S lőn szombat

Ekecs barátom szokott efféle szövegeket lelejteni a riga.hu-n, mint a Te első pár mondatod, csak ő fél oldalon keresztül, erre beszólnak neki: Te Ekecs, iszol te rendesen?

Na komolyabbra fordítva: Éva mire van kiszemelve, motorozásra vagy egyébre is? Mert mérlegelned kell. Nagyon nem jó olyannal élni, aki hisztizéssel éri el, amit akar, és ilyen mértékben rigolyás... Ne értsd félre, nem belepofa, csak akit egyszer a kígyó megmart, a gyíktól is fél

És kedves Hölgyek, ez mindenkire egyformán vonatkozik. Egy hisztis hím pokollá tudja tenni az életetés mondom ezt pasiként

Panna leányom, ha a biciklijeiket behozzák a hátsó garázsba, és én is ott vagyok, néha hosszasan elnézegeti Simon kopasz, poros vázát. "Apa, mikor rakod már össze? Segíteni akarok! Olyan jó lenne, ha menne már... vihetnél egy kört itt az udvarban..." Ez még akkor is nagyon kedves tőle, ha az ember tudja, hogy arra lett idomítva, hogy mindenkinek azt mondja, amit valószínűleg hallani akar, és még csak véletlenül se legyen őszinte (közben meg jegyezzen meg mindent jól, és tegyen jelentést).

Éva... Mire is van kiszemelve?... Nehéz ezt így megmondani, közel 17 év után. Most már egyértelmű, hogy amit régen szerettem volna, arra ő nem volt vevő. Így most nem kell még évekig várni, amíg a család lehetővé teszi a motoros életmód feltámasztását. Ugye, ami nincs, arra csak ritkán kell várni. Az már az én hülyeségem, hogy mégis 14 évig reménykedtem. Pont.
Nem volt ez hiszti, mert fülig ért a szája, csak egy kicsit beremegett a nadrág a méretektől. Azért ott hátul is nem elhanyagolható méretű fotel van, párnázott támlával. De szerintem, ha majd óvatosan megtesszük az első sorsdöntő métereket, a teljes fizetésem benzinre meg időszakos szervizre fog elmenni... Egyébként nem egy hisztis fajta amúgy sem, sőt, nem is szószátyár... Az a "hétfőn kérdezed, talán csütörtökön válaszol" típus...

Van ez úgy, hogy néha beleremeg a nadrág a méretektőlpéldául nálam is, amikor egyik diákom faterja felajánlotta az 1700-as HD-t próbakörre, de azért még előtte elmondta, hogy akkora benne a nyomaték, hogy még száraz füvön is felejtős az elindulás... végignéztem a tele egyetemi parkolón, és azt mondtam magamban: ha ezt itt most lapjára rakom, nem elég, hogy kiröhögnek a diákjaim, még életem végéig fizethetem is a beképzeltségemet. Nem mertem kipróbálni. Pedig volt egy HD a bakancslistán... (ld. Harley-Davidson and Bootlist Man c. blogom). Szóval van az az eset, amikor a méret a lényeg...

Aaa hisztit egyébként a fűnyírásra való - hm - felszólításra értettem.

Egyébként azt hiszem, hogy valahol a középút az üdvözítő. Második barátnőm társaságban hallgatag volt, kettesben kellemesen, intelligensen elcsacsogott. Gyakran gondoltam úgy, hogy pár (nem sok, csak a hátralevő) évtizedig elszórakoztathatna... nem úgy lett. Akit az ember igazán szeret, azt el is tudja engedni, ha érzi, hogy már kevés hozzá.

Az első barátnőmet, nagy csalódásomra, sose sikerült magam mögé felültetni. A drága feleségem, mielőtt lepletykálta volna rólam a vasat, talán kétszer ült mögöttem. Viszont sose felejtem el, mennyire jó volt második barátnőmmel motorozni.

És exemmel ezeket a dolgokat nemcsak az idő szépíti meg. Tényleg jó volt. Érdemes lett volna időben tudni, hogy lehet egy ilyen nőt megtartani...

Hát pl. nem árt, ha elhiszed magadról, hogy megérdemled és akkor ő is el fogja hinni rólad.

A gondok mindig akkor kezdődtek, amikor elhittem, hogy nekem LEHETmotorral is, nővel is, meg úgy általában mindennel