Láttam a hírt korábban már a hegylakóknál, és úgy voltam vele, mint ahogy a legtöbb ember ezt lereagálja: pech, újabb két motorossal szűkebb a világ, de nem ismertem őket, nem érintett meg. Holott amióta csak a fejembe vettem, hogy megcsinálom a "nagyjogsit", kaptam az ívet mindenhonnan: "jajj, most aztán meg fogsz halni" . Igen, mi, akik felülünk a kétkerekűre a szabad levegőért, extra rizikót vállalunk. Mert amikor autóban vagyunk, akkor is benne van a pakliban, hogy jön egy barom, és megsturcol, rosszabb esetben ölre vesz minket. Csak autóban egy picit jobb a túlélési esély. Kocsitól függően. Alkalomtól függően. Hol talált el. Mennyivel jött. mennyivel mentél... Szeretném, ha a mondandóm üzenete félreértés nélkül jutna el hozzátok. Nincs ebben SEMMI káröröm, vagy ilyesmi. Ha reggel kiléptél az ajtón, MINDEGY, hogy gyalog, 2 keréken, vagy autóban indulsz útnak. Tedd meg, ami RAJTAD MÚLIK! Ékes bizonyíték ez az eset is, hogy ő nem tette, és ez 2 emberéletbe került. És legyen ez (is, sajnos a lista beláthatalanul hosszú az évtizedek távlatában) intő bizonyíték/jel: vigyázhatsz bármennyire, ha a másik barom. Tudom, az ember nem létezhet napi 24 órás halálfélelemben. Annak nagyon hamar muszájkabát lenne a vége a vigyorgóban. Csak soha ne kezeld evidenciaként, hogy a párod/szülőd/gyereked holnap is rádmosolyog. Mert előfordulhat, hogy valamelyőtök nem ér haza. Mert nem mindenki söpröget a háza táján, és a fenti tanulság nem mindenkinek evidencia. Nem az számít, hogy mivel rovod a kilométereket. És nem csak az számít, hogy te figyelsz-e. Mert vannak védhetetlen helyzetek, amikor a MÁSIK barom.
Naponta rengeteg ember ül fáradtan kormányhoz, ami egyszerűen elkerülhetetlen, a 8-10-12 óra gályarabság komoly degradációs hatással jár. De az egy kényszerű gazdasági élethelyzet. Azonban cefrésen vezetni döntés. Mert tudtam, hogy még mennem kell, mégis a pohárhoz/üveghez nyúltam (kinek-kinek vérmérséklete szerint).
Elment két ember. Nem ismertem őket. Csak annyit tudok róluk, hogy motoron ültek, és a rendőrségi híradások szerint vétlenek voltak. Lehet, a következő "jóidő" engem takarít be, hisz a szezonnak vége, az autósok egyre kevésbé számítanak ránk, hitványabbak a fényviszonyok, nedves avar, stb... Én nem szezonrendszámot váltottam, ha lesz olyan idő, bizony, januárban is fel fogok ülni a motorra. "Most gyertyák égnek a kezekben, itt vannak mind, akik szerettek"...
Végülis, kiért szól a harang?...
És valahol tudom, hogy ezt feleslegesen írtam. Magam is számos hasonló írást láttam már az évek folyamán. Akiknek kéne, azok ilyent vagy eleve nem olvasnak, vagy ha véletlenül a szemük elé is téved, nem tudja őket megszólítani. Az emberek nagy része nem csak sérthetetlenségtudatban szenved, de nagyon sokan hiszik magukat olyannak, aki még akkor sem hibázhat, ha ivott. Én meg elpocsékoltam az életemből közel fél órát, ám még így is bőven jobban vagyok, mint akik apropóján erre rászántam magam. Én CSAK fél órát vesztettem...
Naponta rengeteg ember ül fáradtan kormányhoz, ami egyszerűen elkerülhetetlen, a 8-10-12 óra gályarabság komoly degradációs hatással jár. De az egy kényszerű gazdasági élethelyzet. Azonban cefrésen vezetni döntés. Mert tudtam, hogy még mennem kell, mégis a pohárhoz/üveghez nyúltam (kinek-kinek vérmérséklete szerint).
Elment két ember. Nem ismertem őket. Csak annyit tudok róluk, hogy motoron ültek, és a rendőrségi híradások szerint vétlenek voltak. Lehet, a következő "jóidő" engem takarít be, hisz a szezonnak vége, az autósok egyre kevésbé számítanak ránk, hitványabbak a fényviszonyok, nedves avar, stb... Én nem szezonrendszámot váltottam, ha lesz olyan idő, bizony, januárban is fel fogok ülni a motorra. "Most gyertyák égnek a kezekben, itt vannak mind, akik szerettek"...
Végülis, kiért szól a harang?...
És valahol tudom, hogy ezt feleslegesen írtam. Magam is számos hasonló írást láttam már az évek folyamán. Akiknek kéne, azok ilyent vagy eleve nem olvasnak, vagy ha véletlenül a szemük elé is téved, nem tudja őket megszólítani. Az emberek nagy része nem csak sérthetetlenségtudatban szenved, de nagyon sokan hiszik magukat olyannak, aki még akkor sem hibázhat, ha ivott. Én meg elpocsékoltam az életemből közel fél órát, ám még így is bőven jobban vagyok, mint akik apropóján erre rászántam magam. Én CSAK fél órát vesztettem...
