...

Gyufa (No 108)

Gyufaláng ha lobban

nehezen, sokáig csiholod

láthatod, míg fellobban

a gyilkos világot körötted

azt hiszed, irányt mutat

de hamarosam égeti kezed

eldobod, ha elégett már

mondd mi jobb Neked

undorban látni utad

röviden, míg lángja tart

vagy boldog sötétben bután

céltalanul botladozni át

azon mit meg nem látsz

meg nem égetve kezed

igen, gyufaláng vagyok

halott erdőből faragott

nem látod emlékeim

ha meggyújtasz, ha eldobsz

kormolok halál-párától

koszos vagyok, de nem ostoba

inog lángom kezedtől

magam adom Érted

tudom eldobsz majd végül

nem tudok jó lenni Néked

hiába akartam faként

vagy gyenge gyufaként...


1999. I. 22, 14.02


Mindhiába (No 176)



Eljött a kor

semmin nem csodálkozol

bolond remél csak, hátha…

mindhiába.


Csak keseregsz mindenen

a halál nem jön hirtelen

vágyj bár gyermekre, anyára

mindhiába.


Megfojt a füst, virágpor

éget Nap, tablettás bor

bújj bár barlang odvába

mindhiába.


Elsodor szélvihar, ár

kevesek dőzsöléséért az ár

mássz bár tetőre, fára

mindhiába.


Örömöt adott alkotás

vártad, de becsülni nem szokás

álmod öntsd fémbe, kormányba

mindhiába.


Birtokod lett a tudás

feltárult a Megoldás

vésd bár kőbe, fába

mindhiába.


Mentenéd tudásod feszülve

hogy ezután jobb jönne

mentsd bár lemezbe, fájlba

mindhiába.


Ész, tudás, jóakarat

hamu lesz, mert indul a Harag

rejtsd bár imák árjába

mindhiába.


Minden, mi jó volt, elmúlik

Ördög röhög, Isten gyötrődik

a remény hal meg utoljára?

Mindhiába.


2008. VI. 25. 22.30