képet csinálni. Mit szépítsem, gyáva vagyok, az ellenút is elég vizes volt, porcikám sem kívánta: kiálltam benzinkútra - figyeljünk - kicsivel 2 óra után. Nos, ott már voltak páran "menekültek" pl, egy magyar HD-s csapat a csehek irányából. A Duna völgyén terveztek haladni, csak hát az áradások miatt az többnyire le volt zárva. Ők azért kb fél óra múlva, a legsötétebb apokalipszisben tovább indultak Pest felé, remélve, hogy maguk mögött tudják hagyni.
Egy osztrák masszőr srác, kivel egyfelé vitt volna utunk Passau előttig, szintén ott rekedt. Íme, róla lőttem képet, még mindig nem értvén (a világ folyásának nem kevés ágával vagyok így), hogy fér bele egy masszőr büdzséjébe egy 28 000 ojrós (használtan) HD blokkos épített paripa:
Csatolás megtekintése 18445
Nos, a kezdetben kb 3 órásnak jelzett kényszerpihenőből az lett, hogy este negyed kilenckor indultam tovább a még mindig bőven feketedő nyugati ég aljának - csak azért, hogy kicsivel arrébb, Melk után, de főleg Linznél ropogósra süsse a recehártyám a nap. Mintha az eső fogalmát sem ismerték volna... Fájdalom, ez a szélre nem vonatkozott.
11 óra volt, mire Regensburghoz értem. Eddigre már törtem a fejem, hogy kéne valami szállás, az útnak közel fele visszavan, én hajnali 4-kor keltem, 6-kor indultam... Hát, nem éreztem magam fittnek.
Természetesen a vírus miatt kiadó szobák sehol. Az órás bérlemények alapból szünetelnek, az Ibis vasárnap csak este 10-ig fogad. Jó, haladjunk tovább... Erről lehetne mesélni, mert olyan helyre kimentem, ahol ki volt táblázva a motel, hogy a helye is el volt dózerolva, épp csak sóval nem behintve.
Persze szállás vagy zárva, vagy lebontva, vagy csak oltottaknak-tesztelteknek.No, maradjunk annyiban. hogy a hazaút kicsivel több, mint 30 órásra sikeredett, és a végén inkább lefeküdtem egy padra aludni, vállalva a rendőri vegzálás esélyét is, minthogy "felaludjak" egy kamionra (pláne be alá), mert ekkor már nem egyszer tűnt fel, hogy mintha az előző 50-100 méterről fogalmam sem lenne, és furcsán nyúlik a szemhéjam.
És akkor a címben kódolt panaszról egy kicsit, a mulandóság:
Erre mifelénk nem igazán volt nyár. Március végén + májusban volt pár szép nap, aztán ennyi.
Brutál mennyiségű víz - egy részéről az otthoni tévék is beszámoltak - és kora tavaszi hűvös. És ami igazán irritál, hogy már ezzel kapcsolatban is módszeresen hülyére akarnak venni. Az előző 4 év hihetetlen aszályos és pokoli meleg volt errefelé, 2 nyárral ezelőtt megesett, hogy ilyenkor műszak után 44!!! fokot mutatott a szekér hőmérője útközben hazafelé. Gyakorlatilag július elejére kiégett a fű az udvarokban. Tolta a propaganda az arcunkba a globális felmelegedést minden fronton, sikoltoztak a CO2 kibocsátás miatt, aztán jött Gréta, és elmondta nekünk a tutit. Majd Grétát lefújta a címlapról a tüskés vírus, és kicsit pihenni küldték a felmelegedés témát.
Most visszatért, de a fantomvírusból kigyógyulva átkeresztelkedett: már nem felmelegedésnek hívják, hanem klímaváltozásnak.
Talán az én hibám, hogy sokat olvasok, de csak az általunk kicsit is ismert történelem során nem ez az első felmelegedés. Ha lehet hinni az írástudóknak, a mediterrán vidékek ókori civilizációinak is ez tette be a kaput egyenesen Egyiptommal együtt, sőt, maga Hannibal pont ezért tudta az elefántjaival északról támadni Rómát, mert az Alpok hágói jégmentesre, sőt az elefántoknak kibírhatóra melegedett. Hangsúlyozom, ezeket nem én találom ki.
És ilyenkor eszembe jut az "Így működik a világegyetem" sorozat. A csillagászok előre készültek a nap pólusváltására, tervezve, hogy eltarthat akár 10-12 évig is, ehhez képest nem vett egy évet igénybe. Mire észbe kaptak, lezajlott. Az utóbbi 150-160 év fokozott és egyre fokozódó naptevékenysége szintén ismert, a kitöréseket már direkt figyelik a károk megelőzése érdekében.
Hogy a bioszféra szénmegkötő kapacitása gyakorlatilag utánpótlás nélkül lett kiirtva, az is smafu.
Most ott tartunk, hogy észrevették, gyorsul a Föld forgási sebessége, a legrövidebb 20 nap mind tavalyra estek, és már azon megy a nyüsszögés, hogy hamarosan újra kell kalibrálni az atomórákat, mert éves szinten már másodpercben mérhető a veszteség.
De most kapaszkodjunk meg! Ennek valószínűleg a klímaváltozás az oka! És ezt nem egy viccoldal írja, hanem a német RTL meteorológiai rovata, a wetter.de... Az fel sem merül, hogy mindkettő oka esetleg a naptevékenység. Nem. Te, meg a belső égésű járműved, ti tehettek az egészről. De majd most jól megemeljük az idén bevezetett CO2 adót (8 ct/l kezdésnek), és így a levegő is tisztább lesz, és még a Föld is lassabban fog forogni, ha elég adót fizet be a pógár a kasszába.
Egy átfogó, valóban életképes program pl az újraerdősítések terén fel sem merült. Csak marginális kezdeményezések szintjén.
Ezt most itt inkább befejezem. Messze esett a vak a botjától, ez már nagyon nem a szorosan vett motoros élet.
