Vannak napok amelyek tökéletesek. Motorozáshoz is: napsütés, nem túl meleg időjárás, száraz utak, türelmes autósok....
Meg vannak a napok, amelyek egy icipicit kevésbé csillognak... Azt mondják kétfajta motoros létezik: aki már letette a vasat, és aki nem. A jobbik eset amikor csak úgy óvatosan, szép lassan teszi le az ember, hogy semmi baja ne essék, tényleg csak úgy. Mondjuk, hogy gyakorolja felvenni...
A napi szaladgálás végére bevásárlást terveztem, ezért fel is raktam mind a két dobozt a motorra, gumipók, tanktáska - elvégre egy egész bevásárlókocsi tartalmát akarom rágyömöszölni a vasra. Igen, tudom mehetnék autóval is bevásárolni, de az plusz kanyar és nekicihelődés, hogy otthonról újból nekiinduljak, és ha már az egész napi szaladgálás megoldható a motorral, nehogy már ez ne...!
Tehát napi kanyargás vége, irány a bevásárlóközpont, körbeszalad, berámol a kocsiba, kifizet, kiront a vas mellé. Előszeretettel teszem le a bejárathoz a jószágot, elvégre az esetek nagy részében ott van kamera, oda lehet valamihez kiláncolni, közel a taxiállomás, rálátnak, mozognak körülötte, egyebek. Rendszerint kétkedő tekinteteket vetnek rám a tele bevásárlókocsi és a kétkerekű láttán, főként kapok szánakozó pillantásokat amikor elkezdek rámolni. Aztán jönnek az elismerő pillantások amikor a bevásárlótalicskát tolom vissza a helyére üresen, majd csöndesen elporzok a közelből.
Nos, ez most nem így történt. A hibát már az elején elkövettem, amikor is kitaláltam, hogy most nem vásárlok két hétre, nem kell a talicska, gyorsabb lesz kosárral. Ennek folyományaképpen lemondtam a tízkilós kutyatápról, bár így is 5 zacskó lógott rólam kifelé menet. Aztán kissé bosszantott a felismerés, hogy ezzel a módszerrel a kajászacsikat le kell tegyem a földre, különben nem tudom kinyitni a dobozokat a motoron. Ki gondolná, micsoda előnyei vannak a talicskának a cipekedésen kívül...Kicsit elméláztam, hogy felbiggyesztem a kormányra a cuccost, aztán a Lóóó kelletlen testtartását nézve, inkább letettem róla hogy belőle is karácsonyfát faragok. Berámoltam a dobozokba, megpúpoztam a tanktáskát, aztán gondoltam elindulok. Közben zsebre vágtam a szokásos pillantásokat és peckesen felkászálódtam a vasra. Kicsit melengettem a lelkivilágát, visszaállítottam a szivatót, és elkezdtem a kifordulást a helyről.
De valahogy szűkre vettem a kikanyarodást, az új, megszokás alatt lévő motoros csizmában is másként tudok lábbal támasztani: tehát elbénáztam a súlypontját a motornak, dől, dől, dőőőőől, egyre jobban, ááááááááá - és máris bánatában lefeküdt a bejárat elé...
Elmorzsoltam egy szaftosabb morgást a fogaim között, és elgondolkoztam: akkor most be kell melegítsek, hogy talpra állítsam ezt a muraközi 250 kilós dögöt. Elzártam a benzincsapot, mert rögtön nekiállt pityeregni és maga alá folyatni a benzint...Ha kétszer már sikerült felállítani, most is menni fog, bár akkor nem volt rajta ennyi minden, és félig volt a tank... De nem kellett! A látványos, forgalmas helyen való hentergésnek is megvannak a maga előnyei: azonnal jött két fiatal fiú és segített felállítani a vasat, nagyon kedvesek voltak. Kérdezték minden okés-e, nem nehéz nekem ez a motor, min csúsztam el?
Mondtam nagyon szépen köszönöm, semmi gond, tündérek vagytok, és de igen, nehéz, bár rendszerint úgy szokott lenni, hogy a kerekein megáll és ő visz engem... Most csak úgy megpihent, mert néha szokott, köszi hogy felpiszkáltátok..!
Meg vannak a napok, amelyek egy icipicit kevésbé csillognak... Azt mondják kétfajta motoros létezik: aki már letette a vasat, és aki nem. A jobbik eset amikor csak úgy óvatosan, szép lassan teszi le az ember, hogy semmi baja ne essék, tényleg csak úgy. Mondjuk, hogy gyakorolja felvenni...
A napi szaladgálás végére bevásárlást terveztem, ezért fel is raktam mind a két dobozt a motorra, gumipók, tanktáska - elvégre egy egész bevásárlókocsi tartalmát akarom rágyömöszölni a vasra. Igen, tudom mehetnék autóval is bevásárolni, de az plusz kanyar és nekicihelődés, hogy otthonról újból nekiinduljak, és ha már az egész napi szaladgálás megoldható a motorral, nehogy már ez ne...!
Tehát napi kanyargás vége, irány a bevásárlóközpont, körbeszalad, berámol a kocsiba, kifizet, kiront a vas mellé. Előszeretettel teszem le a bejárathoz a jószágot, elvégre az esetek nagy részében ott van kamera, oda lehet valamihez kiláncolni, közel a taxiállomás, rálátnak, mozognak körülötte, egyebek. Rendszerint kétkedő tekinteteket vetnek rám a tele bevásárlókocsi és a kétkerekű láttán, főként kapok szánakozó pillantásokat amikor elkezdek rámolni. Aztán jönnek az elismerő pillantások amikor a bevásárlótalicskát tolom vissza a helyére üresen, majd csöndesen elporzok a közelből.
Nos, ez most nem így történt. A hibát már az elején elkövettem, amikor is kitaláltam, hogy most nem vásárlok két hétre, nem kell a talicska, gyorsabb lesz kosárral. Ennek folyományaképpen lemondtam a tízkilós kutyatápról, bár így is 5 zacskó lógott rólam kifelé menet. Aztán kissé bosszantott a felismerés, hogy ezzel a módszerrel a kajászacsikat le kell tegyem a földre, különben nem tudom kinyitni a dobozokat a motoron. Ki gondolná, micsoda előnyei vannak a talicskának a cipekedésen kívül...Kicsit elméláztam, hogy felbiggyesztem a kormányra a cuccost, aztán a Lóóó kelletlen testtartását nézve, inkább letettem róla hogy belőle is karácsonyfát faragok. Berámoltam a dobozokba, megpúpoztam a tanktáskát, aztán gondoltam elindulok. Közben zsebre vágtam a szokásos pillantásokat és peckesen felkászálódtam a vasra. Kicsit melengettem a lelkivilágát, visszaállítottam a szivatót, és elkezdtem a kifordulást a helyről.
De valahogy szűkre vettem a kikanyarodást, az új, megszokás alatt lévő motoros csizmában is másként tudok lábbal támasztani: tehát elbénáztam a súlypontját a motornak, dől, dől, dőőőőől, egyre jobban, ááááááááá - és máris bánatában lefeküdt a bejárat elé...
Elmorzsoltam egy szaftosabb morgást a fogaim között, és elgondolkoztam: akkor most be kell melegítsek, hogy talpra állítsam ezt a muraközi 250 kilós dögöt. Elzártam a benzincsapot, mert rögtön nekiállt pityeregni és maga alá folyatni a benzint...Ha kétszer már sikerült felállítani, most is menni fog, bár akkor nem volt rajta ennyi minden, és félig volt a tank... De nem kellett! A látványos, forgalmas helyen való hentergésnek is megvannak a maga előnyei: azonnal jött két fiatal fiú és segített felállítani a vasat, nagyon kedvesek voltak. Kérdezték minden okés-e, nem nehéz nekem ez a motor, min csúsztam el?
Mondtam nagyon szépen köszönöm, semmi gond, tündérek vagytok, és de igen, nehéz, bár rendszerint úgy szokott lenni, hogy a kerekein megáll és ő visz engem... Most csak úgy megpihent, mert néha szokott, köszi hogy felpiszkáltátok..!