Bevallom őszintén ennek a blognak semmi köze a motorokhoz, csak úgy első felindultságomból írom.
Történt a mai nap, hogy a harmadikos (10 éves) fiam a tesiórán elesett és alátörte a hüvelyk ujját. Más nem lévén a közelben megbízták a gondnok bácsit vigye be Attilát a balesetire megnézetni a kezét. A rendelő intézetben közölték a jó emberrel várnia kell, mert ugye nem vehetnek előre soron kívül senkit, aki nem mentővel érkezik. Tehát mit volt mit tenni megmondta a gyerkőckémnek, üljön a folyosón és ha szólítják, akkor menjen be és mondja el a dokinak, hogy mi történt. Mivel neki pedig van egyéb elfoglaltsága is, minthogy itt üldögéljen otthagyta a rendelőben, meghagyva ha végzett csörögjön oda a suliba és ő visszajön érte.
Atesz amint hallotta a nevét, bement a dokihoz elmondta mi történt, itt röntgenezték majd átküldték egy másik szobába a papírjaiért, majd a gipszelőbe.
A történet része, hogy a férjem betegszállító kollegáját észrevette a gyerekem a folyosón és megszólította. Együtt hívták fel a párom, hogy amint tud menjen ő is oda. Dialyzises betegeket picit hanyagolva elrohant a férjem megnézni és rendezni a gyerek sorát.
Jó másfél óra elteltével hívtam fel az iskolát, hogy legyenek kedvesek elszekerezni a gyerekemért, mert készen van a kezelése.
Ami miatt felháborodtam, de nagyon:
-az iskola több pontján le van adni mindkét szülő valamennyi telefonszáma
(miután minket nem hívtak, délután lett volna csodálkozás a részemről, hogy én reggel nem ilyen állapotban raktam le suliban a gyerekem!!!)
-ha véletlenül nem kórincál a kolléga a rendelőintézet folyosóján , akkor még mindig nem vagyunk informálva
-biztosan elfogult vagyok a gyerekekkel kapcsolatban, de nem gondolom, hogy egy sérült, rémült 10 éves gyerek pöpöcül elboldogul a mai egészségügyi káoszban egyedül
Javasolni fogom szülői értekezleten, ha már ennyire figyelnek a gyerekek önállóságra való nevelésére, lehetne technika óra keretein belül oktatni a-hogyan gipszeld magad, -újraélesztés önállóan, -vakbél műtét tükörből fogásokat.
Az is lehet, hogy túl érzékenyen reagáltam le az eseményeket???
Történt a mai nap, hogy a harmadikos (10 éves) fiam a tesiórán elesett és alátörte a hüvelyk ujját. Más nem lévén a közelben megbízták a gondnok bácsit vigye be Attilát a balesetire megnézetni a kezét. A rendelő intézetben közölték a jó emberrel várnia kell, mert ugye nem vehetnek előre soron kívül senkit, aki nem mentővel érkezik. Tehát mit volt mit tenni megmondta a gyerkőckémnek, üljön a folyosón és ha szólítják, akkor menjen be és mondja el a dokinak, hogy mi történt. Mivel neki pedig van egyéb elfoglaltsága is, minthogy itt üldögéljen otthagyta a rendelőben, meghagyva ha végzett csörögjön oda a suliba és ő visszajön érte.
Atesz amint hallotta a nevét, bement a dokihoz elmondta mi történt, itt röntgenezték majd átküldték egy másik szobába a papírjaiért, majd a gipszelőbe.
A történet része, hogy a férjem betegszállító kollegáját észrevette a gyerekem a folyosón és megszólította. Együtt hívták fel a párom, hogy amint tud menjen ő is oda. Dialyzises betegeket picit hanyagolva elrohant a férjem megnézni és rendezni a gyerek sorát.
Jó másfél óra elteltével hívtam fel az iskolát, hogy legyenek kedvesek elszekerezni a gyerekemért, mert készen van a kezelése.
Ami miatt felháborodtam, de nagyon:
-az iskola több pontján le van adni mindkét szülő valamennyi telefonszáma
(miután minket nem hívtak, délután lett volna csodálkozás a részemről, hogy én reggel nem ilyen állapotban raktam le suliban a gyerekem!!!)
-ha véletlenül nem kórincál a kolléga a rendelőintézet folyosóján , akkor még mindig nem vagyunk informálva
-biztosan elfogult vagyok a gyerekekkel kapcsolatban, de nem gondolom, hogy egy sérült, rémült 10 éves gyerek pöpöcül elboldogul a mai egészségügyi káoszban egyedül
Javasolni fogom szülői értekezleten, ha már ennyire figyelnek a gyerekek önállóságra való nevelésére, lehetne technika óra keretein belül oktatni a-hogyan gipszeld magad, -újraélesztés önállóan, -vakbél műtét tükörből fogásokat.
Az is lehet, hogy túl érzékenyen reagáltam le az eseményeket???