Az elmúlt hétvégén Sopronban jártunk, és igyekeztünk pótolni mindazt, amit nyáron, a motoros szezonban legtöbbször elszalasztunk: várost néztünk, kirándultunk. Így keveredtünk el a soproni "Bolond Várhoz" is.
Nem szeretném túl részletesen ecsetelni a történetet, de a lényeg az, hogy egy teljesen hétköznapi munkás ember munka mellett illetve után, saját két kezével, és többnyire tök egyedül építette fel ezt a középkorinak tűnő, hatalmas várat. Amikor elkezdte, 1951-ben 26 éves körül volt. Amikor megromlott egészsége miatt abbahagyta, kb. 83.
A bácsi, Taródi István egyébként még ma is él, 85 éves és Alzheimer-kóros. 2007-ben hagyta abba a munkát. Direkt írom, hogy abbahagyta, és nem azt, hogy befejezte, hiszen a vár még mindig nincs kész.
Döbbenten álltunk a várban, a termekben, a bástyán, és azon gondolkodtunk, hogy vajon hogy jön az ötlet, hogy valaki elkezdjen építeni egy várat. Mi hajtotta, és egyáltalán hogy volt ehhez energiája. A fia szerint gyerekkora óta imádta a várakat, mindig azokról olvasott, csodálta őket.
Azután, amikor megszerezte a telket (mert ifjabb Taródi István szerint apja mindig szeretett volna egy saját nyaralót), nem volt nap, hogy ne a várán dolgozott volna. Reggel korán kelt, és munka után éjszakáig dolgozott. Egy oldalkocsis Gilera motorkerékpárral hordta fel a köveket a hegyre (egész addig, míg neki nem ment vele egy fának - mesélte a fia). Télen a vár belsejét szépítgette, bútorokat gyűjtött, kályhákat épített, és még arra is volt energiája, hogy kerámia plaketteket gyártson a látogatóknak.
Egyébként ismerek egy másik hozzá hasonló "szent őrültet". Cziráki Viktort a falujában csak "Regölyi remeteként" emlegetik. Ő szintén gyerekkorában kattant be, és azóta érdekli a régészet, a szkíta életmód, és építi sorban a többezer évvel ezelőtti technikával a házakat. Mindig is csodálltam, amit létrehozott, de ezen a hétvégén valahogy mégis eltörpült az ő érdeme a várépítő mellett.
Én egyetlen magyarázatot látok erre a megszállottságra: az ilyen emberek biztosan előző életükből hozták a tudást, a tapasztalatot és főleg a vágyat arra, hogy valami olyasmit alkossanak, amit ez a mai kor nem ért meg. És persze amit csinálnak, hatalmas és tökéletes.
Mióta hazajöttünk, még egy ismerősömről kiderült, hogy bekattant. Felnőtt fejjel kiköltözik Egyiptomba. Azt mondja, ötéves kora óta ez az álma.
Azóta azon gondolkodom, vajon nekem mi az álmom...
Nem szeretném túl részletesen ecsetelni a történetet, de a lényeg az, hogy egy teljesen hétköznapi munkás ember munka mellett illetve után, saját két kezével, és többnyire tök egyedül építette fel ezt a középkorinak tűnő, hatalmas várat. Amikor elkezdte, 1951-ben 26 éves körül volt. Amikor megromlott egészsége miatt abbahagyta, kb. 83.
A bácsi, Taródi István egyébként még ma is él, 85 éves és Alzheimer-kóros. 2007-ben hagyta abba a munkát. Direkt írom, hogy abbahagyta, és nem azt, hogy befejezte, hiszen a vár még mindig nincs kész.
Döbbenten álltunk a várban, a termekben, a bástyán, és azon gondolkodtunk, hogy vajon hogy jön az ötlet, hogy valaki elkezdjen építeni egy várat. Mi hajtotta, és egyáltalán hogy volt ehhez energiája. A fia szerint gyerekkora óta imádta a várakat, mindig azokról olvasott, csodálta őket.
Azután, amikor megszerezte a telket (mert ifjabb Taródi István szerint apja mindig szeretett volna egy saját nyaralót), nem volt nap, hogy ne a várán dolgozott volna. Reggel korán kelt, és munka után éjszakáig dolgozott. Egy oldalkocsis Gilera motorkerékpárral hordta fel a köveket a hegyre (egész addig, míg neki nem ment vele egy fának - mesélte a fia). Télen a vár belsejét szépítgette, bútorokat gyűjtött, kályhákat épített, és még arra is volt energiája, hogy kerámia plaketteket gyártson a látogatóknak.
Egyébként ismerek egy másik hozzá hasonló "szent őrültet". Cziráki Viktort a falujában csak "Regölyi remeteként" emlegetik. Ő szintén gyerekkorában kattant be, és azóta érdekli a régészet, a szkíta életmód, és építi sorban a többezer évvel ezelőtti technikával a házakat. Mindig is csodálltam, amit létrehozott, de ezen a hétvégén valahogy mégis eltörpült az ő érdeme a várépítő mellett.
Én egyetlen magyarázatot látok erre a megszállottságra: az ilyen emberek biztosan előző életükből hozták a tudást, a tapasztalatot és főleg a vágyat arra, hogy valami olyasmit alkossanak, amit ez a mai kor nem ért meg. És persze amit csinálnak, hatalmas és tökéletes.
Mióta hazajöttünk, még egy ismerősömről kiderült, hogy bekattant. Felnőtt fejjel kiköltözik Egyiptomba. Azt mondja, ötéves kora óta ez az álma.
Azóta azon gondolkodom, vajon nekem mi az álmom...
