Előre is elnézést kérek a mélyen hívőktől, nem a vallási nézeteket szeretném feszegetni, csak közlekedésbiztonsági szempontból elemezném egy kicsit a jelenséget.
Minden részvétem azoké, akiknek hozzátartozója vagy barátja hunyt el közlekedési balesetben, valamelyik lakott területen kívüli aszfaltcsíkon, vagy annak mentén! De megmondom őszintén, hogy a főutak mentén létrehozott mini kegyhelyeket mécsesestől betiltatnám! Habár egész évben lépten-nyomon találkozom ilyenekkel, ilyenkor mindenszentek és karácsony táján különösen sok pislákoló gyertyát látok. Nagyon szép gesztus a gyertyagyújtás az elhunytak üdvéért, de egyszerűen nem értem meg azokat, akik ráadásul komplett síremléket hoznak létre az út szélén. Mert hogyan is van ez? A drága halott teste a temetőben nyugszik, a lelke meg az út szélén maradt? Már bocsánat, de ez még vallási szempontból is firtatandó. Hiszen a lélek szabad, mindenhol ott van. Van egy „kedvenc” (nem ez a jó szó, de ha egy halottam miatt szomorkodom, én mindig megnyugvást találok benne) versem, németből fordítottam:
„Ne állj a síromnál, sírva.
Én nem vagyok ott.
Én nem alszom.
Én ott vagyok ezernyi fúvó szélben.
Én vagyok a gyémánt, ami a hóban csillog.
Én vagyok a napfény, az érő gabona felett.
Én vagyok az enyhe őszi eső.
Én vagyok a csillag, ami fénylik az éjszakában.
Ne állj a síromnál, sírva.
Én nem vagyok ott.
Én a szívetekben vagyok.”
Én ebben hiszek, ezért nem értem, mire jó az út szélén létrehozott síremlék? Egy fakereszt, rajta koszorú, vagy csak simán egy táblácska, ami jelzi, hogy itt valaki valamikor életét vesztette, engem sokkal jobban megindít, mint ezek a csili-vili, mécsesekkel, gyertyákkal tarkított veszélyzónák. Szokásos etapom mellett is évről-évre sokasodnak. Főleg ilyenkor veszélyes, mikor átállunk téli időszámításra, és reggel is nehezebben világosodik, este meg korábban sötétedik.
Emlékszem tavaly, ugyanebben az időben, szokás szerint már sötétben jöttem haza. Motorról sokkal figyelmesebben pásztázom az út szélét, és észrevettem egy piros fénypontot jobbra mellettem az árokban, kicsit távolabb az úttól. Mivel a tenyeremben van ez az egész útszakasz, pontosan tudom sötétben is, hogy adott ponton milyen a táj. Így elkezdtem kapkodni a fejem, és rögtön húztam egy féket, mert komolyan azt hittem, hogy egy motor fekszik az árokban, a hátsó lámpáját látom, és nekem meg kell állnom segíteni, Csak ahogy közelebb értem láttam meg, hogy a fénypont nincs egyedül, ráadásul pislákolnak, tehát mécsesek! De a frászt hozták rám! Ez egy „újonc” lehetett, mert ott eddig nem láttam semmit. Másnap világosban direkt ránéztem, és tényleg: Fakereszt, koszorúk, virágok, mécsesek, ahogy kell.
De nem ez a legdurvább. A kedvencem az, ahol a meredek domboldalban alakítottak ki egy saccperkábé 1 m2-es síremléket, szépen felszórva mészkőkaviccsal, középen kereszt, jobbról-balról pedig általában 2 hatalmas műanyagcserepes krizantém himbálózik! Nemrég egy erős szeles reggelen komolyan attól tartottam, hogy épp elém fog valamelyikük lebucskázni! Konkrétan láttam, ahogy billegeti őket a szél! De ez még semmi, ugyanezen a helyen tavaly karácsonykor felállítottak egy komplett mini karácsonyfát, ahogy kell díszekkel, égősorral! Ami ráadásul villogott, és a szokásosnál is több gyertyát! Csak egyszer boruljon fel az egyik úgy, hogy meggyújtja a száraz avart! De ha nem is, ez rendkívül elvonja a vezetők figyelmét, aki még nem járt arra, és nem tudja, hogy mi is az ott. Nap, mint nap látom, hogy az előttem közlekedők lefékeznek egy pillanatra, mert nem tudják, mi van ott.
A harmadik példa pedig az überdimenzionális márványtábla. Beláthatatlan kanyar mentén, épp csak pár méterrel beljebb az út szélétől. Ott egy 23 éves srác hunyt el tavaly, előtte még engem is megelőzött, negyed óra múlva pedig már a kocsija roncsa mellett hajtottam el. Nem álltam meg, mert már épp elegen álltak meg segíteni. Másnap olvastam a neten, hogy mi történt. Először ott is csak „kicsiben” indult el a dolog: kivágták a fát, amit az autója derékbatört, majd lett egy kereszt, ha jól emlékszem. Aztán kitisztítottak egy kb. 2 m2-es területet, és nemsokára megjelent a márványtábla, kb. fél méter magas, a kanyarból bukkan elő. Remélem senkinek sem kell egyszer pont ott bármilyen okból is félrerántania a kormányt…
Elgondolkoztam azon is, hogy az ilyen beláthatatlan kanyarokban, vagy éppen meredek domboldalakban kialakított kegyhelyeket, mikor jönnek gondozni, vajon hol parkolnak le? A kanyar előtt, vagy a kanyar után? Azt út szélén? Ha esetleg közel s távol nincs biztonságos megállásra alkalmas hely…? Na de biztos megoldják valahogy.
Városkámtól pár km-re pár éve egy hasonló okból és helyen felállított (azt hiszem beton vagy műkő) oszlopot eltávolíttatott a megfelelő hatóság, épp közlekedésbiztonsági okból. Az a kanyar még magában is elég veszélyes.
Szerintem jobban kéne ellenerőzni az ilyesmiket, esetleg megfelelően szabályozni, rendeleteket hozni. Arra is kíváncsi lennék, hogy azok az emberek, akik létrehoznak ilyesmiket, felkeresik-e a kérdéses terület tulajdonosát, illetve a közútkezelőt, vagy bármilyen hivatalt, engedélykérés céljából? Vagy csak önkényesen nekiállnak?
Évek óta gondolkodom ezen a jelenségen, de még tényleg nem sikerült rájönnöm, hogy mi vezérli ezeket a hozzátartozókat? Képzeljük csak el, hogy az a balesetes nem is az út szélén hunyt el, hanem a kórházban. Akkor a kórház elé IS tesznek síremléket? Mi lenne, ha egyáltalán mindenkiért, aki kórházban hal meg, állítanánk egyet a kórház elé? Előbb-utóbb a temetőben állna a kórház. Nemsokára a főutak is temetőkön futnak keresztül?
Minden részvétem azoké, akiknek hozzátartozója vagy barátja hunyt el közlekedési balesetben, valamelyik lakott területen kívüli aszfaltcsíkon, vagy annak mentén! De megmondom őszintén, hogy a főutak mentén létrehozott mini kegyhelyeket mécsesestől betiltatnám! Habár egész évben lépten-nyomon találkozom ilyenekkel, ilyenkor mindenszentek és karácsony táján különösen sok pislákoló gyertyát látok. Nagyon szép gesztus a gyertyagyújtás az elhunytak üdvéért, de egyszerűen nem értem meg azokat, akik ráadásul komplett síremléket hoznak létre az út szélén. Mert hogyan is van ez? A drága halott teste a temetőben nyugszik, a lelke meg az út szélén maradt? Már bocsánat, de ez még vallási szempontból is firtatandó. Hiszen a lélek szabad, mindenhol ott van. Van egy „kedvenc” (nem ez a jó szó, de ha egy halottam miatt szomorkodom, én mindig megnyugvást találok benne) versem, németből fordítottam:
„Ne állj a síromnál, sírva.
Én nem vagyok ott.
Én nem alszom.
Én ott vagyok ezernyi fúvó szélben.
Én vagyok a gyémánt, ami a hóban csillog.
Én vagyok a napfény, az érő gabona felett.
Én vagyok az enyhe őszi eső.
Én vagyok a csillag, ami fénylik az éjszakában.
Ne állj a síromnál, sírva.
Én nem vagyok ott.
Én a szívetekben vagyok.”
Én ebben hiszek, ezért nem értem, mire jó az út szélén létrehozott síremlék? Egy fakereszt, rajta koszorú, vagy csak simán egy táblácska, ami jelzi, hogy itt valaki valamikor életét vesztette, engem sokkal jobban megindít, mint ezek a csili-vili, mécsesekkel, gyertyákkal tarkított veszélyzónák. Szokásos etapom mellett is évről-évre sokasodnak. Főleg ilyenkor veszélyes, mikor átállunk téli időszámításra, és reggel is nehezebben világosodik, este meg korábban sötétedik.
Emlékszem tavaly, ugyanebben az időben, szokás szerint már sötétben jöttem haza. Motorról sokkal figyelmesebben pásztázom az út szélét, és észrevettem egy piros fénypontot jobbra mellettem az árokban, kicsit távolabb az úttól. Mivel a tenyeremben van ez az egész útszakasz, pontosan tudom sötétben is, hogy adott ponton milyen a táj. Így elkezdtem kapkodni a fejem, és rögtön húztam egy féket, mert komolyan azt hittem, hogy egy motor fekszik az árokban, a hátsó lámpáját látom, és nekem meg kell állnom segíteni, Csak ahogy közelebb értem láttam meg, hogy a fénypont nincs egyedül, ráadásul pislákolnak, tehát mécsesek! De a frászt hozták rám! Ez egy „újonc” lehetett, mert ott eddig nem láttam semmit. Másnap világosban direkt ránéztem, és tényleg: Fakereszt, koszorúk, virágok, mécsesek, ahogy kell.
De nem ez a legdurvább. A kedvencem az, ahol a meredek domboldalban alakítottak ki egy saccperkábé 1 m2-es síremléket, szépen felszórva mészkőkaviccsal, középen kereszt, jobbról-balról pedig általában 2 hatalmas műanyagcserepes krizantém himbálózik! Nemrég egy erős szeles reggelen komolyan attól tartottam, hogy épp elém fog valamelyikük lebucskázni! Konkrétan láttam, ahogy billegeti őket a szél! De ez még semmi, ugyanezen a helyen tavaly karácsonykor felállítottak egy komplett mini karácsonyfát, ahogy kell díszekkel, égősorral! Ami ráadásul villogott, és a szokásosnál is több gyertyát! Csak egyszer boruljon fel az egyik úgy, hogy meggyújtja a száraz avart! De ha nem is, ez rendkívül elvonja a vezetők figyelmét, aki még nem járt arra, és nem tudja, hogy mi is az ott. Nap, mint nap látom, hogy az előttem közlekedők lefékeznek egy pillanatra, mert nem tudják, mi van ott.
A harmadik példa pedig az überdimenzionális márványtábla. Beláthatatlan kanyar mentén, épp csak pár méterrel beljebb az út szélétől. Ott egy 23 éves srác hunyt el tavaly, előtte még engem is megelőzött, negyed óra múlva pedig már a kocsija roncsa mellett hajtottam el. Nem álltam meg, mert már épp elegen álltak meg segíteni. Másnap olvastam a neten, hogy mi történt. Először ott is csak „kicsiben” indult el a dolog: kivágták a fát, amit az autója derékbatört, majd lett egy kereszt, ha jól emlékszem. Aztán kitisztítottak egy kb. 2 m2-es területet, és nemsokára megjelent a márványtábla, kb. fél méter magas, a kanyarból bukkan elő. Remélem senkinek sem kell egyszer pont ott bármilyen okból is félrerántania a kormányt…
Elgondolkoztam azon is, hogy az ilyen beláthatatlan kanyarokban, vagy éppen meredek domboldalakban kialakított kegyhelyeket, mikor jönnek gondozni, vajon hol parkolnak le? A kanyar előtt, vagy a kanyar után? Azt út szélén? Ha esetleg közel s távol nincs biztonságos megállásra alkalmas hely…? Na de biztos megoldják valahogy.
Városkámtól pár km-re pár éve egy hasonló okból és helyen felállított (azt hiszem beton vagy műkő) oszlopot eltávolíttatott a megfelelő hatóság, épp közlekedésbiztonsági okból. Az a kanyar még magában is elég veszélyes.
Szerintem jobban kéne ellenerőzni az ilyesmiket, esetleg megfelelően szabályozni, rendeleteket hozni. Arra is kíváncsi lennék, hogy azok az emberek, akik létrehoznak ilyesmiket, felkeresik-e a kérdéses terület tulajdonosát, illetve a közútkezelőt, vagy bármilyen hivatalt, engedélykérés céljából? Vagy csak önkényesen nekiállnak?
Évek óta gondolkodom ezen a jelenségen, de még tényleg nem sikerült rájönnöm, hogy mi vezérli ezeket a hozzátartozókat? Képzeljük csak el, hogy az a balesetes nem is az út szélén hunyt el, hanem a kórházban. Akkor a kórház elé IS tesznek síremléket? Mi lenne, ha egyáltalán mindenkiért, aki kórházban hal meg, állítanánk egyet a kórház elé? Előbb-utóbb a temetőben állna a kórház. Nemsokára a főutak is temetőkön futnak keresztül?