A csavargás úgy folytatódott, hogy Őrség. Ez ilyen régi vágyálmom volt, pláne hogy egyszer Orfaluban volt melónk, és ezek a szer falvak nagyon szépek. Az érintetlen régi világ, a régi életmódok apró maradványai. Ahol, ha van is kerítés az térdig ér, vagy csak az állatoknak a karám. Később mondták, hogy sajnos most már náluk is egyre többször van szükség a kerítésre, lassan épülnek itt-ott, főként ahol sok a turista.
Szóval megcsodáltam Alsószert, Pityerszert, és tekeregtem az őrségi falvakban. Az Őrségi Nemzeti Parknál adtak térképet pár úticél javaslatot, és kikérdeztem a srácot, hogy milyen az út arrafelé. Mondta hepe meg hupa, de ha átmegyek a szlovén határon, a másik oldali falvak is még az őrséghez tartoznak, és ott az út is jobb. Útközben találtam egy jópofa teljesen fából épült kilátót, ahol megálltam, és egy idős néni monda kb. minden második ház kiadó. A falu nagy része már a gyüttmenteké, a fiatalok elmentek, az öregek elfogynak, de a városi népek felfedezik az Őrséget és ahogy mennek el az őslakosok, úgy települnek be az újak. Igaz, nem állandóra, hétvégi háznak, nyaralónak tartják a házakat, de legalább nem az enyészeté lesznek a szerfalvak. Pityerszeren a kasszáskislány rögtön a lényegre tért a belépődíj után: vannak törpekecskék is eladók, és nagyon cukik. Tényleg azok voltak, mindenféle színűek, még bájos gidák is vannak. Mondtam neki, hogy ez lehet akár érdekes is, mert van 2000 nm-nyi kertem, ahol a fűnyírást szívesen átkonvertálnám kecskepörköltre. Mondta, hogy akkor nem eladók a kecskék. Hát, végül így nem kellett felgumipókozzak egy kecskét se a motorra
Megnéztem még a bölényeket, meg az eurázsiai vadlovakat: közel nem jöttek, de legalább jó távolról megnéztük egymást. A nagyon régi házak azért érdekesek voltak olyan szempontból is, hogy a füstöskonyha (kémény nélkül, igen) után közvetlen a disznóól és a tyúkól következett, tehát gyakorlatilag télen-nyáron együtéltek a népek az állatokkal. Aztán a fiatalabb házaknál már külön, egy kicsit távolabb volt az állattartó rész, megjelent a "tisztaszoba", ami a ház legszebb és legtisztább szobája volt, felékesítve, vendégeknek, születéshez, ravatalhoz amolyan reprecentációs terület, amit ma mondjuk nappalinak hívunk és az valahol a nyilvános tér.
Aztán csavarogtam tovább, és eszembe jutott, hogy milyen jópofa lenne a határon egy olyan képet csinálni ahol a motor odaát van, én meg még itthon. Diszkréten behajtottam egy erdészeti útnak jelölt behajtani tilosnál, aztán 200 méter múlva találtam egy egészen jól kitáblázott földutas kereszteződést, ahol a SLO feliratot követve meg is találtam az erdei országhatár táblát. Megfotóztam amit szerettem volna, aztán Hódos felé vettem az utat. A zöldhatáron murvás földút van, egy határőrt nem láttam sehol, simán átkavirnyáltam egy földúton egy másik országba. Aztán ott tényleg jobb volt az út, végül a GPS eldobta az agyát, de tök szép helyeken tévedtem el, párszor kavicsoson, de leginkább jobb minőségű keskeny, de jó minőségű aszfalton, láthatóan élő szerfalvakon át. Más volt teljesen, korszerű autók, mezőgazdasági gépek, terepjárók az udvarokon. Aztán rájöttem, hogy csak fel kéne ébreszteni a GPS-t, mert lassan idő lesz elindulni Nagykanizsa felé, Esztihez. Jah, és lassan a tankolás is kívánja magát, tehát jó lenne lassan a civilizáció felé tendálni. A GPS továbbra is nettó lázadásban volt, megalkudtam vele, hogy nincs szlovák autópálya matricám és a határig tovább ment a tekergés. Lendván tankoltam, befaltam a reggelről maradt szendót és megindultam kicsit tempósabban, hogy oda is érjek egyszer Esztihez.
A magyar pályára már volt matricám, ott egy kicsit megsergettem a vasat, jól esett a kis utak tekergése után a tempó. Mire landoltam nála, már a hátam közepére se kívántam a motort, úgy elületm a hátsóm. Eszti tök cukin fogadott, még hálóhelyet is választhattam, a motoros kép alattit választottam. Eszti nagyon sportos csaj: sárkányhajózik, spartathlonozik (vagy hogy mondják), mindenféle sportokat kipróbált, nagyon kis csinos - példát kéne vegyek tőle, talán a csokifalás helyett többet kéne mozogjak....
Aztán kikönyörögtem, hogy inkább sétáljunk mint motorozzunk, így elmentünk kajálni a városba. Kidumáltuk a srácokat persze, ökörködtünk egyet a selfie bottal a főtéren (ugye hol máshol vágjunk hülye pofákat a szelfibottal). A szelfibotot ott hagytam a párjának ajiba (poénból), mert van rajta egy mercis logó és a párjának is mercedese van. Ugyan elhoztam, de valahogy nincs ingerenicám egyedül használni, remélem jókat fognak vele ökörködni.
Nagykanizsa egyébként most csodaszép: rózsaszín habvirágban vannak a fák, minden csupa tulipán és virág, a fő téren meg világítósak a padok. Világítós kütyük, amiket én nagyon bírok. Eszti örült a motoros jógi vezetéstechnikai írásának, épp akar egy vezetéstechnikai tréningre menni, és előtte az elméleti anyag pont jól fog neki jönni. Örülök, hogy tetszett neki, remélem hasznára lesz.
Jó későig csacsogtunk, kicsit lelkifurcsim is lett, hogy feltartottam, mert neki másnap meló.
Kalandos történetük van a párjával, így két jegygyűrűt hord. Mindketten motoroznak, Eszti az apja előtt titkolta a motoros jogsit, aztán apu is besegített a motorvásárlásba Hiába, a pasikat olykor nehéz nekünk megérteni, de talán nem is kell....csak elfogadni olyannak amilyenek. Érdekes, a csajokon azt látom, szívesebben dolgoznak magukon, a férfiak meg alapvetően elégedettebbek önmagukkal. Minden esetre találtunk néhány párhuzamot, csak pepitában .
Jó dolog kicsit belelátni a más életébe, hogy mindenütt van kihívás. Ilyenkor van lehetőségünk mérlegre tenni, hogy vajon a mi bajunk tényleg akkora-e, vagy csak egyszerűen el kell fogadni a másikat olyannak amilyen... Jó gondolatai vannak az Esztinek, hálás vagyok neki. Remélem jártok felénk, vagy dödöllézünk valahol
Úton vagyunk. Mindig, akárhol is vagyunk.
Kifelé menet Nagykanizsáról megint kavirnyáltam egyet, aztán rájöttem mi a bajom, hogy annyit eltévedek: amikor nincs megfogalmazva határozottan a cél, olyankor könnyebben kalandozik el a figyelem, pláne ha van hirtelen érdekesnek tűnő... Ahogy vezetéstechnikán mondják: oda nézz, ahová menni akarsz.
Szóval megcsodáltam Alsószert, Pityerszert, és tekeregtem az őrségi falvakban. Az Őrségi Nemzeti Parknál adtak térképet pár úticél javaslatot, és kikérdeztem a srácot, hogy milyen az út arrafelé. Mondta hepe meg hupa, de ha átmegyek a szlovén határon, a másik oldali falvak is még az őrséghez tartoznak, és ott az út is jobb. Útközben találtam egy jópofa teljesen fából épült kilátót, ahol megálltam, és egy idős néni monda kb. minden második ház kiadó. A falu nagy része már a gyüttmenteké, a fiatalok elmentek, az öregek elfogynak, de a városi népek felfedezik az Őrséget és ahogy mennek el az őslakosok, úgy települnek be az újak. Igaz, nem állandóra, hétvégi háznak, nyaralónak tartják a házakat, de legalább nem az enyészeté lesznek a szerfalvak. Pityerszeren a kasszáskislány rögtön a lényegre tért a belépődíj után: vannak törpekecskék is eladók, és nagyon cukik. Tényleg azok voltak, mindenféle színűek, még bájos gidák is vannak. Mondtam neki, hogy ez lehet akár érdekes is, mert van 2000 nm-nyi kertem, ahol a fűnyírást szívesen átkonvertálnám kecskepörköltre. Mondta, hogy akkor nem eladók a kecskék. Hát, végül így nem kellett felgumipókozzak egy kecskét se a motorra
Megnéztem még a bölényeket, meg az eurázsiai vadlovakat: közel nem jöttek, de legalább jó távolról megnéztük egymást. A nagyon régi házak azért érdekesek voltak olyan szempontból is, hogy a füstöskonyha (kémény nélkül, igen) után közvetlen a disznóól és a tyúkól következett, tehát gyakorlatilag télen-nyáron együtéltek a népek az állatokkal. Aztán a fiatalabb házaknál már külön, egy kicsit távolabb volt az állattartó rész, megjelent a "tisztaszoba", ami a ház legszebb és legtisztább szobája volt, felékesítve, vendégeknek, születéshez, ravatalhoz amolyan reprecentációs terület, amit ma mondjuk nappalinak hívunk és az valahol a nyilvános tér.Aztán csavarogtam tovább, és eszembe jutott, hogy milyen jópofa lenne a határon egy olyan képet csinálni ahol a motor odaát van, én meg még itthon. Diszkréten behajtottam egy erdészeti útnak jelölt behajtani tilosnál, aztán 200 méter múlva találtam egy egészen jól kitáblázott földutas kereszteződést, ahol a SLO feliratot követve meg is találtam az erdei országhatár táblát. Megfotóztam amit szerettem volna, aztán Hódos felé vettem az utat. A zöldhatáron murvás földút van, egy határőrt nem láttam sehol, simán átkavirnyáltam egy földúton egy másik országba. Aztán ott tényleg jobb volt az út, végül a GPS eldobta az agyát, de tök szép helyeken tévedtem el, párszor kavicsoson, de leginkább jobb minőségű keskeny, de jó minőségű aszfalton, láthatóan élő szerfalvakon át. Más volt teljesen, korszerű autók, mezőgazdasági gépek, terepjárók az udvarokon. Aztán rájöttem, hogy csak fel kéne ébreszteni a GPS-t, mert lassan idő lesz elindulni Nagykanizsa felé, Esztihez. Jah, és lassan a tankolás is kívánja magát, tehát jó lenne lassan a civilizáció felé tendálni. A GPS továbbra is nettó lázadásban volt, megalkudtam vele, hogy nincs szlovák autópálya matricám és a határig tovább ment a tekergés. Lendván tankoltam, befaltam a reggelről maradt szendót és megindultam kicsit tempósabban, hogy oda is érjek egyszer Esztihez.
A magyar pályára már volt matricám, ott egy kicsit megsergettem a vasat, jól esett a kis utak tekergése után a tempó. Mire landoltam nála, már a hátam közepére se kívántam a motort, úgy elületm a hátsóm. Eszti tök cukin fogadott, még hálóhelyet is választhattam, a motoros kép alattit választottam
. Eszti nagyon sportos csaj: sárkányhajózik, spartathlonozik (vagy hogy mondják), mindenféle sportokat kipróbált, nagyon kis csinos - példát kéne vegyek tőle, talán a csokifalás helyett többet kéne mozogjak....Aztán kikönyörögtem, hogy inkább sétáljunk mint motorozzunk, így elmentünk kajálni a városba. Kidumáltuk a srácokat persze, ökörködtünk egyet a selfie bottal a főtéren (ugye hol máshol vágjunk hülye pofákat a szelfibottal). A szelfibotot ott hagytam a párjának ajiba (poénból), mert van rajta egy mercis logó és a párjának is mercedese van. Ugyan elhoztam, de valahogy nincs ingerenicám egyedül használni, remélem jókat fognak vele ökörködni.
Nagykanizsa egyébként most csodaszép: rózsaszín habvirágban vannak a fák, minden csupa tulipán és virág, a fő téren meg világítósak a padok. Világítós kütyük, amiket én nagyon bírok. Eszti örült a motoros jógi vezetéstechnikai írásának, épp akar egy vezetéstechnikai tréningre menni, és előtte az elméleti anyag pont jól fog neki jönni. Örülök, hogy tetszett neki, remélem hasznára lesz.Jó későig csacsogtunk, kicsit lelkifurcsim is lett, hogy feltartottam, mert neki másnap meló.
Kalandos történetük van a párjával, így két jegygyűrűt hord. Mindketten motoroznak, Eszti az apja előtt titkolta a motoros jogsit, aztán apu is besegített a motorvásárlásba
Hiába, a pasikat olykor nehéz nekünk megérteni, de talán nem is kell....csak elfogadni olyannak amilyenek. Érdekes, a csajokon azt látom, szívesebben dolgoznak magukon, a férfiak meg alapvetően elégedettebbek önmagukkal. Minden esetre találtunk néhány párhuzamot, csak pepitában .Jó dolog kicsit belelátni a más életébe, hogy mindenütt van kihívás. Ilyenkor van lehetőségünk mérlegre tenni, hogy vajon a mi bajunk tényleg akkora-e, vagy csak egyszerűen el kell fogadni a másikat olyannak amilyen... Jó gondolatai vannak az Esztinek, hálás vagyok neki. Remélem jártok felénk, vagy dödöllézünk valahol
Úton vagyunk. Mindig, akárhol is vagyunk.
Kifelé menet Nagykanizsáról megint kavirnyáltam egyet, aztán rájöttem mi a bajom, hogy annyit eltévedek: amikor nincs megfogalmazva határozottan a cél, olyankor könnyebben kalandozik el a figyelem, pláne ha van hirtelen érdekesnek tűnő... Ahogy vezetéstechnikán mondják: oda nézz, ahová menni akarsz.
