Furcsa ez a Karácsony előtti időszak. Egyre furcsább. Már november közepétől megtömik az üzleteket annak az ünnepnek a „kellékeivel”, vagyis mindegymilyengagyicsakveddmegmerettőlleszelboldog, és mire eljön az ünnep, aminek ünnepnek kellene lennie, az ember már rég ki van égve, és undorodik az egésztől. Ha van ideje rágondolni a melóhelyi hajtás miatt.
Mivel nekem még nem volt időm gondolni rá, egyáltalán (amúgy se vagyok az az ünneplős típus), nekem föl se tűnt volna. Egyik diáklány tette föl a kezét egyik órán. Épp lazítottunk egy picit (senki nem képes 45 percig acélkeményen koncentrálni). Mutatja nekem, akkor vette a barátjának a csokimikit, és föl van háborodva. Mutatja, tényleg ott van. A csokimiki zsákjában ott az okostelefon. Azt mondja, és teljesen igaza van, hogy a Mikulás zsákjába pöttyös labda, alma, plüssmackó meg ilyenek valók. Nem okostelefon. Teljesen egyetértek vele. Valami elveszett. Azt hiszem, a lényeg.
Mivel nekem még nem volt időm gondolni rá, egyáltalán (amúgy se vagyok az az ünneplős típus), nekem föl se tűnt volna. Egyik diáklány tette föl a kezét egyik órán. Épp lazítottunk egy picit (senki nem képes 45 percig acélkeményen koncentrálni). Mutatja nekem, akkor vette a barátjának a csokimikit, és föl van háborodva. Mutatja, tényleg ott van. A csokimiki zsákjában ott az okostelefon. Azt mondja, és teljesen igaza van, hogy a Mikulás zsákjába pöttyös labda, alma, plüssmackó meg ilyenek valók. Nem okostelefon. Teljesen egyetértek vele. Valami elveszett. Azt hiszem, a lényeg.
