Az eddigiekkel ellentétben most nem egy konkrét írást teszek ide, hanem a "testberichte.de"-ről mazsolázgatok tulajdonosi véleményeket. Mégis más, amikor nem egy újságíró pár napos eredményét kell olvasni, hanem olyan emberek összegzését, akik azt a vasat hajtják sajátként.
Elöljáróban az egyéni benyomásom a paciról: ahhoz képest, hogy ez már nem az az "igazi" klasszikus táltos, mégis igen szemrevaló tud lenni a cruiser kategóriában. Személyes ízlésem szerint a sötét színvilág inkább jól áll neki, feketében igen jól hozza a "nagyvasfíling"-et. Mivel a VN széria az 1500-as 2000 évi kiadásától kezdődően kivétel nélkül mind befecskendezős rendszerű, és rommá iskolázott hülyegyerekeknek kell megfeleljen az eu-s előírások szerint, a gyári hang komoly alultápláltságot mutat. Azonban megéri ráülni, még úgy is, ha nem mész vele. Nekem volt szerencsém a szomszéd lókupecnél, az 1600 LT mellett (amit Classic Tourerként árult, ott állt a 900-as, ami szintén LT
, és még mindig megvan) a 900-ast is felpróbálni. A yenki import F6-ost inkább kihagytam 
Pici vagyok...
Szóval, az ezerhaccáz kívánja a combot és a centit, alapállásban 180 alatt nem a te motorod, ha nem kérsz hozzá némi módosítást a kormánynál. Az a reptereket alázó méretű tank ijesztő élmény tud lenni, alatta a súly tiszteletet parancsol. Még az ezeöccáz is érdekes. Komolyan rettegtem, hogy ne döntsem meg vele a szomszédos motorokat körülöttem.
A VN900 ezután maga volt a felüdülés. Fotelmagasság terén biztos nincs köztük 2 centinél több eltérés, ám a némileg keskenyebb ülés, a közelebbi kormány és nem utolsósorban a kevésbé brutális tömeg miatt szinte fellélegez az ember. Megkockáztatom, a 250-es Jawa-n nem esik ilyen könnyed érzetű, kényelmes póz, a tört üléses ETZ-kre hajaz, alacsonyabb üléssel, ám attól azért jól érezhetően izmosabb tömeggel. Szó szerint újra két lábbal áll a vezető a földön, hajlandó elhinni, hogy övé az irányítás (Ezt 5 lóerő fölött sose higgyük el, már ez a gépi teljesítmény is bőven elég ahhoz, hogy felszecskázzon minket a vasárnapi levesbe fűszernek / hagymaalap helyett. Forgácsoló vagyok, tépte már ki a hajam a horizontál, nem vicces, amikor a mechanikai erők bemutatót tartanak) Az ember hajlamos hamar otthon érezni magát a VN900 nyergében, én csak azért nem ilyent vettem, mert inkább a kardánhajtásra esküszök, ez meg szíjas, és az 1500-as óccsóbb is vót. (Igaz, 6-8 évvel idősebbek is a még karbis verziók)
És akkor lássuk, mit mondanak róluk gazdáik, azt előrebocsátom, hogy lényegi panasz egy darab sincs:
"Villan, brummant és örömet okoz" címmel írja Ben Gamal a következőket 2015-ben:
"Előnyök: elfogadható fogyasztás
alkalmas városban rövid távokra, szerpentinekre, országúti túrákra, autópályára, hosszú távra
Halló, 55 évesen megcsináltam az A2-t. Előtte egy Honda Shadow 125-öt hajtottam, majd a VN900 Classicra (2011, 50-ről 48 lóra fojtva - alig v. semmi különbség) nyergeltem át. Nem összehasonlítható a Hondával.
De a kis Honda tanulni jó volt.
Teljesen elégedett vagyok a VN900-zal. Szűk kanyarokban dolgozni kell az embernek (nehéz darab), de csak megy és megy... A súlyt szoknom kellett, de most nem is játszik egy széllökés az utakon. Az ABS nem lett volna rossz, de előtte a Hondán sem volt. [...]"
Lotte1958 írta 2011-ben december 11-én (azaz szintén egy csaj a motoron, gyaníthatóan akkor 53 évesen):
"2010 májusában szereztem meg a jogosítványt. A motort újonnan vettem. Azóta 22 000 km-t vezettem. A gép csak megy és megy... 1,82 magas vagyok, két éve porckorong operációm volt. Semmi fájdalom egy napi túra után.... hetes túra után... tényleg szuper ülés esik rajta. Teljesen elégedett vagyok a vassal."
Csajoknak is címmel írja név nélkül a hölgyemény 2007 okt. 31-én:
" A nyáron, 44 évesen megszereztem a jogosítványt, és a sikeres vizsga után kikölcsönöztem egy VN900-at. Közel állt hozzám, a kedvesem egy Mean Streaket hajt, ami nekem kissé nehéz volt (A Mean Streak először az 1500-asból készült, NAGYON nem kis darab, megjegyzés tőlem)
Azonnal beleszerettem, és egy héttel később már egy vadonatúj sötétpiros állt a garázsomban. Imádom."
Elöljáróban az egyéni benyomásom a paciról: ahhoz képest, hogy ez már nem az az "igazi" klasszikus táltos, mégis igen szemrevaló tud lenni a cruiser kategóriában. Személyes ízlésem szerint a sötét színvilág inkább jól áll neki, feketében igen jól hozza a "nagyvasfíling"-et. Mivel a VN széria az 1500-as 2000 évi kiadásától kezdődően kivétel nélkül mind befecskendezős rendszerű, és rommá iskolázott hülyegyerekeknek kell megfeleljen az eu-s előírások szerint, a gyári hang komoly alultápláltságot mutat. Azonban megéri ráülni, még úgy is, ha nem mész vele. Nekem volt szerencsém a szomszéd lókupecnél, az 1600 LT mellett (amit Classic Tourerként árult, ott állt a 900-as, ami szintén LT
, és még mindig megvan) a 900-ast is felpróbálni. A yenki import F6-ost inkább kihagytam Pici vagyok...Szóval, az ezerhaccáz kívánja a combot és a centit, alapállásban 180 alatt nem a te motorod, ha nem kérsz hozzá némi módosítást a kormánynál. Az a reptereket alázó méretű tank ijesztő élmény tud lenni, alatta a súly tiszteletet parancsol. Még az ezeöccáz is érdekes. Komolyan rettegtem, hogy ne döntsem meg vele a szomszédos motorokat körülöttem.
A VN900 ezután maga volt a felüdülés. Fotelmagasság terén biztos nincs köztük 2 centinél több eltérés, ám a némileg keskenyebb ülés, a közelebbi kormány és nem utolsósorban a kevésbé brutális tömeg miatt szinte fellélegez az ember. Megkockáztatom, a 250-es Jawa-n nem esik ilyen könnyed érzetű, kényelmes póz, a tört üléses ETZ-kre hajaz, alacsonyabb üléssel, ám attól azért jól érezhetően izmosabb tömeggel. Szó szerint újra két lábbal áll a vezető a földön, hajlandó elhinni, hogy övé az irányítás (Ezt 5 lóerő fölött sose higgyük el, már ez a gépi teljesítmény is bőven elég ahhoz, hogy felszecskázzon minket a vasárnapi levesbe fűszernek / hagymaalap helyett. Forgácsoló vagyok, tépte már ki a hajam a horizontál, nem vicces, amikor a mechanikai erők bemutatót tartanak) Az ember hajlamos hamar otthon érezni magát a VN900 nyergében, én csak azért nem ilyent vettem, mert inkább a kardánhajtásra esküszök, ez meg szíjas, és az 1500-as óccsóbb is vót. (Igaz, 6-8 évvel idősebbek is a még karbis verziók)
És akkor lássuk, mit mondanak róluk gazdáik, azt előrebocsátom, hogy lényegi panasz egy darab sincs:
"Villan, brummant és örömet okoz" címmel írja Ben Gamal a következőket 2015-ben:
"Előnyök: elfogadható fogyasztás
alkalmas városban rövid távokra, szerpentinekre, országúti túrákra, autópályára, hosszú távra
Halló, 55 évesen megcsináltam az A2-t. Előtte egy Honda Shadow 125-öt hajtottam, majd a VN900 Classicra (2011, 50-ről 48 lóra fojtva - alig v. semmi különbség) nyergeltem át. Nem összehasonlítható a Hondával.
De a kis Honda tanulni jó volt.
Teljesen elégedett vagyok a VN900-zal. Szűk kanyarokban dolgozni kell az embernek (nehéz darab), de csak megy és megy... A súlyt szoknom kellett, de most nem is játszik egy széllökés az utakon. Az ABS nem lett volna rossz, de előtte a Hondán sem volt. [...]"
Lotte1958 írta 2011-ben december 11-én (azaz szintén egy csaj a motoron, gyaníthatóan akkor 53 évesen):
"2010 májusában szereztem meg a jogosítványt. A motort újonnan vettem. Azóta 22 000 km-t vezettem. A gép csak megy és megy... 1,82 magas vagyok, két éve porckorong operációm volt. Semmi fájdalom egy napi túra után.... hetes túra után... tényleg szuper ülés esik rajta. Teljesen elégedett vagyok a vassal."
Csajoknak is címmel írja név nélkül a hölgyemény 2007 okt. 31-én:
" A nyáron, 44 évesen megszereztem a jogosítványt, és a sikeres vizsga után kikölcsönöztem egy VN900-at. Közel állt hozzám, a kedvesem egy Mean Streaket hajt, ami nekem kissé nehéz volt (A Mean Streak először az 1500-asból készült, NAGYON nem kis darab, megjegyzés tőlem)
Azonnal beleszerettem, és egy héttel később már egy vadonatúj sötétpiros állt a garázsomban. Imádom."
