"Tedd királlyá a párod, és királynő leszel mellette." Mondja a régi zsidó közmondás. Mostanában elég sok pasisavazós dolgot írtam, legyen hát meg az egyensúly, nézzük hogy lehet nekik szebbé tenni a világot. Nagyon elment a világ a mit várunk el a másiktól irányba, de hogy mit tudunk adni, arról ritkán esik szó. Valamikor tizenévvel ezelőtt igencsak magamra haragítottam egyik évfolyamtársamat, amikor becsiccsentve a leányzó elkezdte sorolni milyen elvárásai vannak egy pasitól. Legyen helyes, okos, gazdag, kedves, lelkizni is lehessen vele, legyen barát és jó szerető, legyen neki ekkora meg akkora, lehet autója is, járkáljanak étterembe, vigye el őt nyaralni, jól keressen, de maradjon ideje vele is foglalkozni, nem győztem a listát hallgatni. Aztán visszakérdeztem, hogy és ezekért cserébe te mit tudsz ennek az álompasinak adni?
Két dolgot tudott mondani: hát kedves vagyok, meg azt mondják az ágyban is jó vagyok. És főzni tudsz? Elég okos vagy hozzá? Jók a melleid, elég lesz neki szerinted ez a méret? Neked jó a kereseted? Tudsz önálló lenni? Te is leszel a barátja? Meghallgatod majd? Meg fogod tudni lepni kedvességekkel te is őt? Aztán a fiúk (!) rám szóltak, hogy hagyjam...
A napokban este limonádézni voltunk barátaimmal (másnap meló mindenkinek, így semmi karcos pia), a szórás igen nagy korban közöttünk, 26-39-ig pasik, csajok. Valahogy úgy alakult, hogy a szingli csajok meg én maradtunk a bandázás végére, és hát ha már nincs hím a közelben, evidens hogy ők kerülnek témakörbe. Azon filóztunk, hogy mivé lett a világ, az utóbbi 10 évben mi a franc lett a pasikkal. Faggattuk a 26 évest, hogy neki mi a tapasztalata a pasifronton, és lemondóan legyintett: hát annyira szerencsétlen némelyik, hogy már ahogy ismerkedni próbál, attól elmegy tőle a kedvem. Béna és bugyuta szövegekkel jönnek, vagy órákig szemeznek és nem mernek megszólítani se... Biztos jobban menne a dolog ha nem lennének elvárásaim, de hát vannak...
Aztán megfejtettük a világot két virgin mojito között. Rájöttünk a sok emancipunculás közben a csajok nagyon is magukhoz tértek. Önállóbbak lettek, dolgoznak, eltartják magukat, akár a gyerekeiket is ha egyedül maradtak, a munkaerőpiacon pedig még most is mindig kétszeresen kell bizonyítaniuk, közben pedig a pasi szimplán kezdenek lemaradni. A nők sokszor talpraesettebbek, és míg nekünk udvarolnak, őnekik senki se teszi helyre az önértékelését. Ritka az otthonról hozott egészséges önértékelés. A csajok valahogy most már könnyebben lerázzák magukról a photosoppolt címlaplány ideálját, míg a pasik még mindig nyomorognak lelkileg a tökéletes macsó mintaképének retusálgatásával...
Valamikor a múlt évben hallottam egy érdekes mondatot, ami nagyon a fülemben ragadt: az értelmes ember tisztában van az igényeivel, érzéseivel és azokról kommunikál, megbeszéli. Ha már tudatában vagyunk dolgoknak, képességeknek, lehetőségeknek, amiknek a másik még közelében sincs, nem tudjuk tőle másként elvárni, csak ha megmutatjuk, vagy megtanítjuk neki... Marha nehéz igen, kurva sok türelem kell, és igen, kimondom, gyermeklelkű pasilényt felesleges nevelgetni, van akit hagyni kell még érni, és egyre több férfinemű ilyen a fentebb felsorolt dolgok miatt. Férfinek nem nevezném őket, ugye érthető. Vannak csajok is persze, nem csak nők.
A média meg nem könnyíti meg a felnőtté válást, inkább csak hiányérzetet generál, a társadalmunk meg mivel fura értékrendek alapján működik, egyre jobban megnyomorít minket - mert egyszerűen hülyén csinálunk dolgokat.
Ma már a nagyi otthonban van - fizetünk érte,
- a gyerek oviban/iskolában van vagy bébisintérnél - fizetünk érte,
- az aktív korú családtagok meg vért pisálnak a melótól, hogy fizetni tudják a fenti kettőt adók vagy magánintézmények formájában - mert ugye nincsen ingyen ebéd (iskola-nyugdíj), még ha annak látszik se. A társadalom elöregedésével együtt pedig előre látható, hogy ez a folyamat még durvább lesz, ha a régi rend nem nyer újra erőt:
A nagyszülők felvigyázhatják a dedeket, lehetnek együtt, sokat tanulhatnak egymástól, sok örömet okozhatnak egymásnak, óriási terhet levéve az aktív korú szülőpárról, ahol végül mindenki elfelejti az eredeti lényét a kurva nagy hajtásban, hogy egyáltalán férfinak vagy nőnek született. A régen együtt élő nagyszülők-gyerekek-unokák családmodell ma már nagyon ritka, és persze a nagy családban sokkal több toleranciára és lazaságra van szükség az együttélésre: ez az ami nem divat, csak az elvárások ugye... Kapni csak az kap, aki adni is tud. Ezek pedig olyan dolgok, amik nem kerülnek pénzbe.
Hát nézzük is, mit lehet adni egy társnak, egy férfinek, hogy az ő világa is szebb legyen:
Két dolgot tudott mondani: hát kedves vagyok, meg azt mondják az ágyban is jó vagyok. És főzni tudsz? Elég okos vagy hozzá? Jók a melleid, elég lesz neki szerinted ez a méret? Neked jó a kereseted? Tudsz önálló lenni? Te is leszel a barátja? Meghallgatod majd? Meg fogod tudni lepni kedvességekkel te is őt? Aztán a fiúk (!) rám szóltak, hogy hagyjam...
A napokban este limonádézni voltunk barátaimmal (másnap meló mindenkinek, így semmi karcos pia), a szórás igen nagy korban közöttünk, 26-39-ig pasik, csajok. Valahogy úgy alakult, hogy a szingli csajok meg én maradtunk a bandázás végére, és hát ha már nincs hím a közelben, evidens hogy ők kerülnek témakörbe. Azon filóztunk, hogy mivé lett a világ, az utóbbi 10 évben mi a franc lett a pasikkal. Faggattuk a 26 évest, hogy neki mi a tapasztalata a pasifronton, és lemondóan legyintett: hát annyira szerencsétlen némelyik, hogy már ahogy ismerkedni próbál, attól elmegy tőle a kedvem. Béna és bugyuta szövegekkel jönnek, vagy órákig szemeznek és nem mernek megszólítani se... Biztos jobban menne a dolog ha nem lennének elvárásaim, de hát vannak...
Aztán megfejtettük a világot két virgin mojito között. Rájöttünk a sok emancipunculás közben a csajok nagyon is magukhoz tértek. Önállóbbak lettek, dolgoznak, eltartják magukat, akár a gyerekeiket is ha egyedül maradtak, a munkaerőpiacon pedig még most is mindig kétszeresen kell bizonyítaniuk, közben pedig a pasi szimplán kezdenek lemaradni. A nők sokszor talpraesettebbek, és míg nekünk udvarolnak, őnekik senki se teszi helyre az önértékelését. Ritka az otthonról hozott egészséges önértékelés. A csajok valahogy most már könnyebben lerázzák magukról a photosoppolt címlaplány ideálját, míg a pasik még mindig nyomorognak lelkileg a tökéletes macsó mintaképének retusálgatásával...
Valamikor a múlt évben hallottam egy érdekes mondatot, ami nagyon a fülemben ragadt: az értelmes ember tisztában van az igényeivel, érzéseivel és azokról kommunikál, megbeszéli. Ha már tudatában vagyunk dolgoknak, képességeknek, lehetőségeknek, amiknek a másik még közelében sincs, nem tudjuk tőle másként elvárni, csak ha megmutatjuk, vagy megtanítjuk neki... Marha nehéz igen, kurva sok türelem kell, és igen, kimondom, gyermeklelkű pasilényt felesleges nevelgetni, van akit hagyni kell még érni, és egyre több férfinemű ilyen a fentebb felsorolt dolgok miatt. Férfinek nem nevezném őket, ugye érthető. Vannak csajok is persze, nem csak nők.
A média meg nem könnyíti meg a felnőtté válást, inkább csak hiányérzetet generál, a társadalmunk meg mivel fura értékrendek alapján működik, egyre jobban megnyomorít minket - mert egyszerűen hülyén csinálunk dolgokat.Ma már a nagyi otthonban van - fizetünk érte,
- a gyerek oviban/iskolában van vagy bébisintérnél - fizetünk érte,
- az aktív korú családtagok meg vért pisálnak a melótól, hogy fizetni tudják a fenti kettőt adók vagy magánintézmények formájában - mert ugye nincsen ingyen ebéd (iskola-nyugdíj), még ha annak látszik se. A társadalom elöregedésével együtt pedig előre látható, hogy ez a folyamat még durvább lesz, ha a régi rend nem nyer újra erőt:
A nagyszülők felvigyázhatják a dedeket, lehetnek együtt, sokat tanulhatnak egymástól, sok örömet okozhatnak egymásnak, óriási terhet levéve az aktív korú szülőpárról, ahol végül mindenki elfelejti az eredeti lényét a kurva nagy hajtásban, hogy egyáltalán férfinak vagy nőnek született. A régen együtt élő nagyszülők-gyerekek-unokák családmodell ma már nagyon ritka, és persze a nagy családban sokkal több toleranciára és lazaságra van szükség az együttélésre: ez az ami nem divat, csak az elvárások ugye... Kapni csak az kap, aki adni is tud. Ezek pedig olyan dolgok, amik nem kerülnek pénzbe.
Hát nézzük is, mit lehet adni egy társnak, egy férfinek, hogy az ő világa is szebb legyen:
- Elismerő szavak : nem csak ő udvarolhat , ismerjük el ha valamit jól csinál, kaphat érte puszit, kedves ölelést, úgy ahogy ő is teszi amikor megdicsér minket a csinos ruhában. Nekik is szükségük van az elismerésre.
- Minőségi idő: az együtt töltött idő hiányát vissza nem adhatod! Menjetek el sétálni, vízipisztollyal fröcskölni egymást, motorozni, csak leülni egy kávézóba és hagyni az időt telni. Főzzetek együtt, találjatok ki programokat, ami nem filmnézés (kukán egymás mellett ülés), hanem aktív együtt töltött idő: a társasjáték is jó, és biztos maradt még régről pár vidám dolog, felnőttként is van engedély játszani! Aztán hogy a társasjátékot hogy korosztályosítjátok át, az már abszolute csak kreativitás és néhány filctoll kérdése... ;-)
- Ajándékozás: nem csak nagy értékű ajándékok vannak, lehet kedves kis apróságokkal is elvarázsolni egymást: ha kaját csomagolsz neki, amikor tudod hosszú és nehéz napja lesz, igazán kedves gondoskodás. A szív alakú pár forintos csoki este, hogy napközben gondoltam rád, megmelegíti a szívet.
- Szívességek: ahogy ő tesz meg neked szívességeket, munkával vagy bármivel kapcsolatban, az neked is lehet kölcsönös. Te is tegyél jót vele, add tovább a neki fontos információt, kapcsolati tőkét, ami szívesség. Meg az is, hogy nem kell téged étterembe vinnie, mert képes vagy megfőzni egy vacsorát, szerintem elég komoly szívesség.
- Testi érintés: a szex fontos dolog. Valljuk meg nekünk csajoknak is fontos a szex: a kiadós lepedőgyűrögetéstől a napközbeni nyilvános területen történő kedves érintésig minden hozzátartozik. Öleld meg napjában többször is, mert ha nem te öleled meg, megöleli más. Akkor pedig nem ő lesz a hibás.
