Mennyit bír...

Érdekes az emberi szív s lélek....
Minél több sérülés annál jobban erősödik a szív, de páncél is ami meg véd. S közbe a kételkedés, félelem lángja ott él... Vágyunk rá s még is félünk...

Rá kellett jönnöm...hálistennek sokat bírunk...akik nem gyengék...Nagyon nagyon sokat, még mi sem gondolnánk, hogy mennyit, és akkor is amikor már úgy érezzük, hogy fizikailag fáj a lelkünk...és akkor is amikor már szerintünk nincs tovább,de akkor is hajt valami, ha nem tudjuk elképzelni, hogy ettől a szomorú pillanatól kezdve még van élet tovább....Az idő...csak az idő...és mindig az idő...

Egyszerűen nem tudom hol kezdjem, mert amit leírtál az olyan mintha egy nagy kanállal felkavartad volna a lelkemben nyugvó leülepedett tavat ami most újra zavarossá vált. Az ember úgy éli az életét, hogy vágyai, céljai vannak amit egyedül vagy társal szeretne elérni megvalósítani. Járja az útját melyen lessz aki segít, de sokkal több az irigykedö, rosszakaró, gáncsoskopdó. És az ember elvisel tűr, mert a cél ott lebeg a szeme elött, mert van aki sokat jelent neki, akiért akikért érdemes kockáztatni ha kell. Mennyit bír az emmber? Rengeteget, van hogy az egészsége is csorbátszenved, de teszi a dolgát, még ha magára is marad, mert úgyérzi hogy az akiért teszi az megérdemli. De eljő a perc, amikor valami ott belül megszakad, mikor úgy érzi hogy magára hagyták, és nem megy tovább. Illyenkor sokan összetörnek, és jön a lejtő melyen már nem is akarnak megálni. De van egy másik oldal aki számot vet, akit megerősít, de ezzel eggyüt a lelke hideg üres és gyanakvó lessz mindenkivel szemben. És ha valaki egy illyen embert szeretne jobban megismerni, egy belsőségesebb kapcsolatot kialakítani annak kitartónak és álhatatosnak kell lenie. DE a dologhoz az is hozzátartozik, hogy a falon ami körbevesz kaput kell hagyni, és a sünruhát levetve ki kell tudni nyílni, és esélyt adni másnak és magának is.

Jól beszélsz!
Az emberek inkább benne maradnak a biztos rosszban minthogy megpróbálják a bizonytalan jót!
Ezt amúgy tapasztaltam máson is meg asszem magamon is de az nemvalószínű!
Mondok egy példát:
Valaki benne él egy párkapcsolatban már régóta de nem boldog de azért erőlteti!
De miért?
És akivel meg esetleg boldog lenne neki meg csak panaszkodik!
De miért?
Nincs kivel beszélgetnie (stb)?
Hiszen ragaszkodik a jelenlegi párjához!!!
Vagy vele nem lehet beszélgetni?
De miért?
Akkor miért ragaszkodik hozzá?
Ezt most nehogy valaki magára értse kéremszépen de azért tessék átgondolni a dolgot, hogy ki mit áldoz fel azért, hogy a párjának jobb legyen és mit kap cserébe ezért!
Tudom jól. hogy adni öröm de ha ez nagyon egyoldalú akkor már nemaz!
Sokan amúgy anyagi okokból nem változtatnak a jelenlegi helyzetükön!

Azt hiszem nincs olyan ember, aki nálam jobban tűrné a "langyos sz@rt", mint párkapcsolatot...de még én is ki tudtam lépni 4,5 év után igaz, azt hittem, vége a világnak, és soxor azt gondolom, még akkor is jobb volt, mint most néha...de aztán rájövök, hogy mégsem...most ez van, egyelőre ezt kell szeretni...még bírom.

Gyöngyusz;bt6509 írta:

Azt hiszem nincs olyan ember, aki nálam jobban tűrné a "langyos sz@rt", mint párkapcsolatot...de még én is ki tudtam lépni 4,5 év után igaz, azt hittem, vége a világnak, és soxor azt gondolom, még akkor is jobb volt, mint most néha...de aztán rájövök, hogy mégsem...most ez van, egyelőre ezt kell szeretni...még bírom.

Kattints a kibontásához...

Mindennek meg van a jó és a rossz oldala. Aztán valami történik a nagy k@k@ba és fel nyílik a szemünk, vagy akkora lelki erőt ad, hogy sarkunkra állunk.