Hét végén falat bontottam. A régi tetőt már leszedtem, a palát lehordtam, a régi fagerendák még várják a sorukat. Sándor leflexelte a régi betonkoszorút a kőkoronggal, aztán otthagyott, hogy mókoljak magamnak.
A sóskúti mészkő téglák a könnyű habarcsban egészen barátian megadták magukat, néhány óra alatt vagy 6 nm-t bontottam el. A házzal örökölt két balta most jó szolgálatot tett. Levödröztem a képződött sittet, a kőtéglákat megpucoltam, hogy az új falba bele lehessen tenni. Arrébb húztam a fent lévő két kanapét a majdani nyitott terasz helyére és lerogytam rá. Összetoltam őket, és letakartam a dréheres sátor ponyvájával, hogy ne egye meg a por őket.
Aztán néztem a franciaággyá képződött két kanapét, és lerogytam rá. Sütött a nap, meleg volt és fáradtan bámultam a panorámát: gyümölcsfák, frissen szántott szántóföldi domboldal, a horizonton a távolban az etyeki filmsúdió hangárjai.
A szántóföld színe pont olyan volt, mint a Mama házának a kertvégében, amit a cseresznyefáról jól lehetett látni: melegbarna. Előttem a telken két cseresznyefa, egy germezdorfi és egy korai. Megyfa, őszibarack, egy nyulánk mandulafa, még kölyök, idén 5 szemet ha termett. Körtefa, egy sárga és egy piros alma. A sárga annyit termett, hogy egy ága letörött... Pont ugyanolyan fák, mint a mamánál... még illatos sárga tearózsa és óriási vérvörös illatos rózsa is van, ugyanazzal az illattal... Nőszirom, futórózsa a faház előtt a terasznál...
Mind ugyanaz, ugyanúgy, mint a Mamánál... Az utcára lógó diófák ugyanúgy...
Nem volt tudatos választás a szomszéd telek, nem tudtam mi van rajta, csak kellett már látatlanban is...Zsuzsika irtó jó fej volt, amíg ide járt szomszédként... Mondogatta, majd úgyis olyanhoz kerül, aki szeretni fogja, aki megérdemli... Szerintem odafent most örül, cinkosan összekacsint Évikével akié a kőház telke volt.
A földhivatalban kiderült a két telek régen egy helyrajzi számon volt. Ők választottak engem, nem én őket.
Összenő, ami összetartozik.
A sóskúti mészkő téglák a könnyű habarcsban egészen barátian megadták magukat, néhány óra alatt vagy 6 nm-t bontottam el. A házzal örökölt két balta most jó szolgálatot tett. Levödröztem a képződött sittet, a kőtéglákat megpucoltam, hogy az új falba bele lehessen tenni. Arrébb húztam a fent lévő két kanapét a majdani nyitott terasz helyére és lerogytam rá. Összetoltam őket, és letakartam a dréheres sátor ponyvájával, hogy ne egye meg a por őket.
Aztán néztem a franciaággyá képződött két kanapét, és lerogytam rá. Sütött a nap, meleg volt és fáradtan bámultam a panorámát: gyümölcsfák, frissen szántott szántóföldi domboldal, a horizonton a távolban az etyeki filmsúdió hangárjai.
A szántóföld színe pont olyan volt, mint a Mama házának a kertvégében, amit a cseresznyefáról jól lehetett látni: melegbarna. Előttem a telken két cseresznyefa, egy germezdorfi és egy korai. Megyfa, őszibarack, egy nyulánk mandulafa, még kölyök, idén 5 szemet ha termett. Körtefa, egy sárga és egy piros alma. A sárga annyit termett, hogy egy ága letörött... Pont ugyanolyan fák, mint a mamánál... még illatos sárga tearózsa és óriási vérvörös illatos rózsa is van, ugyanazzal az illattal... Nőszirom, futórózsa a faház előtt a terasznál...
Mind ugyanaz, ugyanúgy, mint a Mamánál... Az utcára lógó diófák ugyanúgy...
Nem volt tudatos választás a szomszéd telek, nem tudtam mi van rajta, csak kellett már látatlanban is...Zsuzsika irtó jó fej volt, amíg ide járt szomszédként... Mondogatta, majd úgyis olyanhoz kerül, aki szeretni fogja, aki megérdemli... Szerintem odafent most örül, cinkosan összekacsint Évikével akié a kőház telke volt.
A földhivatalban kiderült a két telek régen egy helyrajzi számon volt. Ők választottak engem, nem én őket.
Összenő, ami összetartozik.